111952. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső

Az elektródarendszer és az üvegfal közötti térben levő elektronok ott tértöltést okoznak, amelynek fennállása és eloszlása sokszor véletlenektől függ. E tértöl-5 téisek tehát labilisak és ugrásszerű átmenetekre hajlamosak. Ezek az okozói sok esetben pl. a ropogó hangoknak. E szabad tértöltések megfelelő körülmények között a Barkhausen-Kurz-rezgésekhez ha-10 sonló periodikus ingalengéseket is végeznek. Könnyen belátható, hogy e tértöltések külső mezővel szemben lényegesen érzékenyebbek, mint a tulajdonképpeni kisülési térben, az elektródák között át-15 menő, definiált potenciálokkal vezérelt elektronáram. További zavarokat okozhatnak az üvegbura belsejében levő olyan szigetelők, vagy vezetők, amelyeket meghatározott 20 potenciálon tartunk és amelyeket az elektronok töltenek fel. E töltések nagysága és fennállása sok esetben a véletletől függ és a cső működésében további bizonytalanságot okoz. 25 Ebben az összefüggésben különös nyomatékkal meg kell még említeni a szigetelő alkatrészek szekundár emissziós hatásait. Az üvegbura belső falát és az elektródarendszert hordozó, szigetelő 30 anyagból készült hidakat az anóda beforrasztási helyéből kiinduló kúszó áramok pozitív potenciálra tölthetik fel. Ez az eset nagy valószínűséggel bekövetkezik akkor, ha az anódfeszültséget bekaposol-35 juk, még mielőtt a katóda teljes emisszióját elérte volna. így járunk el pl. rendszerint hálózati vevőkészülékeknél. Ha a kisülési térből elkóborló, vagy az áttört anódán átlépő elektronok az ilyen felületet 40 a felület potenciáljának megfelelő sebességgel érik, akkor szekundár emissziót okoznak. Az ilyen emittáló felület úgy hat, mint egy elektróda és mert a vezérlő ráccsal kapacitive csatolt, a rácskörben, 45 feszültsége fázishelyzetének megfelelően, növeli vagy csökkenti a csillapítást, illetőleg a kapacitást. Mindezek a jelenségek nemcsak önmagukban hatnak zavaróan, hanem főként azért is kellemetlenek, mert 50 ellenőrizhetetlen és véletlenektől függő folyamatok. E hátrányos jelenségeket a találmány értelmében úgy szüntetjük meg, hogy az elektródarendszert minden oldalon Fara-55 day-kalitka módjára kialakított burokkal vesszük körül és annak belsejéből a szigetelő alkatrészeket (pl. az elektródahidakat) és a nem meghatározott potenciálon tartott vezetőket (pl. a közvetleni.il a préselt talprészbe forrasztott getter- 60 hordozókat) kizárjuk. E' korlátozásból természetesen kizártak a kerámiai anyagból készült katódacsövecskék közvetett fűtésű izzókatódákkal dolgozó elektródarendszerekben. Mivel "\ezek egyrészt ka- 65 tódpotencíiállal érintkeznek, másrészt az elektronok röppályáján kivül esnek, zavarokat nem okoznak. Szükség esetén azonban a kerámiai anyagból készült katódahordozónak az ernyőző kalitkába 70 eső részét egészében fémbevonattal láthatjuk el, vagy külön ernyőző felületekkel védhetjük. Ilyen módon elérjük azt, hogy sem ellenőrizhetetlen folyamatok, nevezetesen feltöltődések nem mehetnek 75 végbe, sem pedig szigetelő részek szekundár emissziót nem okozhatnak. A védőernyő lehet áttört is, úgy hogy az> elektródarendszer termikus sajátságai a melegnek a kisütőtér belsejéből való le- 80 sugárzását illetően nem rosszabbodnak. Hogy ilyen esetben elektronoknak a kalitkán kívül eső térbe jutását meggátoljuk, a kalitkát meghatározott, pl. negatív vagy katódpotenciálra kapcsolhatjuk. 85 Az elektródarendszert minden oldalon körülvevő kalitka egyes részeit elhagyhatjuk olyan helyeken, ahol elektronok iigysem juthatnak ki, vagy ahol a kisülés úgysem befolyásolható. Ez az eset 90 áll fenn pl., ha az anóda át nem tört teljes bádoghenger; ekkor az ernyőzéshez elegendő a két homlokoldalon alkalmazott egy-egy sapka. A rajzok a találmány szerinti szerke 95 zet példakénti kiviteli alakjai. Az 1. ábra oly elektródarendszert mutat. amelynek azt minden oldalon körülvevő, ernyőző kalitkája van. (1) az üvegbura, (2) a préselt talprész, amely az 100 elektródarendszert hordja. (3) a katóda, (4) a rácselektróda és (5) a példakénti esetben fémháló alakjában kialakított anóda. Az elektródarendszert oly kalitka veszi körül, amely hengeres (6) fémháló- 105 ból és két áttöretlen falu, vagy ugyancsak áttört (7) és (8) homlokfelületből áll. A kalitkához a (9) vezeték csatlakozik, amelyen át az tetszőleges potenciálra kapcsolható. A kalitka azonban már az 110 üvegbura belsejében is megfelelő' potenciálú elektródához, pl. a katódához köthető. Az elektródákat a kalitkán kívül eső, szigetelő anyagból készült (10) és (11) hidak tartják, amelyek egyúttal az 115 elektródák közötti közöket is biztosítják. A gettert tartalmazó (12) hordozó is a kalitkán kívül elrendezett.