110503. lajstromszámú szabadalom • Tartókar
höz a (2) gömbcsésze csatlakozik. A (2) gömbcsészébe a (3) gömb illeszkedik, amelynek hengeres (4) furata van. Az (1) cső alsó végének átmérő irányban szem-5 közt fekvő (5. 5) hosszhasítékaiban a (6) kihorgonyzó elem forgathatóan ágyazott. A (3) gömb csavarmenetes (7, 7) furataiba csavarolt (8) csavarok hengeralákú (9) fészkei a (10) gyűrű (11, 11) csapjainak 10 forgatható ágyazását alkotják. I A (6) kihorgonyozó elem hengeres (12) furatán a (14) orsó hatol keresztül, amely fölül a szélesebb (13) fejben végződik; alsó csavarmenetes végére a (15) csavaranya 15 csavarolható. A (14) orsó a (16) gyűrű vagy fül hengeres (17) furatában szabadon forgatható. A (18) csavarrugó horogalakú nyitott felső vége a (10) gyűrűbe;, alsó horogalakú nyitott vége a (16) gyűrűbe 20 van akasztva. A (15) csavaranya forgatásával a (18) csavarrugó feszültsége szabályozható. A (15) csavaranya el is maradhat és helyette a (6) kihorgonyozó elem (12) furata látható el belső csavarmenet-25 tel, amelybe a (14) csavarorsó csavarodik. Ebben az esetben a (18) csavarrugó feszültségének a szabályozása a (14) csavarorsó forgatásával végezhető. Miiid.es egyes (1) cső a vele egy darabból álló (2) gömb-30 csészébe illeszkedő (3) gömbbel és a (18) csavarrugóval összefüggő szerelési egységei alkot. A (3) gömböt az (1) csővel a (18) csavarrugó köti össze. Ezek a szerelési egységek, pl. villamos izzólámpánál a szi-35 getelt vezetékre külön-külön rátűzhetek és ezt követőleg egyesíthetők. Minden egyes (1, 2, 3, 18) egységet úgy kötünk össze' a szomszédos (1, 2, 3, 18) egységgel, hogv az egyik egység (1) csövének alsó végét a 40 szomszédos egység (3) gömbjével összeerősítjük. Az összeerősítés pl. a 2. ábrán látható módon a (19) csavarokkal történhetik, amelyeket a (3) gömb (20) furatain és az (1) cső (21) furatain ;,csava« 45 rólunk keresztül. Ha üzemben lévő, hajlítható tartóikarú villamos izzólámpánál azt tapasztaljuk, hogy valamelyik egység rugója lazult, a kilazult szerelési egység (19) csavarainaik 50 oldása után a (15) csavaranya meghúzásává] a meglazult (18) csavarrugót feszítjük. A (6) kihorgonyozó elem szabad végei hengeresek, amelyek az (5) hasítékokban szabadon elfordulhatnak, beállhatnák. 55 A 3. ábrán látható második megoldási alak az első megoldási alaktól abban tér el, hogy az (1) cső a (2x) gömbcsészével oldhatóan összeerősített olymódon, hogy a (2x) gömbcsészéhez csatlakozó hengeres (22) toldat belső csavarmenete az (1) cső 60 felső végén kiképezett külső csavarmenetre csavarolt. E megoldás előnye az, hogy a szerelési egységek hossza még a tartókar összeszerelése előtt változtatható, a mindenkori követelményeknek megfelelően beállít- 65 ható. A különálló (2x) gömbcsésze a (18) rugó feszültségének durva beállítását is lehetővé teszi. A 4. és 5. ábrákon, látható harmadik1 megoldási alaknál a (8) csavarok a (3) 70 gömb hengeres (4) furatába belenyúlnak. Az (1) cső alsó végén a külső (23) ütközőgyűrűborda van, mely a szerelést megkönnyíti, amennyiben összeállításkor az (1) cső alsó végének a (3) gömbbe való be- 75 tolási határhelyzetét megszabja. Az (1) cső alsó végében kiképezett belső (24) gyűrűborda alsó peremére a (25) kihorgonyozó tányér karimája illeszkedik. A (25) kihorgonvozó tánvér középfurata §0 (27)-el és a küllői (26, 28)-al jelöltek. A (25) kihorgonyozó tányér (27) középfuratán a hengeres (14) csap hatol keresztül, mely a (16) gyűrű hengeres (17) furatában forgathatóan ágyazott. 85 Ez a megoldás az 1., 2. ábrákon látható első megoldási alaktól abban tér el, hogy az (5, 5) hasítékokat a körgyűrűalakú belsői (24) borda alsó pereme helyettesíti. A tartókar mindenkori beállításának megfe- 90 lelően, a (18) csavarrugó szabadon beállhat, amennyiben a (16) gyűrű a (14) orsó körül szabadon foroghat., másrészt a (18) rugó nyitott horogalakú felső vége a (10) gyűrűn szabadon elcsúszhatik. , 95 A 6—8. ábrákon látható negyedik megoldási alakot ismertetve, a (8, 8) csavarok helyett a (10) gyűrű (11, 11) csapjai a (3) gömb körgyűrű-alakú (29) vállrészen fekszenek fel, miáltal a szerelés egyrészt lé- 100 nyegesen egyszerűbbé válik, másrészt a (8, 8) csavarok elhagyásával a tartókar súlya csökkenthető. A 4. és 5. ábrákon látható (25) kihorgonyozó tányér helyeit a (25x) fcihorgo- 105 nyozó elem kerül alkalmazásba, melynek (26x, 28x) küllői hengeres szabad végeiken az (1) cső belső (21) körgyűrű-bordájára támaszkodnak és a mindenkori rugófeszültség irányában beállhatnak. A 110 (16x) gvűrű hengeres (17x) furata kétoldalt (30) és (31)-nél nyitott (7. ábra), úgyhogy a (11) orsó a (16x) gyűrűbe oldalt beakasztható. Beakasztás és lesülyesztés ulán, a szélesebb (13) fejet a sarló- 115 keresztmetszetű (17x, 17x) oldalfalak fogvatartják. A (11) orsónak a (16x) gyűrűbe való
