110248. lajstromszámú szabadalom • Szelektív rádióvevőkészülék

közli, mimellett e közbeiktatott fokozat még pótlólag a vevőkészülék szelektivitását tekintélyes mértékben növeli is. A találmány ezenkívül az önműködő 5 intenzitásszabályozást és a pályaközti zörej elnyomását eszközli olyan rá dió vevőkészülék, amely élesebb hangolásra való, járulékos eszközöket foglal magában: így, különösen tárcsás hangolás esetén, 10 egy-egy állomás a hangolási skálának csak igen kis részén hallható; ez a körülmény a hangolásszabályozásnak a rezoranciagörbe csúcspontjára való beállításánál előálló hibákat a lehető legkisebb 15 értékre csökkenti, aminek eredménye az, hogy a készüléknek ebből folyó torzítási hajlama csökken. A találmány továbbá középfrekvenciaerősítővel és hangfrekvencia-erősítővel 20 kapcsolatos olyan diódadetektorfokozat létesítése, amely egyidejűleg mint önműködő intenzitásszabályozó eszköz is működik, mimellett az önműködő intenzitásszabályozáshoz szükséges energiát a kö-25 zépfrekvenviaerősítő és a. diódadetektoríokozat közötti csatolóberendezés priméráramköréből vesszük, a hangfrekvenciaerősítő és az említett diódadetektoríokozat között pedig a pályaközti zörej csak-30 nem teljes kiküszöbölésére, járulékos berendezést alkalmazunk. A találmány segítségével a diódaegyenirányítást, az önműködő intenzitásszabályozást és a pályaközti zörej elnyomását 3f, egyidejűleg eszközlő kettősdióda-triódaáramköröket egyszerűsítjük, ezek hatásfokát növeljük és különösen olyan áramkörelrendezést létesítünk, amely nemcsak megbízható működésű, hanem nagymér-40 tékben szelektív is. A találmány szerinti vevőkészülék felépítését és működési módját a rajzzal kapcsolatosan az alábbiakban ismertetjük; a rajz a találmány példaképem foganatosí-45 tási alakját feltüntető kapcsolási vázlatot mutat. A rajzon egy sznperheterodin-vevőkészüléknek csak azt a részét ábrázoltuk, amely a találmány kellő megértésébe'/. 50 .szükséges. Az (1) középfrekvenci aerősítő bevezetőkapcsai a nyilakkal jelzett vezetékek útján a szokásos első detektorral vannak összekötve, mimellett természetesen feltételezzük, hogy a vevőkészüléknek 55 antennája, rádiófrekvenciaerősítője és helyi oszcillátora van, amely két utóbbi az első detektorhoz van kapcsolva. Az (1) erősítő szerkezeti részleteit nem ábrázoltuk, minthogy az közismert. Ez erősítőnek több fokozata lehet, amelyek 60 mindegyike egy-egy csövet foglal magában és mindegyik fokozat erősítése a rácsfeszültségnek a katódafeszültséggel szemben való változtatásával változtatható. Az (1) erősítő (M)-nél az (55) csőhöz van 65 csatolva, amely cső a fentemlített kettősdióda-trióda-típusíi. E csövet a rajzon szokásos módon ábrázoltuk. A cső a közvetett fűtésű, ekvipotenciális (C) katódát, a (P) anódát és a (G) rácsot foglalja ma- 70 gában, amelyek triódarendszert képeznek. A katóda mindegyik oldalán, a (G) rács és a (P) anóda felé irányuló elektronáramlás pályáján kívül, a (Dl), illetve (D2) dióda-anóda van elrendezve; ilyen 75 módon, a közös katódától eltekintve, a triódarendszertől független diódapárt létesítünk. Üzem közben a két (C—Dl, C— D2) dióda és a (C—G—P) trióda egymástól függetlenek, mimellett a katódának a 80 diódák és a trióda számára külön emittáló felületei vannak. Ez a körülmény az áramkörelrendezésben és a tervezésben nagy hajlékonyságot biztosít. Az (55) cső diódái egyidejűleg az egyen- 85 irányítás, valamint az érzékenységszabályozással és az intenzitásszabályozó áramkörre korlátozott késleltetéssel kapcsolatos, önműködő intenzitásszabályozás szerepét végzik; ugyanekkor a trióda, a le- 90 hető legjobb feltételek biztosítása mellett erősítő gyanánt használható. A találmány magában foglalja a középfrekvenciaerősítő kilépőenergiájának a (4) tekerccsel ellátott priméráramkörben való 95 hasznosítását arra a célra, hogy a (C—D2) dióda számára önműködő intenzitászabályozó-feszültséget szolgáltasson. Az (55) csövet követő terhelőáramkör az (57) pentódacsövet foglalja magában, 1G0 amely után a (24) kivezető-csövek és a (25) visszaadókésziilék következnek. Másszóval az (57) cső a (24) kilépő-fokozat működtető-fokozata gyanánt szerepel. A következőkben az (1) erősítő, az (55) 105 eső és az (57) eső közötti különleges áramkör-összeköttetéseket tárgyaljuk. Az (1) erősítő és az (55) cső közötti csatolóberendezés a (4') kondenzátorral söntölt (4) primértekeresot foglalja magában, mimel- 110 lett az egyenáramú energia az (1) erősítő anódaira a (nem ábrázolt) (B) anódal'eszültség-forrásból a (4) teíkercsen át jut. Az (M) csatolóberendezés szekundér áramköre a (4) tekercshez mágnesesen csatolt 115 (5) tekercset és az (5') söntkondenzátort