112134. lajstromszámú szabadalom • Demodulációs elrendezés elektromágneses rezgések vételéhez

csökken, ami visszacsatolós kapcsolásokban előnyös. A leírt megoldás természetesen lehetővé teszi, hogy a két rács különböző nagyságú 5 vezérlési körzetének megfelelően az egyik rácsba a másik rács feszültségének csak egy részét vezessük, úgy, amint azt a rajz 2. ábrája mutatja. A leírt elrendezés a hangerősség ön-10 működő szabályozását is lehetővé teszi. E végből az anódegyenáramnak a hordhullám amplitúdójától függő változását felhasználjuk változó előfesziiltség (létesítésére vagy mindkét vezérelt rácson, vagy 15 csak a meredekséget vezérlő rácson. Ezt a megoldást a rajz ?>. ábrája mutatja. E végből az ott példaként felvett csőnél a lcatóda. hozzávezetésébe (W) ellenállást kapcsoltunk. 20 A cső két különböző rácsán uralkodó feszültségek multiplikáló hatásával elért demoduláció különös előnyöket biztosít, ha a két rács feszültségei egymástól eltérőek. A legegyszerűbb eset nem modulált adó 25 hullámainak vétele szuperponálásisal. Ez esetben az egyik rácshoz a vételi frekvenciát, a második rácshoz a szuperpoiiálandó frekvenciát vezetjük. Ilyen módon megszüntetjük az (ü) szuperponáló készülék 30 csatolását. A szuperponálandó frekvenciát a, két rács egyikének az anódhozzávezetésben lévő hangolt áramkörre való visszacsatolásával is előállíthatjuk és a másik rácsra a vételi frekvenciát vezetjük. Ezt 35 a megoldást a rajz 5. ábrája mutatja. Előnye ennek az elrendezésnek, hogy a bemeneti körnek az önműködően szuperponáló kapcsolásoknál szükséges, az érzékenységet csökkentő elhangolása elesik és 40 az idegen hullámot szuperponáló berendezésekkel szemben előny, hogy egy csövet megtakarítunk. Különösen fontosak azok a megoldások, amelyeknél modulált rezgések vételekor 45 az egyik rácshoz a vételi spektrumot, a másik rácshoz oly váltófeszültséget vezetünk, amelynek frekvenciája egyezik az adó hordhullámának frekvenciájával. Ha amplitúdójúkban modulált hullámokat oly 50 demodulátorral vesszük, melynek működésmódja az áram és a feszültség közötti nem lineáris összefüggéseken alapszik, a vételi spektrumban levő minden egyes frekvencia és minden egyes más frekven-55 eia között kombinációs frekvenciák keletkeznek. Ennek következménye, hogy több egymáshoz közel eső frekvenciákkal dolgozó adó hullámai egyidejűleg demoduláltatnak, vagyis, hogy a demodulátor kimeneti körében valamennyi vett hullám 60 modulációs frekvenciái meg vannak. Nagyfrekvenciájú szelekciós eszközök alkalmazásával a vételi spektrumban levő, venni nem kívánt hullámokat a lehetőség szerint annyira gyöngítjük, hogy 65 ennek következtében a nem kívánt modulációs frekvenciák amplitúdói is elég kicsinyek annak az adónak a modulációs frekvencia-amplitúdójával szemben, amelyet venni akarunk. Valamely kombiná- 70 ciós frekvencia amplitúdója egyenesen arányos a két összetevő frekvencia amplitúdójának szorzatával. Hogy a kívánt gyengítést, különösen a két mezőerősség kedvezőtlen viszonya esetén (p. o. ha a 75 zavaró adó erősebb, mint az az adó, amelyet venni akarunk) elérjük tekintélyes nagyfrekvenciájú szelekciós eszközöket kell alkalmaznunk, amelyek különösen több kör egyidejű kezelése esetén rend- 80 kívül költségesek. Ha azonban a demodulációt úgy végezzük, hogy a fent körülírt cső egyik rácsához a vételi spektrumot, a második rácshoz pedig oly váltófeszültséget vezetünk, amelyek frekvenciája 35 egyezik a venni kívánt adó frekvenciájával, akkor kombinációs frekvencia csakis egyrészt a hordifrekvencia, másrészt a vételi spektrum több frekvenciája között képződik. Hallható kombinációs frekven- 90 ciákat azonban ekkor a spektrumnak csak azok a frekvenciái adnak, amelyek a hordfrekvenciához elegendő közel esnek, nem pedig a venni nem kívánt adóknak hordfrekvenciái és oldalszalag frekven- 95 ciái egymás között, úgy hogy nagyfrekvenciájú szelekció nem szükséges, feltéve, hogy az anódáram és annak a rácsnak a feszültsége között, amelyhez a vételi frekvenciát vezetjük, lineáris összefüggés ^ van. De még az esetben is, ha nem egészen lineáris vezérlés következtében ne»m kívánt kombinációs frekvenciák keletkeznek, a karakterisztika körzetnek lehetőség szerinti lineáris megválasztásával és ^qe a vételi spektrum elegendő kicsiny amplitúdóival a nem kívánt kombinációs frekvenciák amplitúdóit elegendő kis értéken tarthatjuk azokkal a kombinációs frekvenciákkal szemben, amelyek a vételi frekvenciának a másik rács járulékos váltakozó hordfeszültségével való multiplikációjából keletkeznek. E végből előnyös, ha a járulékos feszültség amplitúdója a vételi spektrum amplitúdójának jjj többszöröse. E végből a járulékos hordhullám amplitúdóját akkorára választjuk, hogy az amplitudóviszony egyrészt