110614. lajstromszámú szabadalom • Kapcsoló szerkezet összefűzendő szegélyekhez, különösen cipők és fűzők szegélyeihez

janak. Ezután a (7) és (la) részek alá (8) korongot (6. ábra) helyezünk, melynek két egymással szemben fekvő ponton s agárirányú j(9) peremhasítékai vannak; a (8) 5 korongod .^ként helyezzük a vonóelem (la) végei alá, hogy a (9) hasítékok e végeket közrefogják (7. ábra). Ezután a (8) korongot a (6) hüvely (7) peremére rákarimázzuk. Végül a vonóelem (la) végei•1(5 nek kinyúló darabjait levágjuk, úgy hogv a (8) ^korong kerületén, a (9) hasít ék oknál, a levágott (la) végrészeknek csak homlokfelületei látszanak ki (8. ábra). Ily módon az (1) vonóelem kihúzódása 15 bármely hosszú használat után sem követ kezhetik be, mert a vonóelein az efféle szokásos befogásoknak az egyszerű hüvelyben lévő egyetlen súrlódó vagy szorító felülete helyett több ponton, nevezető tesen a (6) ihüvelyen kívül még az utóbbi (7) karimája és a (8) korong között és azonkívül a (8) korong két kerületi pontján is be van fogva, minthogy a (9) hasítékok határfelületei az (la) végeket 25 is összeszorítva tartják. A (3) akasztófej vagy kampó törzsének, mint a bevezetésben jeleztük, az ágyazólyukban való elfordulás meggátlása végett szögletes keresztmetszetet adunk. Az 80 akasztófejnek ily alakban való, könnyű és olcsó, tömeggyártásszerű, előáDlíthatása végett a 9—11. ábrákon szemléltetett módon akként járunk el, hogy kis fémlemez -darabokból a 9. ábrán látható alakzatokat 35 csákozzuk ki. amelyekből azután a tulajdonképeni kampót és annak törzsiét vagy szárát hajtogatás litján, tehát egy darabbeli készítjük. A 9. ábrán a (10) nyúlvány a tulajdonképeni kampó létesítésére szánt, 40 egyelőre egyenes rész, amelyhez a (11) szárnyak csatlakoznak. Az utóbbiakat az (a, b) vonalak körül merőlegesen, felhajlítjuk és azután a (11) szárnyak alsó (12) részeit a c—c vonal körül alulról felfelé 45 kihajlítjuk ós végül a (10) részt kampóalakra hajlítjuk és a kampót a (11) szárnyak felső szélére 90°-kai lehajlítjuk, úgy hogy végül a 10. ábrán látható, szegletes szárú test létesül. Ennek már csak pl. ko-50 rongalakú (13) talpat kell adnunk (11. ábra), melyet felfelé karimázunk, úgy hogy a karima két egymással szemben lévő részlei a (11) szárnyaik (12) végeit lefogják. Megjegyzendő, hogy a (3) kain-55 pót alkotó, lehajlított (10) lemezrészt nem kell a (11) szárnyak felső szélével, (pl. forrasztás révén) egyesíteni, hanem az egész így is maradhat, mert a (10) lemezrész, illetve a (3) akasztó nem iparkodik a (11) törzstől felfelé távolodni, hanem ellenke- 60 zőleg, a beakasztott (1) vonóelem feszítőhatása alatt annál inkább iparkodik a (11) szárnyak felső széléhez szorulni, mennél nagyobb az (1) vonóelem feszítőhatása. 65 A 12. ábrán oly megoldási alak látható, mely szerint az (1) vonóelemnek önmagába visszatérő, pl. kör- vagy ellipszis-allakja van, melynek tehát mindkét végén van hurok- vagy ívalakú része. A vonóelem iily 70 zárt alakja folytán nincsen szükség az 5—8. ábrák szerinti befogásra, hanem a vonóeleim bármely pontját csak valamilyen (a cipő egyik szegének lyukában ágyazandó) egyszerű (2) tartóval kell megfognunk. 75 Evégből a 13. ós 14. ábrán látható példa szerint úgy járunk el, hogy tulajdonképeni hurokalakú (2) tartórészből és (14) szárnyrészekből álló hajlított fémcsíkot belülről (felülről) az (1) vonóelem egy 80 pontjára borítunk és azután (15) korongot karimázunk rá, ahol is a karima a (14) szárnyak végeit lefogja (14. ábra). Az (1) vonóelemnek a (2) tartóval szemben lévő ívrészét éppen úgy akasztjuk a (3) kam- 85 pókra, mint a 3. ábra esetén. Mint a bevezetésben röviden jeleztük, a (3) akasztókampó helyett más, pl. csévevagy hornyolt gyűrűalakú akasztófejek is alkalmazhatók. Ily megoldási alak lát- 90 ható a 15. ábrán, mely szerint az (5) cipőszegély lyukaiban belső csavarmenetes hüvelyrészű, lapos ;(15) csévét ágyazunk és ebbe, felülről, a (17) csavarban végződő és felül karimás fejet hordó (16) orsót 95 csavarjuk, úgy hogy tulajdonképen kettős (15, 16) cséve létesül, melynek alsó fele a tartót, felső fele pedig az (.1) vonóelem hurokrésaót befogadó akasztófejet alkotja, minthogy a (15) cséve felső kari- 100 mája és a (16) orsó karimás feje között az (1) vonóelem beakasztására alkalmas horony létesül. Minthogy e horony a kerület mentén körülfut, e megoldási alaknál a bevezetésben jelzett okokból szegle- 105 tes szárrész nélkül is elkerüljük az akasztófej elfordulásával járó korábbi hátrányt. A találmány természetesen nemcsak cipőknél, hanem pl. fűzőknél vagy tarisz- no nyáknál is, egyszóval minden oly esetben alkalmazható, amidőn két egymással szemben álló szegély összefűzéséről van szó.