110657. lajstromszámú szabadalom • Váltóáramú hegesztő berendezés

Megjelent 1934. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRŐSÁ6 SZABADALMI LEÍRÁS 110657. SZÁM. — XVI/d. OSZTÁLY. Váltóáramú hegesztő' berendezés. Mátéffy József gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1933. évi szeptember hó 18-ika. Váltóáramú ívhegesztésnél a vasalkatrészeik között dolgozó munkás és kezelőszemélyzet életbiztonsága szempontjából nagyon fontos az, hogy a hegesztő áram 5 minél kisebb feszültségű legyen; viszont ily kisfeszültség mellett a gyújtásnál az elektródák egymásközti távolsága egészen minimális, a milliméternek törtrésze lehet csak, különben szikra nem ugrik át 10 a két elektróda között és ív nem keletkezik. Ha pedig a két elektródát egészen egymáshoz érintjük, akkor oly heves melegképződés indul meg, — tekintettel arra, hogy ilymódon egy teljesen rövidrezárt 15 áramkörrel van dolgunk, — mely nemcsak, hogy nem szükséges, 'de a hegesztés nyugodt lefolytatását teljesen meg is akadályozhatja. Azonkívül ha már a hegesztés megindult, kis hegesztő feszültség mel-20 lett a munkás kezének csekély mértékű megmozdulása, rezgés© is elegendő arra, hogy az ívet megszakítsa, illetőleg, hogy a munka folytonosságát megzavarja. Főképen ezek a jelenségek voltak annak 25 okai, ihogy ezideig a villamos hegesztést rendszerint csak durvább vastárgyak hegesztésére használták fel, míg a pontosabb munkák végzésére más hegesztési eljárásokat (pl. autogénhegesztést) választot-30 taik. A villamos hegesztés ép ezért azt a nagyarányú elterjedéséit nem is érte el, amire különben minden más okból kifolyólag szinte rendeltetve van. A villamos ívhegeszitésnek e hátrányán 35 többféle eljárással próbáltak segíteni, így többek között avval is, hogy a hegesztőpálcáikat megfelelő masszával vették körül. Ez az eljárás költséges hegesztőpáleákhoz vezeit egyrészt, másrészt pedig a 40 célt évvel is csak részben lehet elérni, s megmarad még továbbra is az a helyzet, hogy a hegesztő munkás kezeügyességétől és nyugodtságától a hegesztés jósága nagymértékiben fiigg. Az alábbi találmány egészen más elgon- 45 dolás alapján kíván segíteni e bajokon. A találmány (lényege az, hogy a váltóáramú ívhegesztő áramkörrel — melynek feszültsége az eddig használt k,b. 70 V. gyújtófeszültséghez képest lényegesen csökken- 50 tett — (pl. 40 V.) is lehet, párhuzamosan kapcsolunk egy második kettős áramkört, mely áramkörbe nem a normális (25—60 mp.-kénti) periódusszámú áram, hanem több millió rezgésszámú, ú. n. szapora- 55 váltalkozású, s nagyfeszültségű áram kering. Ismert dolog az, hogy a felületi effektus miatt az ily nagy váltakozást! áramok nem veszélyesek és így avval a munkás 60 veszélymentesen tud, dolgozni, másrészt pedig az elektródák között ilymódon előállott nagyfeszültséggel lényegesen nagyobb elektróda távolságok mellett kapjuk m.eg az első átütést, illetőleg az ív- 65 képződést. Viszont tudott és ismert dolog az is, hogy elektromos ívben az ellenállás lényegesen kisebb, mint a levegőn (1 om. hosszú ívre maximálisan 30—35 V. feszültségesés esik), úgy hogy az ilymódon 70 vezetővé vált levegőn, illetőleg nagyfrekvenciájú íven keresztül a hegesztő áram akadály nélkül keresztülhaladhat. Ez azt jelenti másképen, hogy" a meglevő váltóáramú berendezésekkel, ha e berendezé- 75 sekihez az alábbiak szerint leírandó módon egy szapora váltakozás!! és nagyfeszültségű áramkört párhuzamosan kapcsolunk, a munkás kezének rezgésétől, illetve finomságától függetlenné tesszük a hegesz- eo