111760. lajstromszámú szabadalom • Réteges elrendezésű nagyfeszültségű tekercs

— 2 — biztosítják a potenciálnak egyenletes lépcsőkben való esését az alkotó mentén, úgy hogy a nagyfeszültség közvetlenül, szigetelő alkalmazása nélkül kapcsolható 5 a kívül fekvő bemeneti réteghez. Lehetővé válik továbbá, hogy a cséve külső palástját szigetelőhengerekkel egyszerű módon fedjük be. Az összekötő vezetékeknek, illetve az egyes rétegek közötti cssze-10 köttetési pontok potenciáljainak kivezetésére magát a tekercset is felhasználhatjuk, még pedig akként, hogy a réteg végén levő huzalt nem tengelyirányban visszafelé, hanem radiálisan kifelé teker-15 cseljük. így a réteg végén felépülő tárcsatekercs létesül. A tárcsatekercs végét magán a tárcsatekercsen levezetjük, a második réteget az elsőre helyezzük és a végén ismét tárcsatekercset állítunk 20 elő és így tovább. A tekercset közelebbről a találmány szerinti nagyfeszültségű tekercsnek a rajzokon látható megoldási alakjai kapcsán ismertetjük. 25 Az 1. és 2. ábra szerint a potenciáloknak a hullámos vonalakkal feltüntetett tekercsrétegek (11) összeköttetési pontjaitól való kivezetésére legalkalmasabbak a sugárirányban kifelé vezetett, hasított, 30 egyenes (12), vagy szögben hajlított (13) fémtárcsák. Emellett az egyes (12, 13) tárcsák közötti szigetelés a mindenkori kétszeres réteg-feszültségre méretezendő, amely feszültség igen nagy lehet, mert 35 hiszen axiális irányban elegendő hely áll rendelkezésre. A (12, 13) radiális tárcsáknak a feszültségelosztás folytán nem kell különösen erőseknek lenniök, állhatnak azok vezető fóliákból is és a sugárhoz szög 40 alatt is állhatnak. Az elrendezést gazdaságosabbá tehetjük olykép, hogy — mint ezt a 3. ábra mutatja —• a nagyfeszültségű tekercshez szükséges menetek egy részét a tekercse-45 lési réteg elkészítése után a réteg végén radiálisan kifelé továblb tekercseljük és így a réteg végének potenciálját a tekercs külső kerületére helyezzük ki. Ekkor a koncentrikus tekercselési rétegeken 50 kívül a rétegek végén váltakozva felépülő, párhuzamos (14) tárcsatekercsek keletkeznek. A továbbtekercselés céljából a (15) drótot a külső kerületről könyökben hajlítjuk és a (14) tárcsatekercs hosz-55 szában ismét levezetjük a réteges tekercselés kerületére. Azután a tekercs következő rétegét készítjük el, a végen a (14) tárcsatekercset isimét felfelé tekercseljük és így tovább mindaddig, amíg csak a tekercsben a szükséges meneteket 60 el nem helyeztük. Tehát minden egyes rétegtekeroseléshez egy (14) végtárcsatekercselés tartozik. Ennek a tekercselési elrendezésnek az az előnye, hogy a tekercselésben nincsenek forrasztási helyek, 65 mert hiszen ez a réteges és tárcsatekercsekből összeállított nagyfeszültségű tekercs, az 1. és 2. ábra szerinti tárcsák mellőzésével, elejétől végig tekercselve van. 70 A tárcsatekercseken ily forrasztóhelyvagy kötés-nélküli tekercselésnél lefelé vezetett huzalok a szomszédos tárcsatekercsek között mindig a huzalvastaigságnafc megfelelő hézagot igényelnek és e héza- 75 gokban mezőtorzítással is járnak. Ezért a 4. ábra szerint a szomszédos (14) tárcsatekercsek közé hasított (12) fémtárcsákat helyezünk; az illető tekercs kiilcső kerületétől, illetve végétől a következő rétég 80 kezdetéhez menő (15) huzal a hasítékba fektethető és a (12) fémtárcsák egyúttal a tárcsaielkercsek közötti légközöket is kitöltik. Ha fórra,sztóhely, illetve kötés mellőzése 85 nem lényeges, akkor úgy is járhatunk el, hogy a tárcsatekeres külső végét a, radiálisan hasított (12) tárcsa egyik végével és a rétegtekercsielés elejét annak másik végével kötjük összie és így a tárcsatekercset 90 egy menetként vagy ha magán a (12) tárcsán spirális-alakú hasítékot létesítünk, e tárcsát több menetként használjuk fel. A spirális alakú hasítékban továbbá a (15) huzal is spirális alakban helyezhető el. 95 Ezt, a (12) tárcsák elfoglalta teret is kihasználhatjuk, ha a huzal helyett a tekercset kívülről befelé tovább tekercseljük; eklkor mindegyik rétegtekercshez egy radiálisan kifelé és egy kívülről radiálisan befelé 10< tekercselt tárcsatekteres tartozik. Ekként az egymás mellett, a tengelytől különböző távolságban fekvő rétegek végpontjaihoz csatlakozó vezetőtárcsák vagy tárcsatekercsek, amelyek ugyanazon radiális távolsá- IOÍ gig, nevezetesen a tekercselés külső átmérőjéig ki vannak vezetve, a nagyobb potenciálú rétegeket a kisebb potenciálú rétegektől elkülönítik. Minthogy a tekercs első rétegének vé- IK gén, a kezdeti potenciállal szemben csak igen csekély a feszültségkülönbség, a tekercset a 3. és 4. ábrák szerint oly hasított (16) fémtest belsejében állíthatjuk elő, amely azt összefogja és rövidzárlatoknál Ili bekövetkező szétszakadástól megóvja. Ez a csévetest, amennyiben vasmagot vesz körül, egy transzformátor egyrétegű, kis-