111431. lajstromszámú szabadalom • Kénuszeráramlású munkaközeggel dolgozó gőzfejlesztő
Meg-jelent líK-í/í. évi január hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEI RAS 111431. SZÁM. V/e/2. OSZTÁLY. Kényszeráramlásu munkaközeggel dolgozó gőzfejlesztő'. Siemeiis-Scliuckert-Werke Aktiéngesellschaft Berlin-Siemensstadt. A bejelentés napja 1933. évi junius hó 14-ike. Németországi elsőbbsége 1932. évi junius hó 14-ike. Kényszeráramlású munkaközeggel dolgozó csöves gőzfejlesztőknél a legnagyobb nehézséget számos üzemi tapasztalat szerint az elgőzölögtetendő víz sótartalma okozza. Hogy e fennálló viszonyokat áttekinthessük, célszerű először a hengerfcaiZiámok, tehát -teiuniészetes áramlású kazánok viszonyait vizsgálni. Ilyen kazánokban meghatározott mennyiségű víztartalom van, amelynek mennyiségét kézi vagy önműködő szabályozók állandó értéken tartják. A tápvíz azonban még akkor sem egészen tiszta, ha vegyileg előkészítették vagy pedig elgőzölögtetőkből nyerik, hanem vegyileg oldható szennyeződéseket tartalmaz. Ha ilyen víz elgőzölög, a szennyeződések (sók) az el nem gőzölgött vízben maradnak vissza. A kazán vízében a sótartalom mindjobban gyarapszik. így mindinkább töményebb lúg keletkezik, melyet időnként lebocsátanak, hogy a kazánban levő lúg töménysége bizonyos meghatározott értéket meg ne haladjon. Kényszeráramlású munkaközeg gel dolgozó csöves gőzfejlesztőknél hiányzik a henger é3 így az öntisztítás lehetősége is. Az elgőzölögtetés úgy történik, hogy a szivattyú a vizet az egyik csővégen a rendszerbe nyomja és a víz a másik csővégen gőz alakjában távozik. Tehát oly víztér, amelyben a lúgtartalom idővel gyarapodhatna és mint a hengerkazánoknál, a lúgos víz elbocsátható volna, ennél a rendszernél hiányzik. A következménye ennek az, hogy abban a sávban, amelyben a csőfalakat a víz már ivem öblíti megfelelő mértékben, a sók a csőfalakra kéreg alakjában lerakódnak. Mint kísérletek mutatták, ez a lerakódás addig tart, amíg a gőz meghatározott túlhevítósi fokot el nem ért. Mindaddig, amíg a fűtőfelület, illetve a csövek hőterhelése alacsony, a sólerakodás jelentékeny vastagságot érhet el anélkül, hogy a csöveket az elégés veszélye fenyegetné. A fűtőfelület nagy hőterhelésénél, mint pl. az újabb sugárzó kazánoknál, más a helyzet. Ilyen nagy hőterhelésijél már aránylag csekély sólerakodás a csöveket tönkreteszi. Minthogy azonban a fentiek értelmében a tápvizet az elkerülhetetlen szennyeződéstől megtisztítani nem lehet, kényszeráramlású munkaközeggel és nagy hőterhelésű fűtőfelülettel dolgozó gőzfejlesztőknél más módot kell keresni a sólerakódás hatástalanítására. Ezt a találmány értelmében úgy érjük el, hogy a fűtőfelületet, amelyen az elgőzölgés végbe megy, két különböző hőterhelésű fűtőfelületre osztjuk és pedig egy nagyobb hőterhelésű fűítőielüJetrészre, amely fűtőieliilettel körülzárt térben e felületrész egész kiterjedésére vonatkoztatva, a munkaközeg cseppfolyós állapotú része gőzállapotú részénél nagyobb és egy második kisebb hőterhelésű fűtőfelületrészre, amely utóbbival körülzárt térben a közeg gőzállapotú része a cseppfolyós állapotú résznél nagyobb. Célszerűnek mutatkozott a kisebb hőterhelésű fűtőfelülethez a túlhevítő első részét is hozzávenni és pedig azért, mert gyengén túlhevített gőz még mindig tartalmazhat vizet, másrészt azért is, hogy terhelésváltoztatásokkal és az elgőzölögtető sávnak a csőrendszeren belül ezzel együttjáró eltolódásával számolva, mintegy biztonsági szakasszal rendelkezzünk, amely az elgőzölögtető sávot a fűtő-