110618. lajstromszámú szabadalom • Berendezés izzókatódás elektroncsövek izzítóáramfogyasztására vonatkoztatott fajlagos emisszióáramának intenzitásbeli növelésére

Megjelent 1934. évi szeptember hó 62-én. MAGYAR KIRÁLYI JHH| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110618. SZÁM. — XWf OSZTÁLY. Berendezés izzókatódás elektroncsövek izzítóáramfogyasztására vonatkoztatott fajlagos emisszióáramának inteiusitásbáU növelésére. Pál-Sudik Zoltán szigorló gépészmérnök Pestszenterzsébét. A bejelentés napja 1933. évii március hó 17-ike. A találmány célja izzókatódás elektroncsövek izzítóáramfoigyasztására vonatkoztatott fajlagos emisszióáramának intenzitásbeli növelése, aminek különösen a 5 rádió adó- és vevőberendezések izzókatódás elektroncsöveinél van jelentősége, mert olcsóbbá teszi a berendezések üzemben tartását a teljesítmény csökkenése nélkül, vagy pedig ugyanakkora izzító-10 áramfogyasztással nagyobb teljesítményt eredményez. Ha nem az izzítóárammal akarunk takarékoskodni, felhasználható a találmány szerinti berendezés úgy is, hogy az izzószál és az anóda közti poten-15 ciálkülöinbséget csökkentjük, másszóval kisebb anódatelepet, vagy kisebb transzformátort alkalmazunk, ami megint a beszerzési- és a fenntartási költségeket kisebbíti, a teljesítmény csökkenése nél-20 kül. A találmány szerinti berendezés természetesen nemcsak rádióberendezések izzókatódás elektroncsöveinél, hanem mindennemű izzókatódás elektroncsőnél is alkalmazható. 25 A találmány szerinti berendezés az izzítóáram egységére eső emisszióáram intenzitásbeli növelését bizonyos elektroncsőnél azzal éri el, hogy az izzókatódában hővé alakult elektromos energiának azt a 30 részét, mely hősugárzás alakjában távozik el, egy, két, vagy több visszaverő felülettel dz izzókatódához visszasugároztaitja. A visszaverő felületek a hősugárzás útjában egymást követő sorrendben van-35 nak elhelyezve, a legbelső ennélfogva a hősugárzás felét, a második a felének felét, s í. t. sugározza vissza. A visszasugárzott hőmennyiség hatására az izzókatóda hőfoka- addig emelkedik, míg a folyamatbeli egyensúly a termelt és az eltávozó 40 hőmennyiségek között újra be xiem áll. Mivel pedig az izzításhoz felhasznált energia legnagyobb része sugárzó hővé alakul át és csak kis része távozik el hővezetés útján, valamint elektronáram 45-alakjában, az izzókatóda hőmérsékletének emelkedése számottevő. Mivel pedig az emisszióáram intenzitása, egyébként azonos körülmények között, az abszolút hőfok négyzetével arányos, az izzítóáramra 50 vonatkoztatott fajlagos növekedés tetemes, a találmány szerinti berendezés nél küli, egyébként azonos, elektroncsőéhez képest. A találmány szerinti berendezés fel- 55 használható olyképen is, hogy az izzókatóda felületét oly mértékben növeljük, hogy a hőmérséklete a találmány szerinti berendezés hatására sem növekszik: ez esetben az izzítóáram intenzitása a felü- 60 lettel lineárisan növekszik. Ezt a módot alkalmazva, az izzókatóda élettartama a nagyobb fajlagos emisszióáram elienére sem kisebbedik. Felhasználható a találmány szerinti be- 65 rendezés, akár az izzókatóda hőfokemelésével, akár felületének nagyobbításáváí, vagy mindkét móddal kapcsolatban, az anóda- és katóda közti potenciálkülönbség kisebbítésére is, vagyis az anódaára- 70 mot szolgáltató berendezés kisebb feszültségű lehet. Végül felhasználható a találmány szerinti berendezés úgy is, hogy az izzókatóda hőfokát is, felületét is, valamint 75 az anódafeszültséget is változtatjuk, egy gazdasági optimumra törekedve. A rajzon a találmánynak egy példa-