110298. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyadékok, különösen ivóvíz oligodinamikus sterilizálására

lebeghetnek. Ha már most az áramsűrűséget csökkentjük, újabb ionok képződését mérsékeljük. Ilyenkor a további hozzáfolyó elektrolit a már képződött fémsókat 5 oldja úgy, hogy bizonyos idő multán az áramsűrűséget megint fokozhatjuk. Az eljárás foganatosítására tetszés szerinti olyan berendezéseket használhatunk, melyek lehetővé teszik üzem közben az 10 elektródák eltávolítását vagy kicserélését. Használhatunk pl. olyan berendezést, mely az anódát elfogyása mérvének megfelelően önműködően tolja be a folyadékba. 15 Az oligodinamikusan hatékony fémnek elektromos úton a folyadékba juttatását kombinálhatjuk mechanikus műveletekkel is. így pl. fokozhatjuk az eljárás hatékonyságát azzal, hogy az elektródákat ke-20 féljük vagy köszörüljük, vagy a folyadékot erősen ör vényeltet j tik, vagy az elekíródákra fecskendezzük, amivel elektrolitelszegényedési tüneteket gátolhatunk meg. Az elektródákat mechanikusan mozgat -25 hatjuk, pl. váltakozó irányokban. Kitűnt, hogy nem mindig szükséges a feldolgozandó folyadék teljes mennyiségét a kezelőkamrán keresztül hajtani, mert gyakran —• pl. kis csiraszám, vagy 30 hosszú utánsterilizálási idő lehetősége esetén —• elégséges a folyadéknak csak egy részét oligodinamikusan kezelni és azután ezt a részt a kezeletlen résszel keverni, A kezelt folyadékban megindított oligo-35 dinamikus hatás a keverés után a folyadék többi részére is kihat s kétségtelen, hogy a két folyadékrész súlyviszonyának s az egyéb körülményeknek változtatásával igen különböző hatásokat érhetünk 40 el. Abba a folyadékrészbe, melybe az oligodinamikusan ható fémet bevittük, a fémből akkora fölösleget vihetünk be, hogy a folyadék másik részével való keverés után az egész folyadék éppen a 45 kellő fémtartalmú legyen. Ilyen esetekben gyakran még" azt az előnyt is elérjük, hogy a két folyadékáram keverődésekor oldódnak azok a fémszuszpenziók, melyek a kezelt folyadék-50 áramban azért léptek fel, mert a folyadék kezelésekor alkalmazott áramsűrűségnek megfelelő feszültség meghaladta a folyadéknak vagy a benne lévő vegyületeknek bontó feszültségét. 55 A találmány szerint tehát a kezelendő folyadékrész feldolgozásakor nemcsak azt a maximális áramsűrűséget alkalmazhatjuk, amelynél lebegőrészecskék képződését éppen elkerüljük, hanem ennél nagyobb olyan áramsűrűséget is alkalma 60 zunk, amellyel a szuszpenziók csak akkora mennyiségben lépnek fel, hogy a nem kezelt folyadékkal való utólagos keveréskor megint eltüntethetők; láthatjuk ebből, hogy az eljárást erős áramokkal rövid 05 időn belül foganatosíthatjuk. Célszerű az eljárást oly tartályban foganatosítani, melyen a feldolgozandó folyadék átáramlik; ilyenkor az átáramló folyadékmennyiség, az elektrodaméretek, 70 az áramerősség és feszültség szabályozása tág határok között nyújt módot arra. hogy a viszonyoknak megfelelően hoszszabb vagy rövidebb átáramlási időn belül kisebb vagy nagyobb folyadékmeny- 75 nyiségekben megkívánt mérvű, teljes vagy részleges esiramentesítést létesítsünk. Az elektródák lemezalakúak, vagy át bocsátók, így pl. rudak, fémtestek, forgá- 80 csok, szalagok, lyukgatott testek, vagy alakdarabok lehetnek és vezető vagy nemvezető anyagú lyukgatott edényben foglalhatnak helyet, melyeket a folyadékba lehet függeszteni, úgy hogy az edényben 85 lévő fémet üzem közben az elfogyás 'mérvének megfelelően lehet pótolni. A rajzon a találmány foganatosítására alkalmas berendezések néhány példája vázlatos metszetben látható. 90 1. ábra nyugvó folyadék feldolgozására alkalmas berendezést mutat. 2. ábra áramló folyadék feldolgozására való berendezés mögé iktatott szűrővel ábrázol. 95 3. ábra olyan berendezést mutat, melynek anódáját diafragma veszi körül. 4. ábra olyan berendezést ábrázol, melyen szivattyú nyomással hajtja keresztül a folyadékot és elektródái átboesá- 100 tóak. Az 1. ábrán (11) a (12) sterilizálandó folyadékot, pl. ivóvizet befogadó tartály, melybe két (13, 14) elektróda merül. A j bevezetett áram erőssége szerint fémionok 105 lépnek ki a (13) anódából. Legalábbis az anód oligodinamikusan ható fémből, pl. ezüstből vagy rézből van. Az oligodinamikusan hatékony fémionok a (12) folya- ; dékon keresztülvándorolnak és a (14) ka- 110 tódára válnak le. Ha az áramsűrűséget kellően választjuk meg, a leváló fém jól tapad a katódához. Ennek a fémnek újabb felhasználása céljából a katódát egy idő mullva anóda gyanánt kapcsolhatjuk, vagy 115 másik katóidával helyettesíthetjük és tetszés szerinti módon a fémet belőle regenerálhatjuk. Ha ellenben az áramviszonyo-