111622. lajstromszámú szabadalom • Szétszedhető híd

ben, az (1) íves főtartókból, az ezeket alul összekötő és a pályatestet felvevő (2) kereszttartókból, a (3) hossztartókból és a (4) alsó szélrácsokból, továbbá felül az 5 összekötő (5) keresztkötésekből és a (6) felső szélrácsokból áll. Az (1) íves főtartó teljes oldalnézete az 1. ábrán látható, mely főtartó részei a (7) merevítő tartó, a (8) függesztőrudak és a (9) ívdarabok. tO A (7) merevítő tartó a (10) főelemekből van összeszerelve, mely főelemek hossza ugyan az íves főtartó említett mezőinek szélességével megegyezik, illesztési helyei azonban, a mezők osztási helyeihez képest, 15 szerkezeti okokból el vannak tolva. (Az 1. ábrán az egyes (10) főelemek illesztési helyeit a berajzolt szakadozott vonalak jelölik.) Ez eltolás következtében a (8) íügesztőrúdnak a (10) főelembe való be-20 kötése nem a főelem közepénél, hanem hosszának végtől számított negyedrészénél történik s az egész elrendezésnek az a célja, hogy maximális fesztávolság esetén a híd közepén a (11) fél-főelem bekö-25 tésével oly főtartómezőt lehessen létesíteni, melynek ívdarabja vízszintes, úgy hogy e középső mező ismételt ki- és beiktatásával — mint az alábbiakban ki íog tűnni — a fesztávolság fokozatosan 30 csökkenthető legyen. A leírt példaképpeni megoldásnál a (10) főelemeknek ily módon való kiosztása a híd végeinél a (12) tiegyed-elemek alkalmazását teszi szükségessé. Általában a híd végeinél levő 35 íotartó-mező, az ú. n. végmező, a közbenső mezőktől némileg eltérő kiképzésű s a mezőt a híd közepe felé határoló függesztőrúd helyett is az erősehb kiképzésű (13) kapuzat (portál, 3. £tl)Tcl jobboldali 40 rész) van alkalmazva. A 14—16. ábrák szerint egy-egy (10) főtartó-főelem, a híd oldalain, négy darab, egymáshoz közel és párhuzamosan elrendezett rácselemből áll, melyeknek 45 közeibe, felül, a (8) függesztőrudak tartócsavarjai vannak kötve, alsó övszögvasaira pedig a (2) kereszttartók végei vannak fektetve s a (10) rácselem függőleges rácsrúdjaival csavarok segítségé-50 vei öszekötve. A 14—16. ábrákon a keresztezéssel jelölt furatok oldható csavarkötéseket jeleznek. A (8) függesztőrudak osztása, az 1. ábra helyett, a 4., ill. 5—11. ábrákon van 55 feltüntetve, mely utóbbi ábracsoportban folytonosan kisebbedő fesztávolságú hidak összeállítási módja látható. Az ábrázolt példaképpeni megoldási alakoknál — és pedig az 5. ábrán csak a végtől számított harmadik főtartómező után — a 60 (8) függesztőrudak úgy vannak részekre osztva, hogy a legfelső (vi), továbbá a felülről számított második (v»), harmadik (vs) stb. tagok mindazon (8) feszítőrudakban, melyekbem alkalmazva vannak, 65 egyenként egyenlő (övenként azonban általában különböző) nagyságúak, úgy hogy a 4—11. ábrákon a rúdrészek végpontjainak összekötésével párhuzamos övek jelölhetők ki (az övezós az ábrák kö- 70 zül esak a 4. és 5. ábrákon van feltüntetve). A (8) függesztőrudak ily módon való felosztása azért szükséges, hogy a liídközéptől jobbra és balra, két azonos főtartómező kiiktatásával megfelelően kisebb 75 fesztávolságra való átmeneteikor, az ívet alkotó ívdaraboknak a vízszintessel való hajlásszöge ne változzék, tehát az ívdarabokat, két-két í'iiggesztőrúd közé, újból, pontosan be lehessen illeszteni. E köve- 80 telmény kielégítése azonban még nem elég, hanem arra is gondolni kell, hogy az elhagyandó mezők kiiktatása s a függesztőrudak egyenlő mértékű megrövidí- . tése után a szomszédos ívdarabok végei, 85 a közöttük levő fiiggesztőrúd felső végénél, közös csomópontban találkozhassanak. Ez utóbbi követelmény kielégítése, az első követelmény egyidejű kielégítése mellett, a legegyszerűbb módon, a 4. ábra szerinti 90 vázlaton látható, melyből közvetlenül kitűnik, hogy a (v'i), majd azután a (v'a) stb. rúdrészek s két, ill. négy stb. főtartómező elhagyásával és a megmaradt mezők összetolásával újból helyesen összeállí- 95 tott hídvázat kapunk, vagyis a maximális fesztávolságról kisebb fesztávolságokra való, fokozatos átmenetelnél a (8) iüggesztőrudakat úgy kell megrövidíteni, hogy az egyes egymásutáni fokozatok 100 számára a megrövidítés mórtéke, a híd közepe felé fokozatosan, egymás után következő, két-két (8) fiiggesztőrúd teljes hosszának különbségével egyenlő. Ez az elvi megoldás azonban még nem vet szá- 105 mot azzal a további, gyakorlati követelménnyel, hogy a legfelső rúdrészek felső végének, az itteni csomóponti kötésekre való tekintettel, más kiképzSse van, mint ugyané rész alsó végének, vagy általában no a közbenső rúdrészek végeinek, úgy hogy szerkezeti komplikációk elkerülése céljából a felsők helyett, célszerűen, csak közbenső rúdrészek iktatandók ki. Az 5—11. ábra csoportba 11 a (8) íiiggesz- 115 tőrudak felosztása már ez utóbbi követelményre való tekintettel történik s azon a felismerésen alapszik, hogy a 4.