111098. lajstromszámú szabadalom • Átvivő berendezés
— 3 — nos kölcsönös indukciónál. Ez az indukált feszültség az (Ai) átvivő készüléktől való távolodással csökken, míg ugyanekkor a jelzési energia a megzavart áramkörben 5 növekedik, aminek az az, eredménye, hogy zavaró hatás, amelyet a 3C. ábrában az (E") vonal szemléltet, kétszer olyan hirtelen csökken, mint a 3C. ábra szerinti (E') vonallal ábrázolt hatás. 10 Az előzőkben ismertetett áthallási hatás szempontjából általában a sodort vonalvezetékpáTok és központos vezetőkből álló vonalvezetékek azonos módon viselkednek. A jelenségek szigorúbb vizsgálatánál azon-15 ban több fontos különbség észlelhető. Elsősorban az, hogy a sodort vezetékpárokból álló áramkörök között az áthallás a frekvenciával növekedik, míg központos vonalvezetékeknél, minthogy esök-20 kenő frekvenciával az árnyékoló hatás csökken, a kis frekvenciák azok, amelyek leginkább zavarnak. Sodort érpárokbol álló kábeleknél, továbbá az egyik pár útján a másikban indukált feszültség amplitúdója 25 és polaritása többé-kevésbé rendszertelenül változik a kábel mentén, minthogy az áramkörök között a csatolás a sodrat függvényében változik. Ez esetben a teljes hatásos indukált feszültség a való-30 színűségi számítás elmélete szerint megközelítőleg a kábel hosszának négyzetgyökével arányosan változik. Másrészt azonban központos vonalvezetékeknél az áramkörök között a csatolás minden pon-35 ton ugyanaz és a teljes hatásos indukált feszültség az átviteli szakasz hosszának első hatványa szerint növekedik. Az összáthallás értékének mindkét esetben legalább 60 tizedbellel kell a jelzési energiá^O nál kisebbnek lenni. Ha központos szerkezetű vonalvezetéket használunk nagytávolságú átvitelhez, mindenik átviteli szakaszban a féllépő áthallást nagyon kis értéken kell tartani. 45 Központos szerkezetű veztékekből álló kábelrendszerben a közelfekvő végen fellépő áthallás vizsgálatánál a jelzések fázisának a vonalvezették mentén fellépő változását is tekintetbe kell venni. Másod-50 percenként 300.000 kilométer terjedési sebességnél 50 kilociklus frekvenciájú jelzési hullám hossza mintegy 6 kilométer, ami az átviteli szakasz hosszához képest kicsiny. Az indukált feszültség pillanatnyi 55 értékét a 3D. ábrán feltüntetett csillapított szinuszhullám ábrázolja. Ez az ábra a feszültség hullámát abban a pillanatban ábrázolja, amikor a feszültségnek az (Ai) pontban a lehetséges legnagyobb értéke van. A vonalvezetékben indukált fesz,ült- 60 ség folytán az (A) pontba átvitt áriamnak az (Ai) pont közvetlen közelében tehát ebben a pillanatban a lehetséges legnagyobb értéke lesz. Az (Ai) ponttól bizonyos távolságban, például a (B) pontban 65 iaz indukált feszültség fázisa 90 fokkal téréi az, i(Ai) pont feszültségének fázisától. Az (Ai) ponthoz jutó áram fázisa hasonlóképen 90 fokkal tér el a (B) pontban indukált áriam fázisától. Az (Ai) pontban in- 70 dukált áram és ehihez a (B) pontból érkező áram között tehát a teljes fáziskülönbség 180 fok. Más szóval ezek az áthallási áramok egymást megsemmisíteni törekszenek, ahelyett, hogy egymást erősítenék. 75 A közelfekvő végen fellépő áthallásnak fáziseltolás folytán való csökkenése csak akkor következik be, ha a vonalvezeték különböző pontjain indukált feszültségek az indukáló feszültséggel ugyanazon 80 fázisviszonyban vannak. Ez a feltétel azonban a központos szerkezetű vezetékeikből álló vonalvezetékeknél megvan. Bizonyos körülmények között az áthallás úgy is csökkenthető, hogy a központos 85 vezetékpárokat egymástól villamosan elszigeteljük. Az ebből származó előny azon, ban csak rövid, például 3—90 méter hosszúságú kábeleknél jelentékeny. Az ismertetett módon elszigetelt vezetékeknél 90 az áthallás közel a kábel hosszának négyzetével változik és nagyjában három kilométernél hosszabb vezetékeknél már nagyobb áthallás lép fel, mint nem szigetelt vezetékek esetén. Ha az átvivőkészülékek 95 között levő távolság nagyságrendje például 40 kilométer, a kábel központos vezetékpárjainak ikülső vezetékeit előnyösen jó villamos érinkezésbe hozzuk egymással, amint azt az előzőkben az 1A. és 1B. áb- 100 rák kapcsán ismertettük. A találmányt az előzőkben négy vezetékpáros kábel kapcsán ismertettük, magától értetődik azonban, hogy ez csak példaképen felvett kiviteli alak. Általá- 105 ban a kábel siókkal több vezetékpárt tartalmaz. A 4A. és 4B. ábra a találmány szerinti többréteges kábel egy másik példaképen felvett kiviteli alakját tünteti fel. A középső réteg négy '(10) vezeték- 110 párból áll, amelyek négyzet csúcspontjaiban fekszenek. A másik réteg tíz (11) vezetékpárt tartalmaz, amelyek közel köralakban fekszenek a középső réteg körül. Az egyesített vezetékpárokat a (8) kötő- 115 szalaggal vesszük körül, amelyeit a (9) ólomköpeny burkol. Mindenik vezetékpár külső vezetékének átmérője például 7.6 mm
