110528. lajstromszámú szabadalom • Fém cölöpsarú és eljárás ennek vasbetoncölöpökre való felerősítésére

Megjelent lí)34. évi augusztus lió 16-án. MAGYAK KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110528. SZÁM. VHI/j. OSZTÁLY. Fém cölöpsarú és eljárás ennek vasbetoncölöpökre való felerősítésére. Dr. Széchy Károly oki. mérnök Budapest. A bejelentés napja 1933. évi december hó 14-ike. Az építőiparban igen elterjedt vasbeton­cölöpöknek (és pedig az előre elkészített és formában megkeményedett cölöpöknek) a talajba való verésénél a talajba hatoló 5 alsó csúcs van legnagyobb és legváraitla­' nabb akadályoknak és igénybevételeknek kitéve. A beton, mint alapanyag, ridegsé­gónél fogva, a beverés folytán fellépő di­namikus igénybevételeknek, tudvalevő? 10 leg, a kellő mértékben nem áll ellent. Az ilyen cölöpök vázát — mint ismeretes — rúdvasbetétek alkotják-. A vasbetoncölö­pöknek az építőiparba való bevezetésekor arra törekedtek, hogy a cölöpnek a tu-15 lajba hatoló csúcsát a belső vasvázhoz kö­tött és a betonénál nagyobb szilárdságú vascsúccsal védjék meg. Ez különben bár­milyen anyagú cölöpnél — még a facölö­pöknél is — általánosan elterjedt gyakor-20 lati eljárás. Már most e fémsarunak a cölöp vas­vázához való erősítése és a betontestbo való kötése az a feladat, melyre nézve igen sokféle, de teljesen meg nem felelő 25 javaslat ismeretes s amelyekkel szemben a találmány egyszerű, olcsó és hatásos módon oldja meg ezt a problémát. A találmány szerinti saru felerősítés le­hetővé iteszi azt, hogy a vasbetoiicölöpök 30 sarujaként egyszerű és olosó, öntöttvas­vagy más fémformát alkalmazzunk. Ez­előtt az öntvényeket, alul, át kellett fúrni vagy pedig felületi kötésre és tapadásra számítva, jóval hosszabbra kellett azokat 85 venni és végül egyáltaláiban hosszú oldal­kengyelszárakkal ellátott, hegesztett vagy •kovácsolt vassarukat kellett alkalmazni, amelyek biztonsága legalább is proble­matikus volt amellett, hogy mindegyikük lényegesen drágább is volt. 40 Be a találmány szerinti saru nemcsak gazdaságos, hanem statikailag is lényege­sen biztosabb az eddig használt saruknál és a cölöpnek bármely kemény tárgyba (kő, betondarab, fatörzs vagy hordalék) 45 való ütközésekor a cölöpöt mint egészet téríti ki útjából, de maga a saru serni­lyen körülmények között sem tér ki ivá< nyából s így nem szakítható ki a cölöp­ből, mert a bekötő kengyelek, összekötte- 50 testben a vállak alá fekvő gyűrűvel, bár­mely húzóigénybevételt képesek felvenni, miután mélyen a cölöpbeton húsába nyúl­nak. A találmány, a mellékelt rajzon, öt áb- 55 rában van bemutatva, melyek közül az 1. ábra a találmány szerinti saru egyik kiviteli alakjának felerészben alul-, fele­részben pedig felülnézete, a 2. ábra a (2) horgonygyűrű és a reáhe- 60 gesz,tett (4) bekötő kengyelek helyzetét mutatja a saru felerősítés, tehát a (2) horgonygyűrű szétfeszítése után, a 3. ábra az (f) saruöntvény ós felerősítő-' szerkezet metszetét ábrázolja, a 65 4. ábra az (f) saruöntvény egyik kivij teli alakjának külső nézete, míg az 5. ábra perspektivikusan tünteti fel a (2) horgonyigyűrűt a reáhegesztett (4) bekötő kengyelekkel a gyűrű szétfeszí- 70 tése, tehát a sarufelerősítés előtt, mikor még a felvágott (2) horgonyigyűrű (dl, d2) véglapjai egymás fölött vannak, vagyis bizonyos hosszban egymáson fekszenek. A találmány szerinti saru, lényegében 75 véve, a (2) fémgyűrűből és az ehhez erő

Next

/
Thumbnails
Contents