111907. lajstromszámú szabadalom • A nagyítandó tárgyra felhelyezendő nagyítóüveg

Megjelent 195-S5. évi április lió 18-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 111907. SZÁM — Vll/tl. OSZTÁLY. A nagyítandó tárgyra felhelyezendő' nagyítóüveg. Sendlinger optiscüe Glaswerke Gesellsehaft 111. b. H. cég1 Bérli n-Zelilendorí'ban. A bejelentés napja 1934. évi junius hó 6-ika. Németországi elsőbbsége 1933. évi junias hó 7-ike. A találmány oly nagyítóüveg, amely összefüggő üvegtestből áll és a nagyítandó tárgyra, pl. írásra, szövetre, stb. közveitlenül ráhelyezendő. 5 Kitűnt, hogy nagy súlyt kell helyezni a nagyítandó felület lehető erős megvilágítására, mivel a nagyítandó tárgy részleteinek felismerhetősége nemcsak a lineáris nagyítástól, hanem nagy mérték-10 ben a megvilágításitól is függ. Más ismeretesiek a nagyítandó tárgyra, közvetlenül ráhelyezendő nagyítóüvegek. Mindezek az ismert nagyítóüvegek azonban elhanyagolják a megvilágítás kérdé-15 séit, amennyiben a lehető legerősebb torzításmentes nagyításra helyezik a súlyt. Eddig a nagyítandó felület megvilágításának javítására külön ,fényforrásokat használtak, vagy pedig a tárgyra helye-20 zendő ily nagyítóüveg oldalfelületeit tették érdessé. Fényforrás alkalmazása természetesen nagyon bonyolulttá teszi a műszert. Az érdes oldalfelületek viszont a következő hátrányokkal járnak: 25 1. az általuk szétszórt fénynek csak kis része jut tényleg a tárgy nagyítandó felületére és 2. az ily érdessé tett felület igen könynyen piszkolódik s így a fénybeesés to-30 vább csökken. Az ismert nagyítóüvegek további hátránya az, hogy a megfigyelő feje a fény legnagyobb részét eltakarja és ennek következtében a lencsének a megfigyelő felé 35 fordított domború felületén keresztül csak kevés fény esik a tárgy nagyítandó felületére. A találmány mindezeket a nehézségeket kiküszöböli anélkül, hogy segédeszközök alkalmazását tenné szükségessé. Meg- 40 állapítottuk ugyanis, hogy ha a lencse gömbfelületét különlegesen alakítjuk ki és üvegtestének meghatározott kci'zépvEstagságot választunk, akkor a nagyítandó tárgy megvilágítására maga a gömbfelü- 4& let mintegy kétszerannyi fényt gyűjt össze a tárgyon, mint amennyi a tárgy ama részeire esik, amelyek nem fekszenek a nagyító alatt. Kitűnt továblbá, hogy olyan üvegtest- 50 ben, amelybe egy a középtengelyhez képest körülbelül 70° nyílású gömbszelet alakú domború felületen át minden oldalról fény esik, olyan hely van, amelyen a négyzetmilliméterenkénti fénysűrűség a 55 keresztmetszeten a legnagyobb. Minthogy a fénynek ilyen kialakítású beesési felülete a ferdén beeső fénysugarakat is a tárgyra összpontosítja, az optikai tengely irányában beeső fény vesztesége, amelye' 60 a lencse alkalmazásánál a megfigyelő feje eltakar, nem játszik lényeges szerepet. Tudni illik azt találtuk, hogy azok a fénysugarak, amelyek minden oldalról 35 ilyen testbe hatolnak, nem töltik azt meg egyenletesen egész terjedelmében, hanem a beeső összes sugarak a test meghatározott magasságában meghatározott keresztmetszeten mennek át, amely lényege- 70 sen kisebb, mint a gömbszelet alapfelülete. Az összes fénynyaláboknak ez a közös keresztmetszete a gömbszelet tetőpontjától mért távolság növekedésével először kisebbedik, majd még a gömbszelet alap- 75 felületénél is nagyobb keresztmetszetekké növekedik. Tehát van egy olyan hely, ahol minden lehetséges sugárnyaláb a legna-