110364. lajstromszámú szabadalom • Szárazfelületű egyenirányító váltakozó áramokhoz

— 3 — zünk el. Ezek azok a sárgarézlemezek, amelyekre a katóda anyagául használt pépet sajtoljuk. A (23) lemez a katóda és (24) lemez az anóda (4. ábra). 5 A (3), illetve (4) lemez ós a (18), illetve (19) szárnyak között (25), illetve (26) köz­biztosító alátétlemezek vannak, amelyek a nyomásnak mindenik elektróda egész felületére való egyenletes átvitelét bizto-10 sítják, amennyire az gyakorlatilag lehet­séges. A nyolc elemet, az ezekhez tartozó (12, 14, 15, 18) és (19) hűtő szárnyakkal a négy összekötő orsó között az előtt állít­juk össze a (3) lemezen, mielőtt a (4) le-15 mezt ráhelyeznők és beállítanók, hogy az a (10) csavarok meghúzása után a szüksé­ges nyomást fejtse ki az elemekre. A hűtő szárnyak hősugárzó részeiben nyílások vagy kivágások vannak, amelye-20 ken a négy összekötő orsó (11) szigetelő hü­velyei mennek át. A 2. ábra szerint a szo­rítók a szárnyak felfelé kiálló nyúlvá­nyain vannak a vezetékekkel való össze­köttetés megkönnyítése végett. 25 Azt a nyomást, amelynek az elemeket alávetjük, egyszerűen a (10) beállító csa­varanyákkal szabályozhatjuk. Magától értetődik, hogy kívánt esetben a szabályo­zás csupán egy csavaranyával is történ-30 hetik oly módon, hogy az (5, 6, 7) és (8) orsókat áthidaljuk és az áthidaló alkat­rész közepébe csavarmentes orsót csavaro­lunk, amely a (4) lemezzel kapcsolódik. Az orsó forgatásával a lemez helyzete 85 szabályozható ós így az összeszerelt ele­mekre kifejtett nyomás változtatható. Az 1., 2. és 3. ábrák az egyenirányítóit természetes nagyságban ábrázolják. A (24) anódák nem lyukgatott tárcsák, ame-40 lyek átmérője például 20 mm. Az anódák előnyösen a 360.960. számú angol szaba­dalmi leírásban ismertetett aluminium­magnézium ötvözetből készülnek. A (23) katódák pépes halmazállapotú anyag saj-45 tolásával ugyancsak az említett sza­badalmi leírásban ismertetett módon készülnek. A katóda anyagát a (22) sárga­rézlemezekre visszük fel, amelyeknek ke­rületi mérete megegyezik az anoda mére-50 tóvel, azonban vastagságuk nagyság­rendje például 0.8 mm. A rajzon feltüntetett, nyolc elemből álló szerelvény 10 voltnál nem nagyobb fe­szültségű áramforrás használatánál mint-55 egy 6 watt hasznos teljesítményt ad ós ha nagyobb teljesítmény szükséges, több hasonló egyenirányító egyesíthető párhu­zamos kapcsolásban, míg nagyobb beveze­tési feszültség esetén nagyobb számú elemből álló egyenirányító előnyös azért, 60 hogy az egyenirányításnál túl nagy, káros hő keletkezését megakadályozzuk. A közbenső (27) réteg festékbevonat lehet, amely az előzőkben említett elek­tronkisugárzó anyagok bármelyikét tar- 65 talmazhatja. Ezt illő oldat alakjában vit­tük fel az anóda felületére és azután az oldószert hevítéssel eltávolítottuk, mikor­is a kívánt réteg lerakodás alakjában ma­radt vissza az anóda hatóképes felületén. 70 Megjegyezzük, hogy bár a közbenső ré­teghez használt anyagok rendszerint nem vezetők, a találmány szerinti elem alkat­részei közé való helyezés után gyakorla­tilag aszimmetriás vezető tulajdonságuk 75 van, vagyis az áramot csak egy irányban bocsájták keresztül ós minden ellenkező irányú áramot lényegileg elnyomnak. Kí­sérletek arra a megállapításra vezettek, hogy bizonyos határok között a közbenső 80 rétegnek nincs kritikus vastagsága. Ered­ményes egyenirányítást értünk el 2.6 mrn. vastag rétegekkel is, bár ama követel­mény folytán, hogy az elemek hatóképes felületei között csak a lehetséges legki- 85 sebb feszültségesés következzék be, 0.4 mm. vastag rétegek előnyösek és ha ezek az előzőkben említett anyagokból készül­nek, karakterisztikáikat az egyenirányí­tás közben fellépő hő hatása alatt is meg- 90 tartják, ezen kívül, megakadályozzák, hogy az elemek egyes elektródáinak egy­mással szemben fekvő felületei között elektrokémiai roncsoló hatás lépjen fel. A találmány gyakorlati kivitelénél azt 95 találtuk, hogy az egyes katódák között fellépő feszültségesés lehetséges legna­gyobb mértékű csökkentése végett kívá­natos, hogy azokat a lehetséges legkisebb vastagsággal készítsük. Ez okból a kató- 100 dát az előzőkben ismertetett módon pasz­tából készítjük, amelyet festék vagy emul­zió alakjában jó vezetőképességű hordozó tárcsára viszünk fel. A tárcsa például ólom és ón ötvözetéből állhat. Kísérletek 105 ugyanis azt mutatták, hogy a festék ki­elégítően tapad az ilyen ötvözetekhez. A tárcsák felülete érdesíthető vagy marat­ható, hogy a paszta tapadását biztosítsuk. A katóda anyagául használt paszta no felvitele előtt vízzel vagy más illó folya­dékkal, pl alkohollal higítható vagy emuigálható és az előzőkben említett hordczótáresára több réteg vihető fel. Hogy egyenletes bevonatot biztosítsunk, 115 a higító vagy emulgáló anyagot minde­nik bevonás után elpárologtatjuk. Az ismertetett megoldással a katóda

Next

/
Thumbnails
Contents