112134. lajstromszámú szabadalom • Demodulációs elrendezés elektromágneses rezgések vételéhez
Megjelent 1935. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 112134. SZÁM. — VLL/J. OSZTÁLY. Demodulációs elrendezés elektromágneses rezgések vételéhez. Telefunken Gesellschaft für drahtlose Teleg'raphie m. b. H. Berlin. A bejelentés napja 1933. évi december hó 13-ika. Németországi elsőbbsége 1932. évi december hó 27-ike. Demodulálás végett modulált adóknál a hordfrekvenciából és a szélső frekvenciaszalagokból, nem modulált adóknál az adófrekvenciából és a szuperponált frek-5 venciából kombinációs frekvenciákat kell képezni. Kombinációs frekvencia mindenkor képződik, ha a két eredeti, egymástól eltérő frekvenciájú feszültségnek egymásra multiplikativ hatása van. Ez a ha-10 tás legegyszerűbb módon akként létesíthető, hogy a vett frekvenoiiakeverékkel oly készüléket befolyásolunk, melynél az áram ós a feszültség közötti összefüggés nem lineáris, hanem célszerűen négyzetes. 15 Hyen készülékek p. o. a kristály detektor, az audion, a dióda, az irányító erősítő, stb. Az ilyen módon dolgozó készülékeknek különböző hátrányaik vannak, A talál-20 mány célja e hátrányok kiküszöbölése. Két feszültség egymásra multiplikative hat p. o. oly többrácsú csőben, melyet akként szerkesztettünk, hogy az anódáram karakterisztikának az egyik rácsra vodia ma-25 natkoztatott meredeksége ^ ^ egy sodik rács feszültségével beállítható. Ez az eset, többek között tértöltő rácsos csöveknél áll fenn, mi mellett azonban meg van az a hátrány, hogy a poaiitiv potenciálon 30 lévő tértöltő rács áramot vezet és teljesítményt fogyaszt. Ugyanez a helyzet védőrácsos csöveknél, amelyekben az anóda (A) és egy védőrács (Si) között segédrács (H) van. Még tisztábbak a vi-35 szonyok, ha e segédrács és az anóda között további védőrács (S?) van. (Ilyen elrendezés az alapja a találmány lényegét magyarázó ábráknak.) Mindkét esetben az anódáram karakterisztikának a vezérlőrácsra vonatkoztatott meredeksége megváltoztat- 40 ható, még pedig az egyik esetben a tértöltő rács feszültségének, a második esetben a segédrács feszültségének beállításával. A két rácsfeszültség multiplikativ hatása ekkor a következőképen létesül: 45 i„ = S . egi és S — K . eg2 ahol K tetszés szerint választható állandó, S a meredekség, ia az andódáram és egx valamint eg2 a rácsfeszültségek. A fenti két összefüggésből 50 i» = K . egx . ega Ha tehát mindkét rácsba a következőkben vételspéktrumnak nevezett frekvenciakeveréket vezetjük (1. ábra), akkor négyzeterés útján kombinációs frekvenciák ke- 55 letskeznek, vagyis demoduláció megy végbe, anélkül, hogy az anódáram és minden egyes rácsfeszültség között nem lineáris összefüggés volna. Ennek az elrendezésnek az. audionnsal szemben az az előnye 60 van, hogy a meg nem engedhető torzítás nélkül feldolgozott amplitúdó igen nagy lehet, mert a rács nyugvó potenciálja nem tolódik el, mely körülmény az audionnál járulékos, káros anódegyenirányítást okoz. Egyben elmarad az úgy lineáris mint nem lineáris torzításokat okozó rácskondenzájtor-rácslevezető ellenállás kombinációja is. Az anódegyenirányítóval szembein a leírt elrendezés előnye, hogy a 70 két rács munkapontja könnyen eltolható, úgy, hogy növekvő amplitúdó mellett a kihasznált terület közepes meredeksége
