112010. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsoló vasúti járművek összekapcsolásánál egymással összekötendő vezetékekhez

Megjelent 11)35. évi uiá.jus hó 1-én. MAtiYAR KIRÁLYI l^gSj^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 112010. SZÁM. — Y/b. OSZTÁLY. Önműködő kapcsoló vasúti járművek összekapcsolásánál egymással összekötendő vezetékekhez, ill. villamos vezetőkhöz. Knorr-Bremse Aktiengesellschaft cég- Berlin-Lichteu berg, mint Kaiser Wilhelm és Balke Hans berlini lakósok jogutódja. A bejelentés napja 1934. évi augusztus hó 18-ika. Németországi elsőbbsége 1933. évi szeptember hó 2-ika. A találmány önműködő kapcsoló két viasáti jármű összekapcsolásánál egymással összekötendő vezetékeikhez (nyomólégfék-, vakuumfék, gőzfűtési vezeték) és vil-5 lamos vezietőkhöz; (világítási, vezérlőáramvezetők, stb.). A találmány az ily kapcsolók szerkezetének lehető leegyszerűsítése melletit, egyszerű eszközökkel óhajtja biztosítani a kapcsolófejek vagy kapcsoló-10 szájrészek elforgását és függélyes, valamint vízszintes irányú eltolódását. A találmány szerinti kapcsoló továbbá egyszerű módon arról gondoskodik, hogy a vezetékek kapcsolási záródása akkor is 15 biztonsággal jöjjön létre, amikor az öszszekötendő vezetékek, ill. meghosszabbításaik hossztengelyei egymással szöget zárnak be, pl. amikor a járművek vágánygörbületben vannak vagy a kapcsolófejek 20 — valamely okból — a járművek középhossztengelyéből kilengenek. Éppen e tekintetben megbízhatatlanok az eddigelé ismeretes kapcsolók. A rajz az új vezeték-kapcsolót vázlato-25 san szemlélteti. Az 1. ábra a vezieték-kapcsoló hom'oknézieite. A 2. ábra, felülnézetben, két egymással szemben álló vezeték-kapcsolót szemléltet, 30 a kapcsolás záródásának befejezése előtit, oldalirányban tetemesen elitolt hossztengelyekkel. A 3. ábra kéit különböző magassági helyzetben fekvő kapcsoló oldalnézete, a kap-35 csolás záródása előtti helyzeitben. A 4. ábra két oly kapcsoló felülnézete, melyeknek hossztengelyei egymással szöget zárnak be. A kaposoló rúdja az (f) tengelyre merőleges (a) homlokfelülatben végződik (1—2. 40 ábra), amely célszerűen négyszögletes. Ez azonban nem feltétel. Az (a) homlokfelület egyik oldalán e felületből előrenyúló, merőleges (b) borda vagy léc van, amely az (a) homokfelület 45 egész miagalsságára terjed ki. Vízszintes metszete oly szög, amelynek kifelé nyúló, hosszú (d) szára a kapcsoló (f) hosszteii- . gelyével szöget bezáró függélyes (d) markolófelület metszete. A (d) felület alsó 50 határoló éle a felület külső széle felé rézsútosan emelkedik, mivel a másik kapcsolófejen elrendezett (g) vezetöszarvval működik együtt. Az (a) homokfelület másik oldalán a (b> 55 lécnek az (a) fielület függélyes középvonalától mérit távolságában, az (a) homlokfelület mögé visszaugró (c) mélyedés van. E mélyedésnek kifelé irányuló (e) határolófelülete a (d) felülettel párhuzamos és 60 vízszintes keresztmetszete pontosan a (b) léc alkotta szögnek felel meg, úgy, hogy az ellenfej léce pontosan beillik a (c) mélyedésbe. A 2. ábra mutatja, mily módon működ- 65 nek együtt a két kapesolófej (d) ós (e) márkolófelüllietei, hogy a kapcsolók hossztengelyeinek tetemes oldalirányií eltérésénél a kapcsoló zátród álsát biztosítsák. A 4. ábrából kitűnik, mily módon egye- 70 nesítik ki a (d) és (e) markolófelületek a kapcsolók hossztengelyeit, amikor egymással szöget zárnak be. Az egyik fejnek az (f) tengelyek alkotta tompaszög belső oldalán fekvő (e) markolóf elü let szegélye a 75 másik fej (d) felüleitének fékszik neki,