110257. lajstromszámú szabadalom • Lovas, lapokhoz és kártyákhoz

Megjelent 1934. évi jn lius hó 2-án . . MAGIAK KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110257. SZÁM. — IXa/b. OSZTÁLY. Lovas, lapokhoz és kártyákhoz. Schulzué szül. Voigt Friderika háztartásbeli Pyritz (Németország). A bejelentés napja 1933. évi junius hó 8-ika. Németországi elsőbbsége 1932. évi junius hó 8-ika. A találmány lapokhoz vagy kártyákhoz való lovas (vagy papírkapocs), kétoldali szárakkal és járulékos, a kártya széle kö­zelében lévő, felfelé álló szorítónyelvekkel. ! 5 A felfelé álló szorítónyelves lovasok a különböző lovasfajtáktól több tekintetben különböznek. Majdnem minden más lovas-I sal szemben a vastagabb kártyákon kívül egy vagy több vékony papírlapon is alka'l-10 mjazhatók, szorító hatásuk, a száraknak a használat közben való gyengülésétől gya­korlatilag független és a lapoknak a ren­des használatnál szokásos előlyukasztása is elmaradhat. Az olyan lovasok ugyanis, 15 melyek csupán előlyukasztásoknál hasz­nálhatók, csupán akkor tartanak szorosan és elég biztosan a lapokon, ha száraik rugófeszültsége nagyon nagy. Az ilyen lo­vasok csupán megfelelő erőkifejtéssel he­!0 lyezhetők fel vagy vehetők le és mind­amellett az a hátrányuk, hogy a kartoték­ben való lapozásnál olyankor is meglazul­nak, amikor ezt nem kívánjuk. E kapcsok egyik megoldásánál a könnyebb kezelhető-5 séget azzal igyekeztek elérni, hogy a szá­rak szorítóeszközeit gömbalakban képez­ték ki, ami által azonban a hosszú és na­gyon keskeny, oldalsó nyelvhasítékok a rögzítő hatást oly mértékben csökkentik, 0 hogy e lovasoknak oldalra vagy felfelé való könnyű eltolhatósága nem (kerülhető el. Ismeretesek az olyan lovasok, melyek­nek rugalmas szorító szárai és a kártya 5 szélénél felfelé álló nyelve járulékos szorí­tást fejt ki. Néhány ismert megoldásnál a kapcsok a lapra, felső széléhez képest, kö­zel merőleges szorító hatást gyakorolnak. Ezeknek, többek között, két lényeges hát­rániyuk van. Elsősorban a lovasnak a kár- 40 tyúkra lapokra vagy más efféillákre való elhelyezésével szemben a szélek nyíró el­lenállást fejtenek ki, miáltal a kártya­vagy lapszélek, különösen ismételt váltás­nál, könnyen megsérülhetnek. A kártyák 45 sérülése a lapok beszakadásához vagy be­hajjlítáisáhozi vezethet. E lovasoknak levé­tele, pl. nyírva szorító megoldásoknál, szintén hátrányos. Ezek a lovasok továbbá mégsem tartanak eléggé szorosan, amit a 50 mai kartotékberendezésektől megkövete­lünk, melyeknek a fokozott igényeknek meg kell felelniök. E lovasoknak a kár­tyákról való lehúzásával az oldalsó, egye­nes nyelvszéleknek és a szárak alsó szélé- 55 nek csupán egyszerű, a legtöbb ilyen kap­csoknál nyíró szorító hatása működik szemben. A felső nyelvvégek a lapot nep. szorítják meg és többnyire visszahajlítot­ták, az átellenes szárakban levő nyílás 60 szélétől nagyobb távolságban vannak vagy pedig a megszorított kártyaszélhez közel derékszögben haladnak. A találmány az ismert lovasoknak hát­rányait, különleges kiképzése és tulajdon- 65 ságai folytán, teljesen kiküszöböli, ameny­nyiben az egyik szárnak egy vagy több, is­mert módon,, felfelé irányuló szorítónyelve, felső széleivel, sarkaival, csipkézetével, fo­gaival, domborulataival vagy hajlásaival 70 vagy más effélével, a megszorított lapot, lkáryát vagy más effélét, a felső széle alatt, a másik szárnak ezeknek lényegében meg­felelő nyílás- vagy vályuszélére a lap szé­lének lényegében megfelelő irányban el- 75 reteszelően szorítja, nyomja vagy szúrja vagy a lap vagy kártya lyukasztásaiban elreteszeli és a lovast nem szándékolt le-

Next

/
Thumbnails
Contents