110487. lajstromszámú szabadalom • Alátétlemez-rugó
Megjelent 1934. évi augusztus hó 297-án. ' MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 11 (>487. SZÁM. — Ve/l. OSZTÁLY. Alátétlemez-rugó. Magyar Acélárúgyár Részvénytársaság Budapest. A bejelentés napja 1932. évi junius hó 22-ike. Rugalmas kötésekhez, pl. csavarkötéshez az eddig alkalmazott, lemezből hajlított alátétrugók — főként olyan helyeken, ahol nagy az igénybevétel — nem felel-5 nek meg céljuknak, mert velük a kellő rugalmasságot a kötésben elérni nem lehet. A rugó liemezvastagsága ugyanis mindenkor ahhoz a nyomáshoz igazodik, amelynek a rugót alá akarjuk vetni. Már 10 pedig, ha egyenletes vastagságú lemezből készítjük a rugót — ami gyakorlati okokból kívánatos, — akkor annak vastagságát a veszélyes keresztszelvényben fe'l'lépő maximális igénybevételnek megfelelően 15 kell választanunk; ha tehát nagy a rugó terhelése, igen jelentékeny vastagság adódik ki. De ekkor viszont egyéb, kisebb igénybevételű helyeken túlerős lesz a lemez,, vagyis ezeken a helyeken nem liaj-20 lik meg 'kellően, tehát a behajlás mindig csak a legjobban igénybevett keresztszelvényre fog szorítkozni. Ez igen szük határok közé szorítja a rugó játékát, ha pedig nagyobb elmozdulást engedünk meg, 25 ez a veszélyes keresztszelvényben előbbutóbb törésre vezet. A helyes törekvés tehát az, hogy úgy alakítsuk a rugót, hogy az, egyenletes lemezvastagság dacára, lehetőleg minden 30 keresztszelvényben egyenlő legyen az anyag igénybevétele és ennélfogva az öszszes szelvényeik egyenlően vegyenek részt a meghajtásban, más szóval, mindenül egyenlő- hajlítási ellenállóképessége legyen 35 a rugónak. Ennek a feladatnak a helyes megoldása különösen csavarkötéseknél fontos, ahol rendszerint kevés hely áll rendelkezésre, tehát nem csökkenthetjük az anyag igénybevételét a méreteik, nevezete-40 sen a rugózó részek hosszának növelésével, tehát aránylag rövid rugóelemeikkel kell dolgoznunk és amellett meg kell lennie a szükséges nagyságú behajlásnak. Másik szempont az, hogy csavarkötések esetén az alátétrugó flexibilitásának nagy 45 szerepe van a csavaranya meglazulásának meggátlása céljából1 is. Általában a csavaranyákat úgy igyekeznek biztosítani, hogy a csavaranya és a felfekvési felület közé valamely mesterségesen létesített akadályt 50 iktatnak be, amely az anyag elfordulását gátolja. Ez azonban igen körülményessé teszi a csavaranya biztosítását és többnyire nem is állandó jellegű. Helyesen abból a megállapításból kell kiindulni, 55 hogy a csavaranyát elfordulás ellen legtökéletesebben a felfekvési felületek közötti súrlódás biztosítja. Ha tehát ennek a súrlódásnak állandóságát sikerül elérnünk, akkor már is meg van oldva a 60 feladat. Ott azonban, ahol a kötésben dinamikus, erőhatások lépnek fel, a terhelés s ennélfogva a súrlódás sem lesz állandó, hacsak megfelelő rugalmas elem közbeiktatásával nem gondoskodunk arról, hogy 65 a súrlódás egy bizonyos határ alá ne csökkenhessen. Merev kötés esetén, ugyanis a dinamikus erők hatása alatt, egyrészt a felfekvési' felületeik deformálódása, másrészt a csa- 70 varorsó megnyúlása folytán a felületi nyomás s ezzel a súrlódás feltétlenül lecsökken; ennek következtében lazul meg a csavaranya. De még rugalmas alátét alkalmazása esetén is, ha nem megfelelő' ez az 75 alátét és az a csavar meghúzása folytán lelapul, az alátét szerepe ezáltal kiiktatódik, vagyis ugyanolyan merevvé válik a kötés, mintha alátétlemez nem is
