111525. lajstromszámú szabadalom • Vágóhatást kifejtő talajművelő szerszámok és eszközök

Meg-jelent 1935. évi február hó 125-éu. MAGYAR KIRÁLYI ^j^pT SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 111525. SZÁM. XVI/C. OSZTÁLY. Vágóhatást kifejtő talajművelő szerszámok és eszközök. Felzmann Franz mérnök Kladno (Csehszlovákia). A bejelentés napja 1933. évi március hó 28-ika. A találmány vágóhatást kifejtő, talajművelő szerszámokra és eszközökre vonatkozik, így pl. ekevasakra, talajvésőkre, előhántókra, eke-csoroszlyákra, kapa-, 5 gyomirtó- és talajmarókésekre, késalakú boronatüskékre; útgyalúkésekre, kapákra stb., amelyeknek az éle használat közben hamarosan tompává válik, elkopik és amelyeket, hogy kellőkép tovább használ-10 hatók legyenek, újra kell élesíteni. A gyorsan bekövetkező tompulást és kopást eddig azzal próbálták megelőzni, hogy ezeket a részeket edzhető acélból készítették, abban a feltevésben, hogy az 15 efajta vágóhatást kifejtő szerszámok céljaira lehetőleg kemény, edzhető acél edzett állapotban a legelőnyösebb. Amint a szerszámok tompává váltak, újraélesítésük vagy helyrehozásuk céljából azokat 20 izzási hőmérsékleten kovácsolni és újólag edzeni kellett. Az ismételten szükségessé váló utánedzés miatt olyan acélt kellett alkalmazni, amely még a falusi kovácsok, vagy a mezőgazdasági és egyéb üzemek 25 még oly szakszerűtlen edzése esetén is minél kevésbbé volt hajlamos arra, hogy benne edzési repedések keletkezzenek. Ezért aránylag lágy, alacsony széntartalmú acélt kellett használni, és pedig leg-30 inkább 0.6%-nál kisebb széntartalmú acélt. Az efajta lágy acél azonban az edzéskor nem válik nagy keménységűvé, éppen ezért a szerszámok edzett állapotban is hamarosan eltompultak vagy rövidesen 35 elkoptak. A nehezen kivihető utánedzös, valamint az edzési repedések keletkezésének veszélye miatt az utánedzést gyakran el is hagyták. Az edzés nélkül alkalmazott, ilyen lágy acélból készült szerszámok még gyorsabban váltak tompává, 40 még jobban elkoptak és deformálódtak, úgyhogy munka közben napjában néha többször is kellett őket cserélni. A szerszámok gyakori edzése és rendbehozása nemcsak jelentős költséggel járt, hanem 45 a szerszamok gyakori cserélése is nagy idő- és munkabérveszteséget jelentett. Ezeket a hátrányokat eddig azzal próbálták megszüntetni, hogy pl. az ekevasnák nemcsak az élét, hanem az egész ekevasat 50 edzették. Az újból való élesítés csak köszörüléssel történt. Hátránya ennek, hogy a köszörülés időtrabló, nagy acélelhasználódást eredményez; a mezőgazdasági üzemekben nagy acélmennyiségek gyors kö- 55 szörülésére való gépek nem állnak rendelkezésre, továbbá többszöri utánköszörülés után a kés éle aránylag vastaggá lesz, úgyhogy végül mégis csak kovácsolás útján kell kihúzni és azután újból edzeni. 60 Ezenfelül ezeket a teljes egészükben edzett ekevasakat még lágyabb (szénben szegényebb) acélból kellett készíteni, mint azokat, amelyeknek csak az élük volt edzve, nehogy üzem közben eltörjenek. 65 Emiatt azután még gyorsabban váltak tompává. Azt találtuk, hogy a vágóhatást kifejtő talajművelő szerszámok élességüket tovább tartják meg és kevésbbé kopnak, 70 mint az edzhető és edzett acélból való szerszámok, ha ezeket nem edzhető ausztenites acélból állítjuk elő kovácsolás, sajtolás, hengerlés stb. útján és edzés nélkül használjuk, s hogy továbbá aránylag vé- 75 kony élek, így pl. a kapa, gyomirtó, csoroszlya, talajvéső, ekevas, előhántó stb. élei nem edzhető ausztenites acélokból ké-