110397. lajstromszámú szabadalom • A bornak a hordóba való visszafolyását megakadályozó borszívó (borlopó) palack

Megjelent 1934. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110397. SZÁM. — XVIII/d. OSZTÁLY. A bornak a hordóba való visszafolyását megakadályozó borszívó- (borlopó-) palack. Petkov Gy. Gyula bádogos és szerelő Budapest. A bejelentés napja 1933. évi szeptember hó 5-ike. Az eddig használatos borszívók (borlopók) hátránya az, hogy a bornak a hordóból való felszívásakor a borszívóban levő bormennyiséget tüdőnkkel mindad-5 dig felszíva kell tartanunk, míg a borlopóeső végét a hordó furatából ki nem emeljük és ujjunkkal be nem fogjuk. Ez igen fárasztó művelet s ezalatt a bornak egy része a hordóba vissza is folyik, ami 0 azért is hátrányos, mert a hordóban levő bort felzavarja. További hátrány, hogy a felszívott bort azonnal palackokba, poharakba kell ereszteni s addig pedig a borlopó végét ujjunkkal be fogva kell tar-5 tani. Gyakran megtörtént az is, hogy a felszíváskor egy bizonyos boírmennyiség a szívó egyén torkába szalad, ami részben kellemetlen is lehet. A találmány szerinti borszívópalack 10 ezeket a hátrányokat megszünteti, az egyszer felszívott bormennyiség a palackban marad s a csövön nem folyhatik vissza a hordóba. Használata nem fárasztó, mivel a felszívott bormennyiséget »5 nem kell állandó szívással tartani. A bort a hordóban nem zavarja fel s a bort a hordó tetszőleges rétegéből tisztán szívhatjuk fel, ami a borkezelés szempontjából igen fontos. A bor, szívás közben, nem !0 szaladhat a szívó torkába. Különös előnye e borszívópalacknak, hogy a felszívott bort nem kell azonnal palackokba, poharakba átereszteni, hanem borospalack gyanánt az asztalra helyezhető és így 55 használható, ami pl. borkóstolásnál igen kényelmes. A palack belsejében a felszívandó bor felszíne fölé torkoló szívócsöve van, mely vagy a palack fenekén vagy annak oldató Ián van annak belsejébe vezetve. A palacktest olyan, hogy síkfelületen felállítható. A szívócső végén borterelőfej van, mely a palackba lépő bort kétoldalt tereli. A palack nyakában terelőlap van, mely megakadályozza, hogy a bor a szívó 45 egyén torkába szaladjon. A szívócsőhöz, illetve palackhoz hajlékony csővezeték csatlakozik, melynek végét a boroshordóba vezetjük. A palack alkalmas fémből, üvegből, 50 porcellánból, stb. készíthető. A rajzon a találmány két példaképpeni kiviteli alakját láthatjuk, melyektől a gyakorlatban, lényegüknek érintése nélkül, többféleképpen el is térhetünk. Az 55 1. ábra a borszívópalack vázlatos oldalnézete borszívás közben, a 2. ábra a palack hosszmetszete, a 3. ábra és 4. ábra részletek, végül az 5. ábra a palack másik kiviteli alakja- 60 nak hosszmetszete, illetve oldalnézete. Az 1. ábrabeli kiviteli alaknál a (h) könyökcső. csavarmenetes (s) végével, (i) tömítőgyűrű közbeiktatásával, a (b) palacktest (m) fenekének csavarmene- 65 tes (m') furatába csavarható. Az (s) csővégbe csavarható az (e) szívócső, melynek másik végén a borterelő (f) fej van. E fej patkóalakban egymáshoz hajlított (f) lemezből áll, melynek két széle 70 peremszerűen le van hajlítva. Ezáltal a terelőfei (g. g') áteresztő-nyílást kap. E terelőfej, alkalmas módon, az (e) szívócsőhöz van erősítve. A (h) könyökcsőhöz csatlakozik a hajlékony (j) csővezeték, 75 melynek szabad vége, használaton kívül, a palacktesthez erősített (k) rögzítőgyűrűbe van fogva (1. ábra). A palacknyak az ismert (c) szájcsőben végződik, mely egyúttal kiöntőcső is. 80