110828. lajstromszámú szabadalom • Berendezés forgó villamos gépeken

— 12 — vül hagyjuk. Mint a 11. ábrából látható, a kommutálófluxus végpontjai éppen a két (176—178) vezető alá esnek. A kom­penzál őitekercselést ennek folytán úgy 5 kell méreteznünk, hogy a légrésindukció a kommutálópólusnak a (176—178) vehe­tőkön kívül eső részein nullával legyen egyenlő, úgy hogy a segédpólus itt most már csak ernyőpólns hatását mutassa. 10 Ha ezt nem lehetne kielégítő pontosság­gal elérni, akikor e kívánt eredményt az (Sa) segédgerjesztötekercseléssel érhet­jük el. A főpólus mágnesmezejének (B) gör-15 béje általában trapézalakú. Az állandó1 amplitúdójú görberész és a nullrészek közötti (C) és (D) átmeneti görbék cél­szerűen a 11. ábrán látható alakúak le­hetnek. 20 Előbbiekben föltételeztük, hogy minden időpontban vagy két vagy egy tekercs van egyidejűleg rövidreizárva. Ha azon­ban az egyidejűleg kommutáló tekercsek száma a gép forgása folyamán, például 25 kettő és három között váltakozik és en­nek folytán középértéke törtszám, a vi­szonyok kissé bonyolultabban alakulnak. A fenti esetben fellépő viszonyokat részletesebben egy nyolcfázisú gépet al-80 kotó foganatosítási példa és a rajz erre vonatkozó 13—15. ábrái kapcsán ismer­tetem. E gépinél a fázistekercselés pólu­sonként nyolc, például (201—208) horony­ban van elrendezve. Ez esetben felt ©telez-35 ziik, hogy a főpólus kompenzációs teker­cselés© tizenkét (209—220) vezetőt foglal magában, melyek közöl a (209—210) és (219—220) vezetőkből álló két vezetőpár a pólussarun magán kívülfekvő (221), il-40 letve (2-22) betétekben van, mely nem mág­neses anyagból áll és egyszersmind meg­erősítőszervet alkothat. A pólussarun el­rendezett vezetékek tehát elegendők arra, hogy hat (203—208) hornyokban levő ve­-45 zetők okozta armaturareakciót kompen­zálják. Hogy ilyen esetekben a lehető legked­vezőbb kompenzálási viszonyokat érhes­sük el, célszerű, ha arra törekszünk, hogy 50 az időegységenként kommutálandó áram­• térfogat mindig állandó maradjon. E cél­ból a kommutálást lassabban végeztethet­jük, ha egyidejűleg három vezető, illetve vezetőcsoport kommutál és gyorsabban, 55 ha csak két vezető, illetve vezetőcsoport kommutál egyidejűleg. 15. ábrán a kommutálás lefolyását öt egymásután következő (gi—gr,) tekercsnél szemléltetem. A (p<>—pi) időközben a kom­mutálás egyidejűleg a (gi, gs, ga) teker- 60 csekben történik, mimellett a kommutáló­pólus olyan áramfordítást idéz elő, mely­nek sebességét az («i) hajlásszög fejezi ki. Az ezután következő (ti—ta) időközben kommutálás csak a két (gs—ga) tekercs- 65 ben megy végbe és ez most, miként ezt az (a2 ) hajlásszög jelzi, kb. 50%-kal gyor­sabban megy végbe. A következő (ta—ta) időközben egyidejűleg újból három te­kercs van kommutálás alatt, mely ennek 70 folytán újból lassabban történik stb. A kommutálási görbe ennek folytán enyhén megtört vonal alakú, mely azonban nagy­jában egyenesnek tekinthető. A 15. ábra szerinti kommutálás élőidé- 75 zésére szükséges (F) kommutálómező alakját a 13. ábrán láthatjuk. Ez a mező­görbe két aránylag alacsony (fi—í>.), két aránylag nagy amplitúdójú (fa—fa), va­lamint egy közepes amplitúdójú (fa) rész- 80 bői áll. Ilyen mező előidézése céljából al­kalmazhatunk pl. két olyan (231) és (238) vezetőt, melyeket az áram ellenkező irányban jár át és melyek együtt olyan magnetomotorikus erőt gerjesztenek, 85 melynek nagysága a mezőgörbe (fi, fs) részeinek felel meg. A (232) és (237) ve­zetőkből álló tekercs a magnetomotorikus erőt a mezőgörbe (fa) részének megfelelő értékűre emeli. Van ezenkívül még két 90 (233—234), valamint (235, 236) tekercs is, melyek relatív áramirányai a rajzból lát­hatók, mimellett például a kereszt a né­zőtől elfolyó, a pont pedig a néző felé folyó áramot jelképez, a szokásos módon. 95 E tekercsek két további, térbelileg elhatá­rolt mezőt indukálnak, melyek a mag­netomotorikus erőgörbe nagyamplitudójú (fa, fi) részeit hozzák létre. A magneto­motorikus erő görbéjének ilyen alakja 100 mellett a 15. ábrával szemléltetett lefo­lyású kommutálást elérhetjük. Minthogy ilyen kommutálási viszonyok között a jelenségek és gép bonyolultabbá alakulnak, legcélszerűbb, ha a gépet oly 105 módon igyekszünk megszerkeszteni, hogy egyidejűleg mindig azonos számú tekercs kommutáljon, mint pl. a 11. és 12. ábrák kapcsán ismertetett foganatosítási alak­nál. 110 A találmány szerinti segédpóluselren­dezóst, melynél a segédpólusok mágneses ernyőző elemekként vannak kiképezve, az erővonalak nem kívánatos szóródásának megakadályozása céljából, adott esetben 115 hatásuk erősítésére alkalmas csillapítókö-

Next

/
Thumbnails
Contents