111511. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a növények hozamának növelésére

Megjelent 1935. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 111511. SZÁM. — X/h. OSZTÁLY. Eljárás a növények hozamának növelésére. Dr. Szávozd Miklós földbirtokos Lepsény. A bejelentés napja 1934. évi április hó 16-ika. Ismeretes bizonyos növények hozamá­­r,;i;k akként való növelése, hogy a növényt fejlődéséneik bizonyos időpontjában a talajból kiveszik, gyökérzetét megcson- 5 kítják és a megcsonkított gyökérzetű nö- Arényt átültetik, „palántázzák“. Ily növé­nyek pl. a gabonafélék (pl. búza, rozs, stb.), az összes évelő herefélék (pl. lucerna stb.), mindazon szántóföldi és kerti növé- 10 nyék, amelyeknek termelése eddig na­­gyobbára palántázással történik (pl. sa­láta), a keresztesvirágúak (pl. marha­­káposzta, fejes káposzta, stb.). A meg­csonkított gyökérzetű, palánt ázott növény 15 egyéni fejlődésnek indul, ha megfelelő nagy tenyészterülot áll rendelkezésre, gyökérzete sokkal erőteljesebben fejlődik és azért sokkal szebb és nagyobb termést ad, mint a normálisan magról vetett és 20 nem fenti eljárás szerint paláutázott ni» vény. Nagy hátránya azonban ennek az djá­rásnak, hogy a palánták elültetése igen fáradságos, hosszadalmas és költséges 25 munka —• különösen költséges olyan or­szágokban, ahol a munkabér drága. A hozam növelésével elért előnnyel szem­ben áll tehát a termelési költség megnö­vekedésével keletkezett hátrány, amely 30 azon országokban, ahol a mezei munká­sok bére aránylag igen magas, az emlí­tett előnyt esetleg teljesen lerontja. A találmány oly eljárás a fentebb emlí­tett növények hozamának a növelésére, 35 mely az említett előny biztosítása mellett az említett hátrányt kiküszöböli. A találmány szerinti eljárással a gye­­kércsonki tásnak alávethető, ill. a gyökér­­csonkítást hasznosan kibíró növénjek hozamát palántázás nélkül úgy növeljük, 411 Siogy a rendesen elvetett magból a palán­tázás céljára kellő mértékben kifejlődőit növényt a talajból nem vesszük ki. ha­nem azt a talajban a helyén hagyjuk és gyökérzetét magában a talajban csőn- 45 ki tjük meg, vagyis magában a talajban vágunk le annyit a növény lefelé nyúló gyökérzetéből, ara enyit az illető növény gyökérzetéből az eddigi eljárásnál le­vágni szokásos, illetve a talajban vá- 50 gunk le annyit a növény gyökérzeté­ből, hogy a növényen csak oly hosszú gyökércsonk maradjon, amilyent az illető növényen az eddigi eljárásnál meghagy­nánk. Az így megcsonkított gyökérzetű 55 növényeket pedig nem ültetjük át, hanem a talajban a helyén továbbra is meghagy­juk és az illető növény fejlődésiének leg­alkalmasabb tőtávolságra krritkítjuk úgy, hogy a találmány szerinti eljárással ke- 60 zelt növény ugyanolyan egyéni fejlődés­nek indulhasson, mint a palántázottt nö­vény. Célszerű a találmány szerinti eljárás­nak alávetendő növényt már előre oly 65 sortávolságban vetni, amilyen távolság­ban azt később hagyjuk, egyrészt azért, hogy a ritka sorba vetett növény erőtelje­sebben fejlődjék, másrészt, hogy vető­in agot megtakarítsunk. 70 A gyökércsonkítás ideje akkor követke­zik be, amikor az illető növény már kellő­képen megkapaszkodott a talajban, tehát a főgyökér elég erős, vagyis a csonkítás akkor végzendő ol, amidőn a kipalántázás 75 művelete lenne egyébként esedékes. Pl. Magyarországon a tavasszal votott lucer­nát — ¡ha jól fejlődik — már augusztus-

Next

/
Thumbnails
Contents