110640. lajstromszámú szabadalom • Gyujtógyertya-elektróda
Megjelent 1934. évi szeptember hó 15 -én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110640. SZÁM. — Vd/2. OSZTÁLY. Gyújtógyertya-elektróda. Telefongyár Részvénytársaság cég Budapest. A bejelentés napja 1933. évi augusztus hó 14-ike. Robbanómotorok hengerterében alkalmazott, elektromos gyújtógyertyák elektródjai között a szikraköz vagy szikrapálya rendszerint olyan elrendezésű, hogy 5 függőleges tengelyű gyújtógyertya esetében lefelé teljesen nyílt vagy szabad a szikrapálya. Ennek hátránya, hogy az alulról felfecskendezett olajcseppek, melyek az esetleg rosszul tömítő dugattyúig gyűrűk mellett áthatolnak, akadálytalanul bejutnak a szikraközbe, itt az elektródákon lerakódnak és olajzárlatot okoznak. A lerakodott tisztátlanságok a gyújtógyertya működését megszüntetik, a hen-15 ger nem ad erőlöketet és a gyakorlatban jól ismert kellemetlenségek lépnek fel. Számos olyan gyújtógyertya-szerkezet ismeretes, melyeknek az a célja, hogy az olajcseppeknek a szikrapályán való lera-20 kódását megakadályozzák. Az ily szerkezetek általában a középső, szigetelt elektródának mozgathatóvá tételében vagy tányérszerű kiképzésében állanak, mely utóbbi esetben a szikraköz a robbanótér 25 egyéb részétől elkülönül. E megoldásnak azonban hátránya, hogy a tányér előbbutóbb maga is olajjal megtelik, mely a tányérra ég úgy, hogy az olaj idővel mégis eléri a szikraközt, ami a szikra gyors ter-30 jedését hátráltatja és idővel a gyújtógyertyát üzemképtelenné teszi. A találmány szerinti gyújtógyertyaelektróda a fenti hátrányoktól mentes és lényege abban van, hogy az olajnak a 35 szikrapályán való lerakódását megakadályozandó, a két elektródát egymáshoz képest úgy rendezzük el, illetve úgy képezzük ki, hogy az egyik elektróda a szikraközt az olajfröccsenés irányában elta-40 karja. A gyakorlati megoldás előnyösen olyan lehet, hogy a szigetelt, középső elektróda szabványos kivitelű marad, a testelektródának azonban horogszerű kiképzést adunk, illetve abban horgot erősítünk 45 meg, mely alulról közeledik a szigetelt elektróda csúcsához. E szerkezeti kiképzéssel elérjük, hogy a horog alakú elektródának a másik elektródacsúecsal szemben lévő vége megvédi a szikraközt az alulról 50 felfreccsenő olaj ellen és igy a gyújtógyertya még igen erősen olajosodó hengerben is zavartalanul működik. A káros olajlerakodás elleni védelem az említett, horogalakú elektródakiképzés 55 mellett még hatásosabb akkor, ha a horogalakú elektróda szárát a szabad csúcs közelében megvastagítjuk, illetve tányérszerűen képezzük ki, mert így a vastagodás vagy tányér vetülete még nagyobb 60 átmérőjű lévén a horog huzalának átmérőjénél, az olaj at még hatásosabban távoltartjuk a szikrapályától. A találmány több példaképem kiviteli alakja a csatolt rajzon van feltüntetve. Az 65 1. ábrán részben metszetben, részben oldalnézetben feltüntetett kiviteli alaknál a gyújtógyertya szokásos (a) testelektródájának alsó részébe előnyösen zömítéssel a horogalakú (b) huzal van beerősítve, 70 melynek szabad vége közelében (c) tányér van kiképezve. A (b) huzal alkotja tehát a testelektródát és akként van hajlítva, hogy szabad vége a szabványos kivitelű, középső, szigetelt (d) elektróda csúcsával 75 kerül szembe és alkotják a szikraközt, mely a (c) tányér felől jövő olajcseppektől teljesen védett. Ugyancsak jó eredményt érünk el, ha a (c) tányér helyett, amint ez a 2. ábrán 80
