111756. lajstromszámú szabadalom • Fékrudazatban kapcsolt önműködő fékutánállító berendezés, főleg vasúti járművekhez

(1) és (2) tokból áll, amelyek közül az (1) tok a (3) felerősítő fülek segélyével helyt­állóvá tehető, míg a (2) tok, amely azon az oldalon fekszik, ahonnan a féket mű-5 ködtetjük, a fékező erőnek a (4) fékrúdra való átvitelére való. A fékrudazatra ható szervek a (2) tok (5) szeméhe erősíthetők. Mindegyik tokban van egy-egy (6) ill. (7) lovas, amelyek közül rendeltetésük-10 nek megfelelően, a (6) lovast utánállító, a (7) lovast pedig ékelő lovasnak nevez­hetjük. Mindkét lovas (8, 9, 10) és (11) négy részből álló és fű részfogalakú csa­varmenettel ellátott csavaranyából áll, 15 amely menet megfelel a (4) rúd (12) me­netének. Ez a fűrőszfog-alakú menet le­hetővé teszi a (6) és (7) lovasoknak a (13) nyíl irányában való elmozgását, az ellenkező irányú mozgást azonban meg-20 akasztja. E célból a lovasok (8, 9, 10) és (11) jel­zésű négy elemét (esetünkben körcikket), gyűrűs rugó tartja össze; amely rugót a lovasok négy alkatrészében gyűrűalakú 25 (14) ill. (15) bevágások veszik fel. Az ellenfalak (ütközők), amelyek közt a lovasok mozognak, kétfélék: (16) ill. (17) helyen kúposak, mint a lovas megfelelő felülete, (18) ill. (19) helyen pedig lapo-30 >;ik, mint a lovas megfelelő alapja. A rajzból látható, hogy a berendezés­nek húzásra való igénybevételekor a lo­vasok a (16) ill. (17) kúpos részbe ékelőd­nek, miáltal a csavaranya-részként ala-35 kitolt lovas-részek erősen a (4) rúd me­netéhez szorulnak, mikor is az így elő­idézett megbízható ékelés az említett ru­dat a (13) nyíl irányában való elcsúszás ellen biztosítja. 40 Az is látható a rajzból, hogy viszont a. (13) nyíl irányával szemben eltolható a (4) rúd, mivel ez esetben a lovasok nem érintkeznek már a kúpos (16) ill. (17) fe­lületekkel, hanem a (4) rúd által elmoz-45 dítva, ez utóbbinak átengedése végett ki­nyílnak, amikor is lépésről-lépésre át­ugranak a (12) meneten; ez akkor követ­kezik be, araikor a (18) ill. (19) ellenfalba ütköznek. 50 Végül az is kiviláglik a rajzból, hogy a (6) utánáilító lovasnak a (16) és (18) ellenfalak közötti mozgási szabadsága nagyobb, mint a (7) ékelő lovasénak a (17) és (19) ellenfalak között. Mint az 55 alábbiakból kitűnik, a (6) utánállító lovas mozgási szabadsága megszabja a fékező szervek játékát, míg a (7) ékelő lovas mozgási szabadságának csak akkorának kell lennie, hogy a lovas képes legyen a (4) rudat elengedni. 60 A (2) toknak csőalakú (20) toldata van; ezt a tokot a (21) helyen az (1) tok körül­veszi, még pedig azért, hogy a (12) me­net — mialatt a (4) rúd mozog, vagy pe­dig a két tok egymáshoz képest elmozdul 65 — külső behatások ellen védve legyen. E végett az (1) tok is a (22) hüvelyben folytatódik. A következőkben valamely utánállí­tandó fék utánállítását magyarázzuk 70 meg, a leírt berendezés alapján: A (2) tokra fékezés céljából a (23) nyíl irányában húzó erő hat. Ez a húzó erő közvetlenül átadódik a (4) rúdnak, a to­vábbi rudazatnak és végül a féknek, még 75 pedig a (2) tokot és a (4) rudat húzáskor összeékelö (7) lovason át. Az egész berendezés tehát — a helyt­álló (1) tok kivételével — a (23) nyíl irá­nyában mozog. 80 A különböző méreteket úgy szabjuk meg, hogy ez a fékezési folyamat jól be­állított fék esetében ne igényelje a beren­dezés nagyobb elmozdulását, mint amennyire a (6) utánáilító lovas az (1) tokban elmozdulhat. Ebben az esetben azonban utánállí­tandó fékről van szó, amikor is a beren­dezésnek a fékezéshez szükséges elmoz­dulása az említettnél nagyobb és a (2) 90 tok, a (7) ékelő lovas és a (12) menet az egész rudazattal együtt még mozog, ami­kor a (6) utánáilító lovas már a (18) ellen­falhoz ért. A (6) lovas tehát menetről me­netre leugrik a tovamozgó (4) rúdról, 95 amikor is a rúdnak és a lovasnak egy­máshoz képest való elmozdulását a szó­banforgó esetben szükséges és a jól be­állított fék esetében szükséges fékruda­zat-elmozdulás közti különbség szabja 100 meg. Ez a különbség az utánállítás mér­téke. A fék elengedésekor, amikor a ru­dazat visszafelé rnegy, ezzel a mértékkel marad vissza, ill. rövidül a rudazat. Valójában a rudazatnak hátrafelé 105 való elmozdulása nem haladhatja túl az utánállító (6) lovas mozgási szabadságát, inert mihelyt az említett lovas a (16) kúpnak nekifekszik, a rudazatnak a (13) nyíl irányában való minden elmozgása 110 lehetetlenné válik. Abban a pillanatban azonban, amikor az utánáilító (6) lovas a rudazatot az (1) tokkal összeékelte, az (1) és (2) tokok közt akkora távolság van, amely egyenlő az 115

Next

/
Thumbnails
Contents