110699. lajstromszámú szabadalom • Napellenző szerkezet

Megjelent 1934. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÍLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110699. SZÁM. — VlII/f. OSZTÁLY. Napellenző szerkezet. Fischhof Gyula kereskedő Budapest. A bejelentés napja 1933 évi szeptember hó 27-ike. A találmány ollós támasztórudazatú, ponyvás napellenzőszerkezet, mely az eddig ismeretes efféle szerkezetek többrendbeli hátrányait kiküszöböli. 5 Az eddig ismeretes, ollós támasztórudazatú. napellenzőszerkezetek tudvalevőleg a ponyvatartó hengerből, az ehhez és a ponyvatartó rúdhoz erősített ponyvából, a ponyvatartó rúdhoz kapcsolt támasztórudazat-10 ból s a felerősítő és mozgató szerkezetből álltak, mély utóbbi az úgynevezett géphajtású napellenzőknél a ponyvatartó hengert forgató fogaskerékáttételből, rugós napellenzőknél pedig e henger rugójából és 15 zárókerekéből állt. Az ollós támasztórúdrendszerek száma a napellenző szélességétől és kinyúlásától függően kettő vagy több volt. Az ilyen napellenzőket rendszerint üzleti portálok, lakáserkélyek, vendéglői er-20 kélyek és nyári helyiségek, pl. vendéglőik asztalai felett alkalmazták, előbbi esetben rendszerint a falra, utóbbi esetben gyakran önálló vasszerkezetre erősítve, melyről a napellenzőponyvák mindkét oldalra 25 nyúltak ki. Megjegyzem, hogy «ollós» rúdszerkezeten olyan, egymáshoz csuklósan kapcsolt rudakból álló szerkezetet érteik, melynél bármely rúd elmozdulása szültségszerűen a többi rúd elmozdulásával jár. 30 Az ismeretes szerkezetek kiküszöbölendő hátrányait a csatolt rajz 1—4. ábrái kapcsán ismertetem, melyek közül az 1. a'bra egy fentiek szerinti, ismeretes, szokásos kivitelű rugós napellenzőszerke-35 zet vázlatos oldalnézete, a 2. ábra ugyanennek felülnézete, nyitott állapotban, a 3. és 4. ábrák ugyanilyen nézetek, csukott állapotban, mimellett a 2. ábrán a jobb szemléltetés kedvéért a ponyvát és védőtetőt a támasztórudazat fölötti részén nem tüntettem fel. A 2. ábrán látható, hogy a támasztórudazat X—X és Y—Y mozgási síkjai ez ismeretes szerkezetnél a ponyvatartó henger 45 Z—Z tengelyére és a ponyvatartó (h) rúdra merőlegesek, mi egyben az összes efféle ismeretes szerkezeteknek, tekintet nélkül az ollós rúdszerkezetek különböző foganatosítási alakjaira, közös jellemzője. Is- 50 meretesek ugyanis pl. olyan szerkezetek is, melyeknél a támasztórudazat a kifeszített ponyva síkja fölött van elrendezve, valamint olyan szerkezetek, melyeken a helytálló (a) vezeték, az erre illeszkedő 55 (b) hüvely és az ezzel összekapcsolt, a (c) csuklóig terjedő (d) rúdrész hiányzik, stb. Minden szerkezetnél azonban az egyes ollós támasztórudazatok mozgási síkjiai egymással párhuzamosak és a ponyva- 60 tartó henger tengelyére merőlegesek. Ez elrendezéseknél továbbá a támasztórudazat legmesszebbre kinyúló (f) rúdjainak vége a (h) ponyvatartórúdhoz vagy azzal párhuzamos (g) összekötőrúdhoz mereven 65 (azaz nem csuklósan) van hozzáerősítve s így ahhoz képest el nem mozgatható. A fentismertetett szerkezeteknek, nagy elterjedtségük dacára, többrendbeli műszaki, gazdasági és esztétikai hátrányaik 70 vannak, melyek néhányát az alábbiak ismertetik. Az ollós rudazat ismert kinematikájából következik, hogy a napellenző kinyúlása, a támasztórudazatnak a talajtól való függélyes távolsága, valamint a 75 ponyvatartó henger tengelyének a talajtóli és a rudazatnak helytálló felerősítési pontjai fölötti vagy alatti távolsága között bizonyos összefüggések állnak fenn, melyek