111582. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alakdarabok előállítására faszenekből
— 2 — lönböző szilárdságú faszenet adnak, mivel pl. az évgyűrűkben a fagyarapodásnak a téli időszakra eső! része sokkal szilárdabb a nyári időszakra eső résznél és így amaz ;Ö szilárdabb faszenet is szolgáltathat. Célirányos őrléssel emellett olyan őrleményt k apunk, melyben a puhább szén részecskék finomabb, a keményebbek pedig durvább szemcsék alakjában vannak jelen. Az ernlíilO tett fafélékhez, tartoznak a toboztermő fák. A kísérletek azt mutatták, hogy a legjobb és legkeményebb alakdarabokat kapjuk akkor, ha a faszén hozzávetőleg 80%-ig 0-5 mm alatti szemcsenagyságú anyagból, 15 míg a hátralékos anyag kb. 0-5—2 mm szemcsenagyságú anyagból áll. A tömött szerkezet azt eredményezi, hogy a sajtolt darabok az izzítás után igen nagy szilárdságúak, mimellett azonban fennáll clZ £t 20 feltevés, hogy a kátrányadalék megfelelően kismérvű, mivel különben az izzításnál keletkező, nagymennyiségű desztillációs gázok a brikettet szétrepesztenék. Ha azonban kizárólag rendkívül finomra ap-2ö rított faszenek állnak rendelkezésünkre, akkor nagyobb kátránymennyiségek hozzáadagolásával, nevezetesen 100 súlyrész faszénre legalább 30 súlyrósz kátrányt számítva, még mindig használható alak-30 darabokat kapunk. Az alábbiakban példaképen a kátrányadalék, a keverési hőmérséklet és a keverési idő előnyös kombinációit adjuk meg, amelyekkel kiváló tulajdonságú brikettek állíthatók elő. 35 A célszerűen alkalmazandó kátránymennyiségek, 100 súlyrész szénre számítva, a szénféleségek szerint 17 és 30 súlyrész között mozognak és a szén lyukaesainak térfogatától, keresztmetszetétől, •40 valamint az apró szénrészecskék szilárdságától függnek. Ha a kátrányadalék 25 % alatt marad, akkor a legtöbb esetben szükséges, hogy kismennyiségű, így pl. mintegy 5%-nyi nyers faecetet vagy vizet 45 adagoljunk hozzá, mely adalék a sajtolásnál az egyes anyagrószecskék csúsztató anyagaként szerepel. Ezen adalék nélkül a feldolgozásnál, illetve sajtolásnál fellépő belső súrlódás olyan nagy, hogy megfelelő 50 tömöttségű brikett előállítása nehézzé válik. Fadesztillálásnál átlagosan a fa súlyának 4—5%-át kitevő kátrány képződik. Ha a szónhozamot a fa súlyának 20%-ában 55 vesszük fel, akkor 100 súlyrész szénből 20—25/ö-ot kitevő súlyrész kátrány adódik. Ha nagyobb kátrányadalékra van szükség, így pl. bükkfaszén feldogozásánál, akkor az eredetileg kapott kátrányhoz azt a kátrányszerű párlatot adhatjuk 60 hozzá, amelyet a sajtolt alakdarabok hevítésénél, illetve izzításánál visszakapunk. A keverést alkalmas dagasztógépekben végezzük el. Emellett előnyös, ha a ke- 65 verőmunkát magasabb hőmérsékleten, pl. megközelítőleg mintegy 50 C°-on hajtjuk végre. Abban az esetben, ha a sajtolt alakdarabokat még fel is kell hevítenünk, ele- 70 gendő mintegy 200—500 C° hőmérsékletre való hevítés, hogy füst és szag nélkül elégő brikettet kapjunk. Az ilyen, alakdarabok sokkal kevésbbé ridegek, mint azok, melyeket magas hőfokon, pl. 600 C° 75 hőmérsékeleten izzítunk ki. Ha egyenlő szilárdságú fából, mint pl. bükkfából készült, faszenet dolgozunk fel, sok esetben célszerűnek mutatkozik, hogy más szilárdabb szén durvább részeit ada- 80 góljuk hozzá, vagy, — amennyiben ez nem volna lehetséges, — a feldolgozandó szén egy részét keményítési eljárásnak vessük alá és azután ezt a részt, mint szilárdabb alkatrészt keverjük hozzá. Pu- 85 hább, illetve ridegebb szénrészecskéknek ilyen módon való elkészítése előnyösen akként eszközölhető, hogy a durvább, pl. mintegy 0-4—2 mm szemcsenagyságú anyagot a fa elszenesítésénél kapott nyers 90 ecettel, vagy pedig hasonló, természetes vagy mesterséges elsőleges vagy másodlagos cl észt i 11 á ló s i termékekkel megnedvesítjük, azután pedig kb. 100—450 C° hőmérsékletre hevítjük. Az ilyen módon 05 kezelt szenet kitűnően használhatjuk szilárdabb alkatrész gyanánt. Az előzőkben leírt keverési eljárást némely esetben előnyösen csökkentett nyomáson is megvalósíthatjuk. A feldolgo- 100 zandó szén anyag különleges előszárítására nincsen szükség. A keverési eljárás útján kapott anyagot a sajtolás előtt, a fa minősége szerint különböző ideig tartó pihentető eljárásnak vetjük alá. E keve- 105 rékeknek a sajtolás előtti túlhosszú ideig tartó pihentetése sok esetben káros, mivel az anyag jó kötőképességót ismét elveszíti. így pl. bükkfaszén feldolgozása esetében egészen 7 napig tartó pihentetósi 110 idő a felhasznált szénanyag minősége szerint előnyösnek bizonyult. Felmelegítéssel e pihentetési idő egész lényegesen, — némely esetekben egynéhány órára, — csökkenthető. 115 Azt is tapasztaltuk, hogy némely eset1 ben még jobb briketteket kapunk, ha előállításukhoz olyan faszeneket használunk,
