112086. lajstromszámú szabadalom • Elpárogtató-elem hűtőgépekhez

Megjelent 1935. évi május hó 198-én. MAGYAR KIRÁLYT SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 113086. SZÁM. — XVIH/c. OSZTÁLY. Elpárologtató-elem hűtőgépekhez. Gesellschaft für Linde's Eismaschinen A. G. cég Wiesbaden. A bejelentés napja 1934. évi augusztus hó 1-je. Németországi elsőbbsége 1933. évi augusztus hó 16-ika. A hűtőgépek legegyszerűbb elpárologtatói oly .kígyócsövek, amelyek karimák útján vannak a hűtőedényen kívül fekvő gyűjtő- és elosztószervekkel összekötve. 5 Ezektől az elpárologtatóktól azonban eltértek, amikor felismerték, hogy rövid kanyarcsövek jobb hőátvitelt engednek meg; ezeknél viszont a sok, rövid kanyarcső nagy férőhelyet igénylő karmantyú-10 kötéseket tesz szükségessé. Az elpárologtatók szabványosítására irányuló törekvés arra vezetett, hogy nagyobb egységeket több, szabványos egységelemből rakták össze. Ilymódon felső 15 és alsó vízszintes csőből ós számos, a kettő közé nagyjában függélyes irányban behegesztett csőből álló elpárologtatókat kaptak; ennél a megoldásnál viszont a sok hegesztési hely okozott nehézséget, 20 A hegesztési helyek számának csökkentésére javasolták továbbá a függélyes csöveknek hengeresen tekercselt csővel való helyettesítését; ezzel azonban romlik a hőátmenet és rossz a térkihasználás. Végül ismeretesek oly elpárologtatóeleinek is, amelyek egy nagyjában derékszögben meghajlított bő csőből és számos,, bajtűalakban meghajlított, lényegében vízszintes szűkebb csövek sorozatából áll-30 nak. Minden egyes hajtűalakban meghajlított csőnek egyik szára a bő cső függélyes, másik, felhajlított szára pedig a bő cső vízszintes szárába van behegesztve. Ezek az elpárologtatók a hűtőközeg-töltés 35 ingadozásaival szemben érzékenyek, mert ha a töltés csekély, akkor a bő cső függélyes szárának felső részébe torkoló, hajtűalakú csövek nem tápláltatnak kielégítő módon folyadékkal. Ennél a szer-25 kezelnél is rendkívül sok hegesztő helyre? 40 van szükség. Kísérletek igazolták, hogy a szűk elpárologtató csöveknek van egy gazdaságosan kedvező hossza; ha a csövek e hossznál rövidebbek, akkor a, hőátvitel csak csekély mértékben javul, az 45 előállítási költségek viszont lényegesen növekednek. Az ilyen elpárologtató elemek azonkívül nehezen szállíthatók, mert a vékony, rugalmas, hajtűalakú csövek a merev bő csövei csak két helyen vannak 50 összekötve és két oldalon nem védi meg őket a merev cső. A találmány szerinti elpárologtató a fent felsorolt hátrányokat kiküszöböli. A találmány szerinti elpárologtató nagyja- 55 ban négyszögalakú csőből és ezen belül elhelyezett, szűkebb kígyóosövekből áll, melyeknek alsó végei a függélyes keretcsövek alsó végeivel és melyeknek felső végei a felső, vízszintes keretcsővel, pl. hegesztés vagy forrasztás útján vannak összekötve. A rajz három példaképpeni megoldási alakot oldalnézetben szemléltet, (a, b, c, a) a bővebb csövek alkotta keretnek részei; (e) a szűkebb, tulajdonképpeni elpárologtató csövek. A cseppfolyós hűtőközeget (f)-nél fecskendezik be és a gőzt (g)-nél szívatják el. Az (e) kígyócsövekben foglalt folyadék élénk 70 forrása közben tovaragadt folyadék a (b) és (c) csövekben ismét lefolyik. A folyadék az (e) csövek felső torkolatától — feltéve, hogy az (a) csőnek a (g) toldattól a (b, c) csőszakaszok felé kis lejtése van 75 -- a gőzáramlástól nem befolyásolva, a (b) és (c) csövekbe és így újból az (e) csövek alsó végeibe kerül. Ily módon az 60 65