110352. lajstromszámú szabadalom • Kelmenyomtató hengereknek maratásához való segédeszközök és eljárás azok készítésére
„ablaklap"-on (II) tehát csak a kontúrvonalak belső élei határolta területek maradnak fényátbocsátók. Ha már most pl. másolókeretben egy fényérzékeny 5 lapra (IV) az ismert fényrácslapot (III) s erre a (II) ablaklapot helyezzük, a fényérzékeny film megvilágítás és előhívás után az 5. ábrának megfelelően a kontúrvonalak (6) belső élei határolta területeit) ken elemekkel borított, pl. hasürös lesz. Ez a (IV) elemfoltlap, melyet egyébként sokkal fáradságosabban kézimunkával js lehetne elkészíteni, a maratófilm elkészítésének fontos segédeszköze. 15 A maratófilm elkészítéséhez már most a konturrajzra (I) illeszkedően ráhelyezzük a (IV) elemfoltlapot s a kettőt egyszerre fényképezzük (vagy ha a konturrajz is átlátszó lapon van, fénymásoljuk). Az így kapott „mesterlap" (V) a 6. ábrának megfelelően sötét alapon átlátszóan tünteti fel együttesen az (1) és (101) színfoltok (2) kontúrvonalát és a hasürt. Ha az (1) és (101) foltok azonos színűek és iiasürözésűek lennének, az (V) mesterlemezről egyszerű fénymásolással készíthetjük el a 8. ábrabeli „maratólapot" (VI), melyen az összes (1) és (101) színfoltok kontúrvonalai és foltelemei, pl. hasürö-30 záse sötétek, úgy, hogy erről a (IV) maratólapról a kimaratandó vonalakat át lehet fénymásolni a maratandó fényérzékenyített hengerre vagy fémlapra. Ha azonlbain a minta többszínű, az (V) mesterlapból annyi példányt készítünk, ahány színű foltja van a mintának, a jelen példa esetén tehát kettőt, s az egyiken az (1), a másikon a (101) foltokat fedjük le fedőfestékkel, úgy, hogy ha ezekről az (Va) mesterlapokról másoljuk a marató•lapokat (Via), az egyiken csak az (1) színfoltnak, a másikon csak a (101) színfoltnak elemei lesznek. A fenti eljárásnál csak a (II) ablaklap 45 (egy példány) és az (Va) mesterlemezek lefedése igényel festési munkát, mely azonban könnyen végezhető, mert a fedendő területeket sötét éles vonalak vagy felületek határolják. 50 A fentiekből kitűnik, hogy a (II) ablaklap és a segélyével készült (IV) elemfoltlap lényeges segédeszközei az eljárásnak. Minthogy a (II) ablaklapon csak a kontúrvonalak belső széleivel határolt folt-55 területek fényátbocsátók, a velük készített (IV) elemfoltlap (5) hasürvonalai csak a kontúrvonalak belső széléig érhetnek; ennek folytán az ilyen (IV) elemfoltlappal és az (I) konturrajzzal készült (V) mesterlapon a hasürvonalak nem „lóg- ÖO hatnak ki". Ha a (II) ablaklap készítésekor a fedőí'estéknél nemcsak a színfoltok közti (3) területet és a (2) kontúrvonalakat, hanem pl. a 3. ábra szerint még az (1) színfolt- 65 területnek egy a kontúrvonallal párhuzamos keskeny (7) csíkját is lefedjük, akkor az ablaklap ablaka a (7) csíknak megfelelő területtel kisebb lesz, s ennek megfelelően, az ilyen ablaklilmmel készült 70 (IVa) elemfcltlap hasürvonalai nem a kontúrvonal (6) belső éléig, hanem csak a (7) csík belső (8) széléig fognak terjedni. Ila az ilyen (IVa) elemfoltlapot a kontúrrajzra illesztve, lefényképezzük, a 7. áb- 75 rának megfelelő (Va) mesterlapot kapjuk, melyen a 6. ábrához képest rövidebb (5) hasürvonalakat és a (2) kontúrvonalat a sötét (7) csík választja el. A 6. és 7. áorabeli mesterlapokkal készült (VI, ill. Via) 80 maratólap, illetve az utóbbiak segélyével készült hengerekkel nyomtatott színfoltok egy-egy részét a 8., ill. 9. ábrák mutatják. A 8. ábrabeli maratólappal előkészített 85 henger maratásakor a (2) kontúrvonal és (5) hasürvonalak ütközési helyein az éles sarkok is kimaródnak, úgy, hogy ezeken a helyeken a henger a. kelleténél több festéket venne fel, annál inkább, mert a 90 kontúrvonal mentén amúgy is több festéket vesz fel a henger felületegységenként, mint a színfolt belső, csak hasürvonalas részén. Ennek folytán megtörténhet, hogy a fölös festék a kontúrvonal 95 mentén a szomszédos más színű színfoltba szívódik át, ami az összhatást rontaná. Ezt a veszélyt a 9. ábrabeli (Via) maratólap alkalmazásával biztosan elkerüljük. Az ablakfilmet magából a konturrajz- 100 ból vagy másolatából is elkészíthetjük s e célból magán a konturrajzon fedjük le a (2, 3) és esetleg (7) felületeket. Ha az (I) konturrajz átlátszó, pl. film volt, a lefedés után a (II) ablaklap kész; ha ellen- 105 ben a konturrajz pepírra készült, a lefedés után a lefedetlen részeket pl. olajozással tehetjük fényátbocsátóvá. A (II) ablaklap egy további elkészítési módja abból áll, hogy a tetszés szerinti 110 alapon készült konturrajzot a fent jelzett módon lefedjük s azután fényképfelvételt készítünk róla átlátszó filmre; ezen a filmen a színfoltfelület lesz fekete; ha ezt a filmet fényképészetileg „megfordítjuk", 115 kész az ablaklap; lehet azonban ehelyett a felvételt filmre másolni, mikor is a másolat lesz az előhívás után az ablaklap.
