110833. lajstromszámú szabadalom • Eljárás termelésingadozások fedezésére

— 5 — bina építése és üzeme részére még több kérdés is felmerül. Ismeretes, hogy nagyobb teljesítményű turbináknál az utolsó fokozatok szerkesztésüknél nehézségeket 5 okoznak, mert ezeknek abból a célból, hogy nagy másodpercenkénti gőzsúlyt nyomjunk a lapátokon át, hosszúaknak kell lenniök. Már említettük, hogy nagyon gazdaságtalan volna a turbinát a legnagyobb lehet-10 séges terhelésre építeni. A legjobb terhelés, amelyre a turbinát méretezzük, olyan gőzmennyiségnél van, amely a legnagyobb gőzmennyiségnek csak törtrészét képezi. Az utolsó fokozatok tekintetében tehát közló benső megoldást kell választani, abban az értelemben, hogv ugyan az összes legnagyobb gőztömeg átmegy a lapátkeresztmetszeteken, másrészt azonban a kimenő veszteségek ne legyenek olyan nagyok, hogy a 20 gép működése gazdaságtalan. Az ebből eredő nehézségeket főként két úton lehet csökkenteni. Vagy olykép. hogy az ismert regeneratív eljárást alkalmazzuk, azaz a turbinát megcsapoljuk és a csapolással 25 nyert gőzt a tápvíz melegítésére használjuk és így a turbina utolsó fokozatait tehermentesítjük. Vagy pedig, ami az új eljárással kapcsolatban különösen előnyösnek látszik, hogy a segédhajtásokhoz szükséges 30 segédlurbina számára a főerőgépet megcsapoljuk. Segédgépekként elsősorban szükségesek: a kazánt tápláló és az áramlást létesítő szivattyú, a kondenzációs szivattyú, a kondenzátor hütővízszivattyúja, 35 tüzelőanyagszállító berendezés és a huzam létesítésére való ventilátorok. A berendezés egyszerűsítése végeit ennek folytán arra kell törekedni, hogy ezeket a segédgépeket, amennyire csak lehetséges, közös haj-40 tógépről hajtsuk. így aztán az önmagában ismert segédlurbinához jutunk. Hogy most már a segédturbina és a segédgépek között mechanikus kapcsolatot létesítünk-e, vagy a segédturbina térbeli helyzetére le-45 kintettel azt segédmotorral kapcsoljuk és a segédgépeket villamos úton hajtjuk meg, vagy pedig oly módon alkalmazunk vegyes üzemel, hogv a segédgépek egy részét közvetlenül kötjük a segédturbinához, 50 a többit segédmotorral villamosan hajtjuk, azt esetről-esetre kell meghatározni. A legutóbb említett lehetőség látszik jelenleg a legalkalmasabbnak. Az üzemeljárás változó karakterisztikájából következik, 55 hogy a segédhajtásokat ugyancsak változó karakterisztikával hajtjuk. Az egyszerűség kedvéért először azt vesszük fel, hogy a turbina terhelésingadozásai és a segédmeghajtásoknak működése között lineáris öszszefüggés van, azaz a turbina bizonyos 60 százalékos teljesítmény-növekedésének a segédmeghajtások ugyanolyan százalékos teljesítménynövekedése felel meg. Ha most a segédturbinát a főturbina valamely fokozatához kapcsoljuk, a csapolási helyen 65 a segédturbina belépő nyomása a főturbina nyomásával együtt változik. Minél nagyobb tehát a főturbina terhelése, annál inkább nő a csapolási helyen a nyomás, annál nagyobb a belépőnyomás a segéd- 70 turbinán és annál nagyobb teljesítményt adhat le a segédturbina. A segédhajtások is változó karakterisztikával dolgoznak. Ha a hajtás villamos, akkor a helyzet a következő. Ha a segédturbina generátort 75 hajt, melyet nem tartunk állandó feszültségen a gerjesztés szabályozásával, akkor a generatorfeszültség gyakorlatilag egyenes arányban nő a fordulatszámmal. Ugyanilyen arányban változik azonban a 80 frekvencia is. Villamos motorok teljesítményét az armaturaáram és a mező erőssége határozza meg. A mező erőssége azonban, minthogy a fordulatszám és a frekvencia gyakorlatilag azonos mértékben 85 változik, állandó marad és minthogy a nyomaték állandó, az armaturaáram is változatlan marad. A generátorhoz kötött motorok tehát gyakorlatilag konstans áramerősséggel, változó feszültséggel és vál- 90 tozó fordulatszámmal működnek. Ezzel működésük a gőzerőmű üzemével teljesen egyezik. Tekintetbe kell venni azonban, hogy a segédhajtások lineáris függősége a főturbinaterhelésétől nincs meg minden 95 esetben. Ilyen segédgépekhez azután járulékos szabályozást kell bevezetni, akár úgy, hogy a villamos motorokat szabályozó motorokként képezzük ki, akár úgy, hogy a gőzvezetékbe korrektúraként mechanikus 100 szabályozó elemeket fojtócsappantvúkat, szelepeket stb. építünk be. A gőzfejlesztőben a gőzsebességgel ellentétben, mely lényegében állandó, a vízsebesség a vizet szállító csövekben vál- 105 tozik és pedig olyan módon, hogy csökkenő terheléssel a vízsebesség is csökken. A vízsebesség csökkenése ismert szabályszerűségek folytán a közölhető hő menynyiségét csökkenti. Lehetséges, hogy kis víz- 110 sebesség csekély terhelésnél a csövek túlhevítéséhez vezet, mert a hütőhatás csökken. Ha ebből nehézségek adódnak, azokat pl. azzal küszöbölhetjük ki, hogy a kazánt különböző hőfokú vízzel tápláljuk 115 és pedig annál hidegebb vízzel, minél kisebb a terhelés. Ilyen módon az áramlási sebesség csökkenését a hőfokozás na-