111777. lajstromszámú szabadalom • Braun-féle cső és eljárás előállítására

Amint az 5. és 6., illetve 8. és 7. ábrákból látható, a (7) és (8) terelő! emezrendszerek, illetve a katóda, a (3) Welhnelt-henger, a (4) előanóda, az (5) utókoncentráeiós 5 henger és a (6) főanóda szerkezetileg egyegy elemmé vannak egyesítve. A 4. ábra külön szemlélteti az (1) esőtalpat a (2) tartókkal. A 9—11. ábrák azt mutatják, hogy a te-10 relőlemez-rendszereik bárom-három lemezből állanak, amelyek közül a két külső sírna, egymással párhuzamos lemezként van kiképezve, míg a középső lemez görbített. A rendszerek pl. hegesztéssel van-15 nak a (9) tartólemezekein rögzítve, amelyeken, mint már említettük, a rendszernek a 4. ábrában feltüntetett tartókra való ráhúzását lehetővé tevő vezetőlyukak vannak. 20 A 12a.—12f. ábrák néhány szerkezeti elem pontos alakját mutatják, ahol is a 12a. ábra a felső (8) terelőlemez-rendszernek felső (10) tartólemezét, a 12c. ábra pedig a (8) rendszernek alsó 25 (11) tartólemezét szemlélteti, míg a 12b. ábra a (7) rendszer (12) és (13) tartólemezeit mutatja. A 12d.—12e. ábrákban a (6) anóda, a (3) Wehnelt-henger és az (5) utókoncentráeiós henger alakja vi-30 lágosan látható. A 12f. ábra a (3) Weihnelt-hengerben elrendezett (14) katóda szerkezetét és tartóját mutatja. A katódának előnyösen sík (15) emissziós rétege a fémes (16) tartón 35 van elrendezve, amely viszont a fémes (17) vezetéktesten van rögzítve és amelyet ez utóbbi belsejében, egy szigetelő csövecskében elhelyezett (18) fűtőtest izzásig hevít. (19) a fűtőszál visszvezetéke. A katódát a 40 pontosan beillesztett (17) testnek a központosított Wehnelt-hengerbe való egyszerű betolásával központosítjuk. A Wehnelt-hengeren a szigetelőanyagból készült (22) támasz van rögzítve a (20) és (21) tar-45 tók segélyével, amely támasz a két (23) és (24) összekötődarabot hordja, amelyekhez egyrészt a fűtőtekercselés, másrészt a (25) és (26) fűtőáramvezetókek vannak kapcsolva, pl. ráhegesztve. Ezzel biztosítjuk a 50 katóda jó központosításának fennmaradását a fűtő vezetékre való rákapcsolásnál. Ez az elrendezés a katódatest könnyű kicserélését teszi lehetővé. A 9.—12if. ábrákban feltüntetett eleme-55 ket a találmány szerint a 13a.—13b. ábrákban példaképen szemléltetett idomszer felhasználásával a következő módon szereljük össze. Az idomszerre, amely a (27) tartóból és a két (28) és (29) tartóelemből áll, ame- go lyeknek alakja, nagysága és távolsága egymástól a cső (2) tartói alakjának, nagyságának és egymástóli távolságának pontosan megfelel, a (30) távolságtartó darabot húzzuk rá, amely lehetővé teszi, hogy g5 a kész rendszert megsérülés nélkül, az idomszerről lehúzzuk. Ezután a (31) távolságtartó darabok közbeiktatásával ráhúzzuk az egy szerkezeti elemmé egyesítendő részeket az idomszerre, amelyeket ott a 70 (32) szárnyas csavaranyákkal rögzítünk. Ezután áttoljuk a (4), illetve (5) rendszerhengerbe pontosan beillesztett (34) és (35) hengerekkel ellátott (33) tövist (16. ábra). Ha a tövis simán megy át a rendszeren, 75 akkor azt kifogástalanul központosítottnak nevezhetjük. A pontos felülvizsgálás egyszerű módja abban áll, hogy az idomszert a rajtalevő rendszerrel együtt esztergapadon forgásba hozzuk. Ha a tövisnek a go rendszeren belül levő része nem fut ki, akkor a központosítás kifogástalan. Ezután az egyes rendszerrészeket az idomszeren egységes szerkezeti elemmé kötjük össze. Ezt a műveletet előnyösen, 85 pl. szintén üvegből készült (36) segédtartók felhasználásával végezhetjük. A (36) üvegrudakon (37) bilincsek vannak alkalmazva, amelyek közti távolság pontosan megegyezik a rendszerrészek közti távol- 90 sággal, úgy hogy feszültség nélkül helyezhetők a rendszerrészekre. A rendszerrészeket a (37) bilincsekkel való összehegesztéssel rögzítjük a (36) tartókon. Az ily szerkezeti elemnek szilárd összeépítésére teljesen elegendőnek bizonyult két iivegrúd, használható azonban természtesen tetszésszerinti számú üvegrúd is. A tartók rögzítése után levesszük a rendszert az idomszerről és ráhúzzuk a 10 (2) tartókra. A (3) ós (5) hengereknek a tartólemezükbe való beépítését, valamint a (7) és 1(8) terelőlemez-rendszerek összeépítését és utóbbiaknak rögzítését (10, (13) tartólemezeiken szintén külön idomszerek felhasználásával végezzük. A hengereknek tartóleimezükben való rögzítésére oly idomszert használunk, amelyre először a hengert és azután a lemezt húzzuk rá. A két elem ugyancsak esztergapadon való Q, forgatással központosítható egymáshoz képest. Ha megállapítottuk, hogy a központosítás kifogástalan, akkor az elemeket pl. hegesztéssel egymással összekötjük. A hármaslemez-rendszerek összeépíté- ^ sére szintén külön idomszert használunk, amely lehetővé teszi, hogy a lemezeket