110572. lajstromszámú szabadalom • Ellenállásos push-pull erősítő

Megjelent 1934. évi szeptember hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110572. SZÁM. — vil/j. OSZTÁLY. Ellenállásos push-pull erősítő. Winkler Jenő műegyetemi hallg'ató Budapest. A bejelentés napja 1931. évi november hó 3-ika. Ismeretesek mind az ellenállásos erősítésnek, mind pedig az ellenütemű kapcsolásnak az előnyei: kívánatos a kettő egyesítése, vagyis ellenállásos push-pull 5 erősítő készítése. Az eddig ismert megoldások vagy tökéletlenül működnek, — pl. az a megoldás, amely a végerősítő csövek katódját vezérli s így frekvenciatorzítást okozó vas-10 magos fojtótekercset kénytelen alkalmazni — vagy pedig bonyolultak és drágábbak. A bejelentés szerinti berendezés egyszerű, olcsó, a szükséges határok között 15 frekvencia lineárisan és szimetrikusan dolgozik. Lényege (1. ábra) az (E) előerősítőcső kapcsolási módja. Az ellenütemű lüktetést úgy nyerjük, hogy a csőnek nemcsak az anód-, hanem a katódvezeté-20 kébe is kapcsolunk úgynevezett csatolóellenállást. A két ellenállás értéke pontosan egyenlő legyen. Az (El, E, E2)-ből és az anódforrásból álló körben az (E) cső vezérlésének megfelelő, hangfrekvenciá-25 val pulzáló áram folyik. Így az (El), ill. (E2) végpontján a feszültségesés szintén hangfrekvenciával lüktető. Mivel pedig a két ellenállás értéke egyenlő és ellenkező értelmű végük van szabadon (a) és (b), 30 azért a két szabad vég abszolút értékre egyenlő, de ellentétes értelmű lüktető potenciálváltozást mutat, amelyet az ábrán jelölt módon ellenütemben dolgozó csövek vezérlésére hasznosítunk. 35 Ez a kapcsolás közvetlen csatolású ellenállásos erősítés mellett is alkalmazható (2. ábra). Ha csak az egyik végerősítőcsövet tekintjük, a kapcsolás lényege a Lofthin-White néven is ismert közvetlen csatolású ellenállásos erősítő váltó- 40 zata. A módosítást a következő megfontolás tette szükségessé: Az (E) előerősítőcső nagy (4—500 Volt) anódfeszültséget kap, amely a (VI) végerősítőcsövet általában túlterheli. A (VI) 45-rácsa a közvetlen csatolás révén elég nagy potenciálon van. Hogy tehát a túlterhelést elkerüljük s a rácsnak a megfelelő negatív rácspotenciált biztosítsunk, a katód pontenciálját a rácsé fölé emeljük oly 50 módon, hogy a katódvezetékbe az (rl) ellenállást iktatjuk. Hasonló elgondolás alapján kerül a (V2) cső katódvezetékéhe az (r2) ellenállás. Mivel azonban e cső rácspotenciálja a (VI) csőénél kisebb, még 55 pedig az (E) cső tényleges nyugalmi anódi'eszültségével, azért a (V2) cső katódjával is a (VI) cső katódjánál ennyivel kisebb potenciálon kell lennie a helyes rácsfeszültség érdekében. Ezért az (r2) 60 kisebb értékű, mint (rl). így azonban a (V2) cső nagyobb anódfeszültséget kapna, mint a (VI). Hogy tehát az előállható aszimetriát elkerüljük, az (r3) ellenállást alkalmazzuk a cső anódvezetékében, úgy 65 hogy (r2 + r3 = rl). Mindhárom ellenállás dinamikus hangszóró gerjesztő tekercse, vagy más hasznos fogyasztó is lehet. Szabadalmi igények: 1. Ellenütemű erősítő, azzal jellemezve, 70 hogy az első fokozat egyetlen elektróncsőből álló ellenállásos erősítő fokozat, melynek mind az anód-, mind a katódvezetékében csatolóellenállás van. 2. Az 1. igénypontban védett erősítő kivi- 75 teli alakja, azzal jellemezve, hogy az