110552. lajstromszámú szabadalom • Csőkötés
- 2 — A cső végét a találmány szerint a karmantyús részbe és a karimagyűrűbe célszerűen megfelelő hézaggal illesztjük be, úgy hogy a csővég csak a tömítőgyűrűbe 6 van lengethetően ágyazva és karimás kapcsolású armatúrák könnyen kapcsolhatók, illetve illeszthetők hozzá és építhetők ki. A karmantyús réisz elülső részét úgy képezhetjük ki, hogy teljesen 10 összenyomott tömítőgyűrű esetén a karimagyűrű számára ütközőt és ezzel a tömítőgyűrű számára tehermentesítést képezzen, mely e tömítőgyűrű túlságos összenyomását meggátolja. Emellett a 15 tömítőgyűrű, önmagában véve ismeretes módon, a cső végétől célszerűen a tömítőgyűrű szélességének többszörösét kitevő távolságban lehet elhelyezve. A karmantyús résznek és a ka-20 rimagyűrűnek azon ferde felületei, melyek a tömítőgyűrűt szorítják maguk közé, célszerűen úgy vannak kiképezve, hogy kifelé keskenyedő, ékalakú keresztmetszetet alkotnak és az ebben elhelyez-25 kedő tömítőgyűrű a csőre csak keskeny alapfelületével fekszik fel. A karimagyűrű a bekapcsolandó cső vége felé eső oldalán hüvellyel lehet ellátva, mely a karmantyús rész fölé nyúlik és úgy a 30 karimagyűrű, mint a karmantyús rész számára vezetéket alkot. A karmantyús részt a cső végéhez hozzákapcsolandó szervvel egy darabból készíthetjük, vagy ahhoz bármely más 85 módon szorosan hozzákapcsolhatjuk. Ez a karmantyús rész azonban célszerűen a csőhöz hozzákapcsolandó szervtől független, külön nyoniógyürűként van kiképezve. Ez esetben a karmantyús rész gyű-40 rűalakú végdarabjának külső oldalán felfekvőfelülete van, melyet a karimagyűrűútján a karmantyús részre kifejtett nyomás, tömítőgyűrű közbeiktatása mellett, a hozzákapcsolandó darab végfelületén ki-45 képzett megfelelő alakú íelfekvőfelületre szorít. A hozzákapcsolandó szervnek, pl. csőcsonknak, ez esetben csak a szokásos ellenkarimája kell hogy legyen, a csőre lazán ráhelyezett karimagyűrűvel való 50 összekapcsolása céljára. A találmány szerinti csőkötést alantiakban egy példaképpeni foganatosítási alakjában részletesen ismertetjük, a csatolt rajzzal kapcsolatban, mely a csőkötést 55 hosszmetszetben mutatja. A rajzon az összekapcsolandó sírna cső (l)-el és a hozzákapcsolandó csőcsonk, vagy más hasonló szerv, mely a beépítendő szervvel vau összekötve, (2)-vel van jelölve. 60 E foganatosítási alaknál a (3) nyomógyűrű, illetve a karmantyús rész, külön szervként van kiképezve és e gyűrűnek, azaz a karmantyús résznek, egyrészt a hozzákapcsolandó cső és a osőcsonk fura- 65 tának megfelelő átmérőjű csatlakozó furata, valamint egy kúpos (5) furata vau, mely a legömbölyített (6) alámetszésben végződik. A (3) nyomógyűrű elülső vége ferde (7) felületével és legömbölyített (8) 70 sarkával a gumiból való (9) tömítőgyűrűre fekszik fel. E tömítőgyűrű alakváltozása közben ékalakúra szorul össze, az (1) cső falára tömítően fekszik fel és a ferde (7) felülettel szemközti olda- 75 Ián a (11) karimagyűrű ferde (10) felületére fkszik fel, melynek (8a) sarka le van gömbölyítve. A (11) karimagyűrű lazán ül az (1) csövön és őt a (13) anyákkal ellátott (12) csavarok a (2) csőcsonk (14) 80 ellienkariníiájához kapcsolják. A (2) csőcsonknak a szokásos (15) felfekvőfelülete van, melynek a (3) nyomógyűrű végén lévő (16) felfekvő felület felel meg. A (11) karimagyűrű meghúzásakor a gyűrű a (3) 85 nyomógyűrűt a (2) csőcsonkra szorítja, mimellett a (2) és (3) szervek közötti tömítő zárást a közéjük helyezett (17) tömítőgyűrű biztosítja. Egyidejűleg a ferde (7) és (10) felületek a (9) tömítőgyűrűt 90 (18) felületén erősen az (1) csőre szorítják. A rajzon látható foganatosítási alaknál az (1) cső és a (11) karimagyűrű, valamint a (3) nyomógyűrű között a (19) és (20) hézagok vannak, úgy, hogy az (1) cső 95 vége csak a (9) tömítőgyűrű (18) felületén van ágyazva. Ezen elrendezés mellett a cső ezen (18) ágyazásában a (3) nyomógyűrű kúpos (5) furata által megszabott határon belül elmozdulhat, ha reá kiviil- 1CM ről őt eltolni vagy elferdíteni igyekvő erők hatnak. Emellett a (3) nyomógyűrű belső furata sarkainak (21) legömbölyítése megakadályozza a csővég (22) homlokfelületének megsérülését. A (21) és (22) 10; részek azonban, adott esetben közéjük helyezett tömítőgyűrű segítségével;, további pótlólagos tömítésként is képezhetők ki. A (9) tömítőgyűrű teljesen összenyomott állapotánál, melynek esetén e gyűrű m (18) felületén is tömít, a (11) karimagyűrű a (3) nyomógyűrű (23) élére fekszik fel. Ez az él ily módon ütközőt alkot, mely a (9) tömítőgyűrű túlságos összenyomását megakadályozza, ezzel szemben a (15) és 11; (16) felfekvőfelületek közötti (17) tömítő-