112078. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső
peini keverőfolyamatot villainosan jobban elválasszuk, a találmány értelmében oly csöveit, alkalmazunk, melynek legszembetűnőbb jellemzője az, hogy a csőben két 5 kisülési pálya van, melyekre nézve azonban a katóda és legalább egy ráíeselektróda közös. Már ismeretesek olyan többrácsű csövek, melyeknél valamennyi elektróda 10 ugyanabban a kisülési pályában van, vagy amelyeknél a kisülési pályák a közös katóda kivételével teljesen elválasztottak Ilyen csövekkel azonban nem lehet a fenti működést elérni. Javasolták 15 továbbá már átmenő katóda fölött két elektródarendszer egymás mellett való elrendezését és egy-egy, vagy több, különböző rendszerekhez tartozó elektródák vezetői összekötését, sőt konstruktív egye-20 sítését is. Ilyen elrendezésektől a találmány abban különbözik, hogy a két kisülési pálya niem egymás mellett fekszik, hanem azok különböző, általában lS0ű -kal eltölt irányokban haladnak. Ezzel egyiitt-25 jár a két rendszer jobb csatoláismenitesítése külön ernyőzőszervek alkalmazása nélkül és a rövid építési hossz, minek folytán az elektróda rendszert könnyebben le bet előállítani és rögzíteni és az elektróda-80 rendszer gyakorlatilag kongásmentes. Az 1. ábra vázlatosan mutatja a találmány egy példaképem kiviteli alakját. Az (1) üvegburában van a (2) izzókatóda, mely közvetlen vagy közvetett fűtésű le-35 het. A katódát a példaképem kiviteli alaknál hengeres alakú (3) elektróda veszi körül. A többi elektróda különböző áramútakhoz tartozik. Az egyik oldalon a (4) anóda van. míg a másik irányban példa-40 képen az (5) árnyékolórács, (6) vezérlőrács, egy további (7) árnyékolórács és (8) főanóda fekszik. Ilyen csővel többek között a 2. ábrán feltüntetett kapcsolást létesíthetjük. Az 45 (1.0) bemenőkör, melyet az (A) antenna vagy egy előfokozat táplál, a (2) katóda és az (Ef i .) teleppel negatív előfeszültségre töltött (6) rács között fekszik. A ráeselőfeszültség, önmagában ismert módon, az 50 önműködő hangerőszabályozás végett a bejövő amplitúdótól függőségben változtathatóvá is tehető. Ebben az esetben az (5) rácsot változó áthatással készítjük. A két, (5) és (7) árnyékoló rácsot ugyan-55 arra a pozitív előfeszültségre köthetjük és egy beforrasztás, illetőleg aljzati dugó megtakarítása végett azokat célszerűen már a vákuumedény belsejében vagy az aljzatban egymással villamosan vezető módon összekötjük. A (4) segédanóda, öü mely (L') önindukciós tekercsen át az (Ea ) anódtelep pozitív pólusával összekötött, a (3) rács áramkörében levő (Li, Ci) rezgőkörre visszacsatolt. Minthogy a (3) rács a (2) katóda és a (8) fő/anóda 65 közötti főáramútban is helyet foglal, a főáramútban átfolyó kisülési áram a segédkisülési körben keltett rezgések ritmusában vezéreltetik. Egyidejűleg azonban a (8) anódához folyó áramot a (6) rács 70 vezérlőhatása is befolyásolja. A (6) elektróda feszültsége a (8) anóda és az első (5) árnyékolórács közötti árameloszlást szabályozza, vagyis az anódáram karakterisztika (S) meredekségét befolyásolja. 75 Minthogy, tekintettel a. második (7) árnyékolórács jelenlétére, az anódváltófeszültségnek a visszahatását a vezérlési folyamatra elhanyagolhatjuk, feltételezhetjük, hogy a (Ja ) anódváltóáram 80 egyenlő a (3) rácsra kényszerített (E«) oscillátorfeszültség és az (S) meredekség szorzatával (Ja = S . Ea ). Minthogy azonban az (S) a beérkező váltóáramú feszült sóg függvénye (S = f (ER ) hol (E„.) — be- 85 érkező váltóáramú feszültség) az oscillá tor (Ef i ) feszültségének és az (Ef f ) beérkező feszültségnek a kisülési áramra való hatása többszörös. így keletkezik a beérkező hullám és oscillátor frekvencia összeg-. 90 illetőleg különbségrezgése, mely az anódkőrben levehető és melyet a szokott középfrekvenciára hangolt (La Ca) rezgőkör az utána következő erősítőre visz át. A (Lt Ci) rácsrezgőkörbe célszerűen 95 még a (Ca) kondenzátorral áthidalt (R) ohmikus ellenállást kapcsoljuk sorba az (Li) csövével. Egyrészt kívánatos ugyanis, hogy a felülhelyezett rezgések könnyen gerjedjenek. Másrészt azonban azt is kí- 100 vánjuk, hogy a rezgési amplitúdó önmagától lehetőleg állandó értékre álljon be. Mind a két kívánságot az (R) ellenállás segélyével érjük el. Mielőtt a rezgések gerjednek, a (3) rács katódpotenciálon 105 van. Minthogy ilyenkor a legnagyobb a meredekség, könnyen indul meg a rezgés. Amint a rezgés már folyamatban van, rácsáram folyik, amely az (R.) ellenálláson feszültségesést létesít, minek folytán a 110 munkapont a negatív rácsfeszültségek tartományába tolódik el és így a rezgési amplitúdót stabilizálja és korlátozza. Előnyös lehet, ha a (3) rács két felét
