111187. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ultrarövid hullámok előállítására több vezetőnek a közöttük létesített elektron-rezgésekkel való szakaszos felgerjesztése útján

rezgő elektronok. A 2. és 4. ábrákon feltüntetett potenciáleloszlás mellett az elektronok energiát adnak le és nem érik el újból eredeti magasságukat a görbé-5 ken. A mechanika itt is érvényes törvényeinek megfelelően megállapíttatott, hogy a potenciál feltüntetett változása mellett az amplitúdó csökkenésével a frekvencia is 10 változik. Az elektron, amely eredetileg a létesítendő rezgéssel ütemben mozgott, energia leadása alkalmával kiesik az ütemből és nem képes arra, hogy a hozzákapcsolt rezgőkört újra felgerjessze, hogy 15 ("által új energiamennyiséget AT

ezessen abba bele. Megmaradt energiája tehát a, rezgéselőállítás számára teljesen elvész, ami magyarázatát adja valamennyi eddigi fékmező-kapesolás rossz, liatásfoká-20 nak. A rezgés frekvenciájának a rezgés amplitúdójától való, azaz az elektronnak a rezgés folyamán kifejtett mozgásától való fent kifejtett függősége az ismert 25 Magnetronkapesolásoknál is megvan. Ezt a függőségeit ea elrendezéseknél az elektródák között fennálló teljesen egyenetlen elosztású elektromos mező okozza, mely elektromos mezőre az ismert elren-30 deizéseknél szükség van azon okból, hogy az elektronok mozgásba hozassanak. Ez az elektromos mező ugyanis az elektronok ideális köralakú mozgását hipocikloiddá torzítja, melynek forgási ideje teljesen 35 változó. Az általuk előidézett elektromos rezgéseknek tehát különféle hullámhoszszúk van. A találmány szerint a frekvenciának az elektronok pályájától való függését azzal 40 kerüljük el, hogy az elektronok megfelelő erő-mező eloszlással a rezgési térben, megköttetnek és így sinusalakú rezgésekre kényszeríttetnek, melyek frekvenciája az amplitúdótól független. Az elek-45 t non ok harmonikus kötését pl. azzal érjük el, hogy az elektromos mező potenciáleloszlása az 5. ábrán feltüntetett parabolikus alakú. Amint az a mechanikából általánosan ismeretes, a harmonikus •50 kötés kritériuma a rezgési frekvenciának a rezgés amplitúdójától való függetlensége. Amint az ugyancsak a mechanikából általában ismeretes, parabolikus po tenciál-eloszlási pálya oly természetű, 55 hogy azon a rezgési időtartam az amplitúdótól függetlenül állandóan egyforma, marad. A harmonikus kötés fogalmát ez értelemben mind a mechanikában, mind a fizikában általánosan használják. A találmány szerinti eljárással elérjük, hogy 60 a,z elektron harmonikus kötése folytán az a maga teljes energiáját hasznosan át tudja adni a rezgőkörnek, mivel nem esik ki az ütemből amplitúdója csökkenésével. Ennek folytán a hasznosan fel- 65 használható energia százalékos arányszáma egészen rövid hullámokon is nagyon magas. A találmány szerinti elrendezésnél a hullámhossz folytonos módon való csökkentése tetszőleges határok kö- 70 zötit lehetséges. Ez a változás, azaz a hullámhossz csökkentése, magábanvéve ismert módon, a feszültség növelésével történik. Az elektronok harmonikus kötését min- 75 denekelőtit elektromos erőmeziővel biztosíthatjuk. Ezért pl. az 5. és 6. ábrán feltüntetett elrendezés alkalmazható, hol az 5. ábra keresztmetszetet, a 6. ábra hosszmetszetet tüntet fel. Az ábrázolt elirende- 80 zés mellett az elektronok harmonikus kötéséhez, szükséges potenciál-vissonyokat az elektródák között az utóbbiak alakjának megfelelő kiépítésével biztosítjuk. Nevezetesen lehetséges, úgy ahogy az a feltüii- 85 teteit kiviteli alaknál javaslatba hozatott, két (1) és (2) elektronkibocsátó elektródát egymással párhuzamosan, közöttük pedig az erősen pozitív (3) és (4) elektróda-rendszert elrendezni olyképen. 90 hogy valamennyi elektróda alakja kényszerűen biztosítja az elektronok harmonikus kötését. A feltüntetett kiviteli alaknál az elektronok a két (1, 2) izzó katódával mégha- 95 tározott síkban mozognak. E síkban a találmány szerint a harmonikus erőtörvényt az elektródák alakjának kiszámított megválasztásával a, lehető legjobban megközelítjük. Az elektródák közötti szükséges 100 potenciáleloszlás az 5. ábrán feltüntetett parabolaalakú (5) görbéből, a megfelelő erőeloszlás a (6) görbéből világlik ki. Segítségül véve ez adatokat az erő-, illetve potenciálviszonyo'k tekintetében a 105 két izzó katód között, minden nehézség nélkül kiszámítható a potenciál-elmélet alapján az elektródák alakja. Némely esetben előnyös, tekintettel az elektródák könnyű gyárthatóságára és gyakorlati ki- 110 vitelére, a kiszámított, körhengertől nem nagyon eltérő felületeket körhengerekkel pótolni. Az (1, 2) elektródákban, kimart csator-