111642. lajstromszámú szabadalom • Berendezés jelek elektromágneses átvitelére helytálló hely és vasúti pályaszakasz határozott helyén átvonuló vonat között

álló elektromágnes sarksaruit oly hoszsaúra kell készíteni, hogy bizonyos helyzetben a vonaton levő mindkét elektromágnes sarksarui a helytálló elektromiág-8 nes sarksajrui felett feküdjenek úgy, hogy a vonaton levő mellső elektromágnessel, a helytálló elektromágnesben indukált mágneses fluxus, részben a helytálló elek. /tromágnes magján ált, részben pedig a íO vonaton levő hátsó elektromágnes magján át záródjék. A találmányt még részletesebben a rajzon vázlatosan feltüntetett; néhány fo* ganatoisítási példa magyarázza. Az 15 1. éis 2. ábra oldalnézetben, illetve alaprajzban a vonaton levő és a helytálló elektromágnesek elrendezését mutatja. A 3. ábra olyan kapcsolás vázlata, melylyel a jelzőkart a vonatról működtethet'20 jük. A 4. ábra önműködő, azaz jelzőkaroktólí független pályaszakaszzár kapcsolását mutatja. Az, 1. és 2. ábrán látható, hogy a két 25 mágnes (1) és (2), a földre néző (la), illetve (2a) sarksiaruk:kal a mozdonyon, vagy a vonait valamelyik kocsiján alul, ínég pedig az illető jármű hossztengelyére liará,útirányban van felfüggesztve. 30 Az (la) sarksaruk a jármű hosszirányában bizonyos hosszúságra terjednek. A pályaszakasz ama helyén, amelyen a vonatra jelet kell átvinni, a vágányra hairántirányban mágneses-(3)-magot rende"85 ziink el, melynek (3a) sarksarui felfelé néznek és egymáshoz, képest oly helyzetben és távolságban vannak, hogy az (la) és (2a) sarksarukat áthidalják, ha a vonat a pályaszakasz említett helyén halad 40 át. A (3a) sarksaruk hossza tehát legalább egyenlő az (la) és a (2a) sarksaruk hoszszának összegével, hozzáadva ehhez az (la) és (2a) sarksaruk közötti távolságot, amint az egyébként az 1. ábrán világosan 45 látható. Az (1) magra (m) szolenoid van tekercselve, melyet (d) áramforrás táplál, míg a (2) magra (n) szolenoid van tekercselve, mely (r) relével van sorbakapcsolva, 50 mellyel akusztikai ' vagy optikai jelzőszerkezetet működtetünk. A (3) magra (q) szolenoid van tekercselve, mely (p) kapcsolóval van sorbakapcsolva, amelyet zárt pályaszakasz esetén az (s) jelzőkar 55 önműködően zár és szabad pályaszakasz esetén önműködően nyit (vagy fordítva, ami bizonyos célok szempontjából előnyös lehet, amint ezt még ismertetni fogjuk). Ha a vonat az 1. és 2. ábrán jobbról érkezve az ismertetett módon berendezett 6C pályaszakaszon áthalad, a vonaton levő (1, la) elektromágnes előbb önmagában jut a helytálló (3, 3a) elektromágnes fölé. Ekkor az (m) tekercselést átjáró árammal előidézett és a (3a) sarksarukon, to- 6: vábbá a helytálló (3, 3a) elektromágnes (3) magján áthaladó mágneses fluxus zárt (p) kapcsoló esetén a (q) tekercsben áramot indukál. Az, ezen árammal előidézett mágneses fluxus egy része a (3a) 7C sarksaruk felé szóródik. Időközben azonban ezen (3a) sa/rksaruk fölé jutott a (2, 2a) elektromágnes. Ezen elektromágnesnek a mágneses mezőbe való belépésével az (m) tekercselésben és ennekfolytán az 7í (r) relében áram létesül, mely a jelzőszerkezet működtetésével jel leadását idézi elő. Ha a (p) kapcsoló nyitott, a helytálló (3, 3a) elektromágnes (q) tekercselését 8( áram nem járhatja át és így a (2, 2a) elektromágnesre csakis az (1, la) e^ktromágnes (m) tekercselését átjáró áram révén közvetlenül létesített mágneses mező hat. Ha a (p) kapcsoló zárt, a (q) teker- 8t cselésben indukció révén olyan áram létesül, mely az (m) tekercselés révén közvetlenül létesített mágneses fluxushoz további fluxust ad hozzá. A (3) magból kiinduló eme fluxus (az első fluxus az (1) 9( magból indul ki) majdnem egyenletesen oszlik el a (3a) sarksaruk két oldalára és így a mozgásban levő (1) és (2) magok Jközött mágneses kapcsolatot létesít. Az (n) tekercselésben tehát indukció révén 9f jóval erősebb árain létesül, mint nyitott (p) kapcsoló esetén. Ennekfolytán az (r) relé jóval erősebben gerjesztődik és ezzel, pl. horgonyának nagyobb emelkedése révén, más jelet váltunk ki mint a másik i( esetben. A (2, 2a) elektromágnes (n) tekercselésének áramkörébe két relé is lehet beiktatva, melyek közül az egyik a gyengébb, a másik pedig az erősebb áramra reagál, amivel két különböző jelzést válthatunk ki. A jelzések közül az egyik pl. a pályaszakasz szabad, a másik pedig annak zárt voltát jelezheti. Ebben az esetben célszerű, ha a pálya- n szakasz zárt voltának jelzésére a gyengébb, azaz a nyitott (p) kapcsoló esetén adódó jelzési áramot hasznosítjuk, hogy a vonatnak a,z illető pályaszakaszba való befutását mindenesetre megakadályozzuk, lí ha a helytálló vezetékek szakadása esetén