110508. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés egymással nem vagy teljesen elegyedő folyadékok benső érintkeztetésére mosó vagy extraháló folyamatokban

lapok vagy fémsziták lehetnek, egymáshoz (6) láncokkal kapcsoltak, a láncok alul nehezéket hordanak. A (7) falak kerületeit képező (8) keretek hornyában (14) .5 tömítőszerv fekszik (2. ábra). A tömítést másképpen is végezhetjük, pl. a 3. ábra szerint, melynél a keret kerületének keresztmetszete körszelvény, mely igen szűk réssel illeszkedik az oszlop falához. A tö-10 mítés tökéletesítésére a perem hornyaiba (15) spirálrugókat is ágyazhatunk. A (7) lapokat a (9) forgattyúművel fel- és lemozgathatjuk. Ezt a mozgást természetesen tetszés szerinti más ismert módon is 15 idézhetjük elő. A berendezés működési módja a következő: Tételezzük fel, hogy a (7) lapok legmélyebb helyzetükben vannak. A (7) alapok közötti terek mindegyikében a ne-he-20 zebb folyadék legalább részben leülepedett s a könnyebb felemelkedett, úgy hogy mindegyik (7) fal fölött lényegileg nehezebb folyadékból való réteg, közvetlenül mindegyik (7) lap alatt pedig könnyebb 25 folyadékból való réteg van. A (7) falnak, áll. ínyiláisainiatk átbocsátó ellenállása elég nagy ahhoz, hogy a két folyadék faj:súlyai 'közötti különbség ne legyen elégséges ahhoz, hogy számottevő folyadéfcmozgás me-30 hessen végbe a (7) faliak nyílásain keresztül. Ha már most a (7) falakat felfelé mozgatjuk, a folyadékirétegek gyakorlatilag helyben maradnak s ennek folytán a mindegyik fal fölött nyugvó sűrűbb folya-35 dékréteg kénytelen átlépni a felemelkedő (7) fial nyilasain át s ennek folytán sugarak alakjában lép a (7) fal alatt volt könnyebb folyadékba, mely sugarak azután eseppekké diszpergálódnak. Ezeknek 40 a

sugaraknak ,a könnyebb folyadékhoz képest aránylag nagy sebességük van, mely sebesség a falak felfelé mozgásának abszolút sebességétől függ és megközelítően az oszlop keresiztmetszeitifielületének és a (7) fal nyílásai összfeliiletének viszonyával arányos. Ilyen módon tehát a nehezebb folyadékot egyenletes finom elosztásban hozzuk érintkezésbe a könnyebbel, miközben részleges örvényléseik is lépnek fel, 50 úgy hogy a két folyadék egymást jól mossa. Ha ezután a (7) falakat megint eredeti helyzetűikbe süllyesztjük vissza, közelítően hasonló folyamat megy végbe a (7) falak fölött, amennyiben ilyenkor a köny.55 nyebb folyadék feeskendeződik be a (7) lap fölötti nehezebb folyadékrétegbe. Megjegyzendő, hogy a (7) falnak azon az oldalán, ahonnan a folyadék a másik oldalra szorul, a folyadék aránylag nyugalomban marad, úgy hogy ezen az oldalon a folya- 60 dékoknak fajsúlyúik szerint való elválása gyakorlatilag zavartalanul mehet végbe. Ennek folytán az ilyen oszlop teljesítőképessége gyakorlatilag ugyanakkora, mintha (7) szitafalak egyáltalán nem len- 65 nének benne, vagyis maximális. Ez a folyamat természetesen mindegyik falnál így megy végbe, úgy hogy az oszlop egész magasságában biztosítjuk a folyadékok benső érintkezését. 70 A szitafalak mozgásának mérvét, sebességét, a lökethosszt, a (7) falak közötti távolságokat, a falak nyílásainak számát és méretét természetesen esetenként a folyadékok minősége és a kitűzött cél tekin- 75 tetbevételével kell megválasztani. Az oszlop különböző szintjeiben lévő (7) falakat különböző méretű és számú nyílásokkal láthatjuk el, úgy hogy az egyes szintekben az ottani körülményeknek legjobban 80 megfelelő cseppnagyságokat létesítjük, A nyílások összfeliiletének és az oszlopkeresztmetszetnek viszonyát nem szabad túlságosan kicsinyre szabni, nehogy a •folyadékellenállások túlságosan nagyok 85 legyenek. A (8) keretek már említett tömítése ellenére elkerülhetlen, hogy a tömítés tömítetlenségein keresztül a fal egyik oldaláról a másikra folyadék lépjen át, mely 90 ennek folytán nem vagy csak tökéletlenül vesz részt a mosási, stb. folyamatban. Ez a folyadékmennyiség a kis átmérőjű oszlopokban aránylag nagy. Ezt a hátrányt a 4. ábra szerint úgy kerülhetjük 95 el, hogy a (7) szitafalakat az oszlopban tömítőer, és helytállóan helyezzük el s nem a (7) falakat, hanem az oszlop folyadéktartalmát mozgatjuk idestova. Az egyik folyadék be- és kilépő vezetékéből 100 kiágazó (11) és (12) vezetékek az oszlop felső és alsó részét a (10) szivattyúnak a dugattyú elválasztotta két terével kapcsolják. A dugattyú idestova mozgása megfele- 105 lően fel- és lefelé mozgatja az oszlopban lévő folyadékmennyiséget s ennek folytán a (7) lapok körül ugyanazok a folyamatok mennek végbe, mint amilyent az 1. ábrával kapcsolatban ismertettünk. 110 A (10) berendezés helyett természetesen más folyadékmozgató-szervet, pl. diafragmás szivattyút használhatunk. Nagy oszlopoknál az ilyen módon mozgatandó folyadékmennyiségek túlságosan nagyok 115 lennének, úgy hogy ilyen esetekben ajánlatosabb a szitalapokat mozgatni. Több extrahálási folyamatnál jól vál-