110409. lajstromszámú szabadalom • Kerti-, ülő- és fekvőbútor

Megjelent 1934. évi augusztus hó 28-én. MAGYAR KIRÁLYI M^mm SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110409. SZÁM. — VHI/TL. OSZTÁLY. Kerti ülő- és fekvőbutor. Fazekas Lajos betűszedő Budapest. A bejelentés napja 1933. évi március hó 4-ike. A találmány oly kerti fekvő- és ülő­bútor, amelynek az eddigelé ismeretes, hasonló bútorokkal szemben számos előnye van. 5 A bútor tartóváza nevezetesen szögvas-­hói, a hátrész ós lábtámasz kerete nedig keményfából készül. Ilyiképen szilárd és megbízható tartóvázra teszünk szert amely amellett aránylag könnyű is. Össze­lő csukva a bútor csak kis helyet foglal e' és pl. vasúti szállításnál kézi podgyász­ként kezelhető, minthogy nem foglal el több helyet, mint a kézi börönd. A találmány egy célszerű, példaképpeni 15 kiviteli alakját a csatolt rajz szemlélteti: Az 1. ábra a bútor egyik alkalmazási lehe­tőségét szemlélteti, nevezetesen mint nyugágyat, oldalnézetben. A 2. ábrán az ülőbútorrá alakított bútor oldalnézete van feltüntetve. A 3. ábra a tartóváz elölnézete. A 4. ábrán a bútor teljesen összecsukott, 25 szállításira alkalmas állapotban, oldalról nézve látható. Az 5. áhra az 1. ábrának megfelelően szét­nyitott és fekhely gyanánt használható szék távlati képe. A 30 6. ábra végül egy részletrajz. Az ülő- és fekivőibútor váza lényegi­leg az i(l) szög-vasoldal tartókból áll, amelyek a hozzá csuklósan rögzített (3, 4) lábakon nyugszanak. Ezeket a lábakat a 35 rácsalakú (6) merevítőbetét fogja össze. Az (1) szögmsak hátsó végéhez (2) nyúlvány csatlakozik (1. ábra), amelyhez a (12) háttámasz van csuklósan erősítve. A háttámaszhoz továbbá a (17) táinfelü­lettel ellátott (16) karfa csatlakozik, 40 amelynek vége a (18) tartóval van csuk­lósan összekötve. Az (1) szögvasak elülső végéihez, (19) csuklópánt körül elforgathatóan, a (7) oldallécekből és a (8) lábakbői álló láb- 45 támasz csatlakozik. Ha a háttámaszt, fekvő bútor esetén, hátrafelé lendített helyzetben akarjuk rögzíteni (1. és 5. ábra), akkor a fogas ív alakú elfordítható (13) rögzítőszervet a 50 (3) lábon kiképezett (15) csapba akasztjuk. Ez esetben a (13) rögzítőszerv kettős fel­adatot tölt be; egyrészt a (12) háttámaszt a kívánt szögállásban tartja, másrészt a (3) lábat megtámasztva, annak billené- 55 sét akadályozza. Ha a széket ülőbútorként használjuk (2. ábra), akkor a felemelt háttámla rögzí­tésére a (13) rögzítőszervet a váz (1) szög­vasán kiiképezett (14) csapiba akasztjuk. 60 A (7, 8) lábtámlát a szék ülőfelületére kívánatra fel is hajthatjuk, amint ez a 2. ábrából látható. A szék elülső (4) lábát lecsappanással szemben egyirányban záró, egyébként is- 65 mert, csuklós támasz biztosítja. A (4) lábat merevítő (6) rács úgy van kiképezve, hogy a (9) ós (21) lécek között kifeszített (22) fekvőfelület (szövet) és az alatta áthúzott (20, 20') heveder még a 70 használat folyamán bekövetkezett meg­nyúlásuk esetén sem érinthetik a (6) rá­csot (3. ábra). Az eddigelé ismeretes kiképzésű kerti­székek billenthető lábai, főleg a lábtámasz 75 megtámasztására való lábak, nem voltak megbízhatóan ágyazhatok. A találmány szerint a lábakat a 6. ábrának megfelelően

Next

/
Thumbnails
Contents