111607. lajstromszámú szabadalom • Folytonos üzemű függélyes desztilláló kemence

- 3 -(a) kamrákkal a (b) falakban elrendezett (bl) nyílások útján közlekednek. Mind egyik ilyen csatorna alul egy elhajló (e) vezetékkel van meghosszabbítva, mely 5 alsó részével a kemencén kívül végződik és jól tömítő (el) fedővel van ellátva, melyet időről-időre ki lehet nyitni, hogy a .miegfelelő (c) csatornába a desztillálási gázok által magukkal ragadott port, 10 amely az (e) vezetékben gyűlt össze, kiürítsük. Ezen (e) vezetékek a fent ismertetetthez hasonló módon igen könnyen lehetővé teszik a függélyes (c) csatornák kitisztítását és megakadályozzák a kátrá-15 riyos lerakodásokat, amelyek eldugaszolnák úgy ezeket, valamint a kis (bl) elvezetőnyílásokat. A desztillálási gázok áthaladva a függőleges (c) csatornákon, összegyűlnek a 20 (b) fővezetékekben illetve gyűjtőkben, melyeket a (dl) tolattyúk segítségével vezérlünk. Ha a függélyes (c) csatornák és (bl) nyílások tisztítását végezzük, kinyitva az (e) vezetékek alsó végén lévő (el) fedőt, a 25 (d) fővezetékeket a (dl) tolattyúkkal elzárjuk és kinyitva a (d2) tolattyúkat, a (c) csatornákat a (d3) gyűjtővezetékekkel hozzuk összeköttetésbe, mely utóbbiaknak £L Z cl rendeltetésük, hogy magukba fogad-30 ják a füstgázokat, amelyek a (c) csatornákban és a (bl) nyílásokban összegyűlt kátrány- és porlerakodások elégése folytán keletkeztek. Az (a) kamrákból álló egység a tégla-35 falakkal bizonyos magasságú függőleges blokkot képez, melyben az üregek csak aránylag csekély részt képviselnek. Ez lehetővé teszi, hogy jól összefogott és rendkívül szilárd falazatot létesítsünk. 40 Az egész tűzálló falazat, amely a desztillációs kamrákat körülövezi, még körül van véve az (i) vöröstéglafallal, mely elég tömör és hatásos hőszigetelő burkolatot képez. Az egész blokkegység külsőleg 45 erősen össze van horgonyozva és vízszintes (g2) és függőleges (g3) profilabroncsok segélyével, melyek teljes merevséget és rendkívüli stabilitást eredményeznek. Az így szerkesztett blokkot, amint már fen-50 tebb kifejtettük, a homokból vagy más porszerű vagy aprószemcsés hőhatásra össze nem álló anyagból készült (g) burkolat veszi körül. Ez a burkolat aránylag elég vastag és azt a külső (gl) vöröstégla-55 fal tartja meg, amely a külső (g2) profilabroncsokon nyugszik és azokkal is van lehorgonyozva. Mint fentebb említettük, ez a (g) burkolat kifelé teljes tömítést biztosít és megakadályozza, hogy kiillevegő hatoljon be 60 a (c) gázelvezető csatornákba, ami különben a gázok elégését okozná. A földolgozandó tüzelőanyagot közvetlenül a kemence felső részébe töltjük, pl. kelyhes szállítószerkezet, vagy egy „páter 65 noster" vagy pedig egy felvonó által működtetett kocsi segélyével. Mindegyik kamra felső végén a (j) garattal van meghosszabbítva, melynek magassága elegendő ahhoz, hogy maga az anyag kielé- 70 gítően tömítő zárat képezzen anélkül, hogy valamely zárószerkezet közbeiktatása válna szükségessé. Ennek folytán néni állhat fenn a desztillációs kamrában folytonossági hiány és nem állhat elő sem túl- 75 lievülés, sem a desztillálási gázok megbomlása. Ha a desztillálandó anyag tapadó szénből vagy olyan anyagokból áll, melyek hő hatására összeállnak, vagy a retorta fa 80 laira tapadnak, az anyagot a kályhába való bevitele előtt más olyan porszerű anyaggal keverjük, vagy körülágyazzuk, melynek nincsen összeállási hajlama ós a továbbiakban minden agglomerálódást 85 megakadályoz. Ez a burkoló anyag kokszvagy félkokszpor lehet vagy pedig az elgázosítandó eredeti tüzelőanyagból állhat, amennyiben az ezen eredeti tüzelőanyagból származó félkokszból gyártott 90 tömegeket kell desztillálni. Ezen eljárásnak tehát az az előnye, hogy egy műveletben két különböző fűtőanyagot desztillálhatunk, amelyeket egyébként egymást követőleg két megfelelően hozzájuk ido- 95 muló készülékben kellett volna feldolgozni. Azon függőleges falakban, melyek a desztillációs kamrák hosszú oldalait képezik, vannak elhelyezve a rendkívül jól to~ 100 mítő függőleges (k) csatornák a tüzelőlángok illetve füstgázok cirkulációja számára: e vezetékek az egymás fölé helyezett (kl) téglákból vannak kiképezve, melyek egymásba illeszkednek. E vezetékben 105 vannak elrendezve a kis (k2) téglák, amelyek az ezen vezetékeket elhatároló nagy téglák belső párkányain nyugszanak; ezek a kis (k2) téglák tengelyirányú válaszfalakat képeznek a (k) vezetékekben. A 110 lángok ós égési gázok megtörnek e válaszfalakon, melyek csak kis távolságot hagynak meg maguk és a (k) vezetékek belső falai között; ennek eredménye a gázmolekulák erélyes keveredése, ami úgy az 115 égést, mint a forró gázoknak a fűtőfalak-