111071. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagymértékben oxidált acélok gyors foszformentesítésére

Megjelent 1934. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 111071. SZÁM. — Xll/e. OSZTÁLY. Eljárás nagymértékben oxidált acélok gyors foszformentesítésére. Sté D'Électro-Chimie D'Électro-Metallurgie et des Aciéries Électriques d'Ugine cég Táris-ban. A bejelentés napja 1933. évi julius hó 13-ika. Franciaországi elsőbbsége 1932. évi augusztus hó 25-ike. A bejelentő 109604. sz. szabadalma általános módszert ad meg a vasak vagy acélok foszfortartalmának pillanatok alatt végbemenő, igen nagy mérvű osökkenté-5 sére. Ez a módszer abból áll, hogy alkalmas eszközzel erélyesen összekeverik a foszformentesítendő megolvasztott, acélt, megolvasztott, lúgos oxidáló, kellő mértékben folyékony, vasoxid-tartalmú salak-10 kai, mely keverés a salaknak valósággal a fémben való szétporl adását okozza. Azt találtuk, hogy a vasban oldott foszfornak a vasoxid révén való oxidálása és az így keletkezett foszifor-pentoxidnak 15 mésszel való vegyülése, mely reakciók a szokásos kohászati eljárásoknál hosszú, egy vagy több óráig tartó kezelést igényelnek, a fenti eljárás szerint rendkívül gyorsan megy végbe és így a fenti szaba-20 dalomban ismertetett módszer egyszerű, gazdaságos, gyors, biztos, pontos és külső hő alkalmazása nélkül megvalósítható eljárás az acélok régi foszformentesítési problémájának a megoldására. Ez az. el-25 járás tehát egészen általánosan alkalmazható új módszer acélok foszformentesítésére. Aszerint, hogy a foszfortartalomnak milyen mérvű csökkenését akarjuk elérni, a felhasznált salak mennyiségét, vagy a 30 salak vasoxid-tartalmát változtatjuk és ezeket természetesen annál nagyobb menynyiségben alkalmazzuk, minél több foszfort kell kiküszöbölniök. A találmány már most az említett eljá-35 rásnak kevés, pl. 0.03—0.07% foszfort, de viszont az, acélban oldott sok vasoxidot tartalmazó acélra való alkalmazása. Ez az eset forog fenn különösen az utánaíuvatott Thomas-acéloknál, melyeknél kiegészítő foszformentesítés létesíthető, hogy 40 foszfortartalmukat a finom acéloknál megkívánt 0.020%-nál kisebb mennyiségre csökkentsük. Ennek a megvalósítására a találmány szerinti eljárásnak az a lényege, hogy az 45 oxidtartalmú acéllal erélyesen keverünk megolvasztott lúgos salakot, amely eléggé hígan folyó ahhoz, hogy a salak elporlódjék és diszperziót alkosson a fémben és amelynek, vasoxidtartalma igen, csekély, 50 vagy esetleg egyáltalán nem is tartalmaz vasoxidot. Ilyen körülmények között az oxidált acélban tartalmazott vasoxid, továbbá a salak lúgos tulajdonsága biztosítja a fősz- 55 formentesítést. Hogyha a fent említett két, feltétel, tehát a kis foszfortartalom és nagy Vasoxidtartalom fennáll, akkor a tapasztalat szerint az acélban oldott vasoxidmennyiség elegendő, hogy az, acélt 60 lúgos, megolvaszt ott, kellő folyékonyságú é,s vasoxidot nem tartalmazó salakkal erélyesen keverve, kalciumfosz'fát keletkezzék; az acélban oldctt vasoxid ugyanis oxidálja a foszfort és a foszforpentoxid a 65 salakban lévő mésszel vegyül. így tehát a foszfcrmentesítés csupán az acélfürdőben tartalmazott vasoxid hatására megy végbe. Az eljárás elve teljesen azonos a fenti szabadalom szerinti eljáráséval, de ebben 70 az esetben, minthogy az acél kezdeti kis foszfortartalma és nagy vasoxidtarltalma következtében csak igen kis mennyiségű foszfort kell kiküszöbölnünk, a kiván.t eredmény elérésére elegendő az acélban 75 oldott vasoxid és szükségtelen, hogy az el-