112078. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső

Megjelent 1935. évi május hó 198-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 112078. SZÁM. — VÍI/d. OSZTÁLY. Elektroncső. Telefunken Gesellschaft für drahtlose Telegraphie m. b. H. Berlin. A bejelentés napja 1934. évi julius hó 5-ike. Németországi elsőbbsége 1933. évi julius hó 5-ike. A találmány többrácsú elektronkisülési első, melynek két, ugyanattól a kátédétól kiinduló és részben közösen vezérelt kisülési pályája van. 5 Középfrekvenciájú vételnél a feladat két különböző rezgésnek, t. i. egyrészt az antennával felfogott és esetleges előfokozattal erősített távoli hullám és másrészt a felvevőben kelltatt felülhelyezett hullám 10 egymással való olyan kombinációjában áll, hogy ezektől a távoli hullámmal azonos módon modulált középfrekvencia keletkezzék. Ez, a folyamat az ú. n. keverőcsőben folyik le. Ilyen keverőcsövekmek 15 már különböző kapcsolása és kiviteli alakja ismeretes. A felvevő egyszerűsítése végeitt már javasolták a helyi rezgésk'eltő (oiseilláitor) és a keverőfokozat működésének egyetlen csőben való egye-20 sítését. Ez elérhető egyetlen olyan csőnek az alkalmazásával, melynek katódájia és funódája között több rácselektróda van. A rácselektródák egyikével, pl. a katódához legközielebb fekvő ráccsal közlik a modu-25 Iáit távoli hullámot. Két további, egymásra visszacsatolt ráccsal keltik a felülhelyezett rezgést, mely a beérkező hullámmal a kívánt középfrekvenciát adja. E középfrekvencia az anódkörben teve-30 hető. Emellett lényeges az, hogy a rezgéskeiltés folyamatát a beérkező feszültséggel való vezérléstől lehetőleg függetlenítsük. Evégett a vezérlőrács és a rezgéskeltéshez való elektródák közé célszerűen 35 még egy árnyékolórácsot építenek. Így haitelekitródás csőhöz jutunk (hexoda), mimellett az anóda és katóda közötti kisülési szakaszban négy áramátbocsátó elektróda van. Szükség esetén az anóda elé még további árnyékoló rácsot helyez- 40 hetünk A bemenő körrel összekötött és r/ezgéískeltésre való elektródák más, sorrendje is elképzelhető. Annak az eljárásnak, melynél a rezgéskeltést a bemenő váltóáramú fesizüitség- 45 gel vezérelt áramútban végzik, néhány gyakorlati hátránya van. Ezek a hátrányok különösen akkor tűnnek fel, ha ugyanazzal a esővel hangerőszabályozést kívánunk végezni, pl. a fadding kiegyen- 50 Iítésére. Ebben az esetben az elektron áramot a viezérlőrács hatása esetleg annyiralefojtja, hogy a rezgéskíeltéshez szükséges áramsűrűség nincs már meg. Hasonlóak a viszonyok más, ismert kap- 55 csokisoknál. Ilyen a helyzet, pl. visszacsatolással csökkentett csillapítású nagyfrekvencia erősítőfokozatnál, melynek erősítési fókáit egyidejűleg az egyik rácsfeszültség áthelyezésével szabályozzák. 60 Ebben az összefüggésben az ú. n. „homodyn-kapcsoláJst" is megemlítjük. Ezt a kapcsolást ismieretesen az jellemzi, hogy a vételi spektrumra a vevőben keltett rezgést helyeznek felül, melynek frekven- 65 eiája a hordhullám rezgésszámával egyezik. Ez a két elrendezés az, előbb ismertetett, középfrekvenciájiT vevőknél alkalmazott keverőkapcsolóstól csupán az öngerjesztélst. illetőleg esillapitatlansáígot léte- 70 sítő frekvencia nagyságában különbözik. Hogy az erősítésszabályozásnál fellépő említett hátránypkat elkerüljük és hogy egyúttal a rezgéskeltést és a tulajdonké-