110369. lajstromszámú szabadalom • Rovarfogó

Megjelent 1934. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110369. SZÁM. — XVIII/n. OSZTÁLY. Rovarfogó. Loser Viktor kereskedő Duttogliano-Trieste (Olaszország:). A bejelentés napja 1933. évi szeptember hó 3C-ika. Németországi elsőbbsége 1932. évi október hó 1-je. A találmány rovarfogó, különösen repülő rovarfajokhoz, melyek sok vidéken a lakó- ós hálószobákban rendkívül kellemetlenek. Éppen ezért már számos javas-5 latot tetteik e kellemetlenség kiküszöbölésére és ehhez való rovarfogókat is szerkesztettek. A találmány olyan új megoldást ad, mely az eddig ismert fogók jelentékeny 10 hátrányaitól mentes. A legtöbb ismert szerkezet azon alapszik, hogy a rovarokat valahogyan magukhoz csalogatják és azután megfogják, illetve elpusztítják. A találmány abból a felismerésből indul ki, 15 hogy nyilvánvalóan jobb eredményt kell elérnünk alkkor, ha nem a rovarokat csalogatjuk a csapdába, hanem a rovarfogót visszük a rovarok pihenőhelyéhez, legtöbbször a helyiség menyezetéhez és falai-20 hoz. Mesterséges fénnyel a rovarfajták túlnyomó részét mind nappal, mind sötétben sikerül elvakítani és mozdulatlanságra kényszeríteni. Ha tehát a fogót fényforrással szereljük 25 fel, mely a rovarfogóhelyet besugározza, akkor utóbbit egyszerűen haranggal lefedhetjük és kifelé elzárhatjuk, anélkül, hogy a rovarok a pihenőhelyüket elhagyhatnák. A rovarok elpusztítása a harangszerű fo-30 gón belül azután bármely ismert módon történhetik. Az új eszköz tehát (lényegileg fényforrásból és ezzel kapcsolatos, harangszerű fogószerkezetből áll, melyeket tartóra, pl. 85 rúdra szerelünk és a rovarok pihenőhelyéhez vihetünk. A fényforrásnak egyúttal az az előnye is, hogy a rovarokat könnyebben találjuk meg. A mellékelt rajz a találmány szerinti ro iO varfogó két foganatosítási alakját példaként tünteti fel. Mindegyik esetben fényforrás és harangszerű fogószerikezet különleges egyesítéséről van szó, ahol is a találmány szempontjából nem lényeges, hogy a rovarok megfogása és megölése lépes felLi- 45 letekkel, hővel, szívólégárammal, villanyárammal vagy agyonnyomással történik-e. Az 1. ábra vázlatosan olyan megoldást szemléltet, melynél a (b) karokon elhelyezett két villamos (a) izzólámpa a (c) kö- 50 zépdarabbaíl kapcsolatos. Utóbbi egyúttal az (e) léppel bekent <(d) lapot hordja. Az (a) lámpák elrendezése olyan, hogy azok az (e) fogófelület előtti térre vetik sugaraikat, miért is a rovarok elvakítva mindaddig a 55 helyükön maradnak, míg azokat meg nem fogjuk. A fogó teret ennél a megoldásnál a hátfallat képező (d) üveglap és az (f) keret alkotja, mely megakadályozza a (d) lap közvetlen érintkezését, a rovarfogó hellyel, 60 vagyis a szoba. stb. menyezetével és falaival. A rovarfogóhelyet harangszerűen elfedő fogószekrény mélysége tehát oly csekély, hogy a rovarok feltétlenül érinteni kénytelenek az (e) lépes felületet. A meg- 65 adott példában az (f) keretet a (g) tartók a (h) tömbhöz kötik, mely az (i) rugót hordja, mely viszont a kicserélhető (d) lapot a» (f) kerethez rögzíti. A (li) tömb és a (c> középdarab közt a további (k) rugó vat<. 70 mely egyrészt minden irányú mozgékonysága folytán az (f) keret biztos felfekvését teszi lehetővé a falon vagy menyezeten, másrészt rugalmasságánál fogva a falat vagy menyezetet mindennemű sérüléstől 85 megóvja. Az (1) tartórúd vagy cső és a (c) középdarab között célszerűen még az (m) szervet alkalmazzuk, mely a rovarfogó tetszőleges ferde beállítását teszi lehetővé a rúd tengelyéhez képest, ami megköny- 90