110204. lajstromszámú szabadalom • Összecsukható létra
___ Megjelent 1934. évi ju nius hó 15-én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BIRÓSÁQ SZABADALMI LEÍRÁS 110304. SZÁM. — X/a. OSZTÁLY. Összecsukható létra. Dienes Imre kertész Pestszentlőrinc. A bejelentés napja 1933. évi március hó 13-ika. Az eddig ismert, merev rendszerű létráknak az a hátrányuk, hogy úgy használat, mint szállítás, valamint beraktározás közben, éppen merevségüknél fog-5 va, csak nehezen kezelhetők. A találmány célja e hátrány kiküszöbölése, amit úgy érünk el, hogy a létrának hosszirányában, a szokásos merevítések (az ú. n. „létraállvány") helyett, 10 kétkarú emelők csuklósan összeerősített sorozartát alkalmazzuk. A mellékelt rajzon a találmány példaképen felvett kiviteli alakjában van feltüntetve és pedig az 15 1. ábra a létra elölnézete, összecsukott helyzetben, a 2. ábra az 1. ábra szerinti létra oldalnézete: a 3. ábra a létra elölnézete nyitott hely-20 zetben; a 4. ábra a 3. ábra szerinti nyitott létra oldalnézete; az 5. ábra a létra fokának hátulnézete. Az (a) kétkarú •emelők a (b) közép-25 ponti tengelyen kívül, a karok végén elrendezett (cl, c2) feszítőtengelyekkel összefogva képezik a létra állványát, összecsukott helyzetben az (a) emelőkarok egymáson fekszenek, miközben az (f) 30 fokok, melyek egyik végükön a (c2) í'eszítőtengelyekkel vannak az (a) emelőkarokhoz rögzítve, a másik végükre erősített (i) támasztó görgők (5. ábra) segítségével a baloldali (a) emelőkarok 35 elülső oldalán elhelyezett (g) vályúlatok (m) végéig húzódnak vissza. A legalsó, baloldali (a) emelőkar belső oldalán levő (Yl) gyűrűhöz erősített és a jobboldali legalsó (a) emelőkar elülső oldalán elhelyezett (K) vezetőosigával irányított 40 (XI), valamint az (Y2) gyűrűhöz erősített (X2) köteleket az (a) emelőkarok mindkét végén elrendezett (1) horogra erősítjük, azután az (X2) kötél végén levő (H) horgot, a létra fölött, az (XI) 45 kötél végén levő (Z) fogó (Gy) gyűrűjébe akasztjuk, mikoris a létra kényelmesen szállítható és gazdaságosan boraktározható (1—2. ábra). Ha az (XI, X2) köteleket úgy a (Gy) 50 gyűrűből, mint az (1) horgokból kiszabadítjuk, azután az (X2) kötelet a legalsó (1) horogba akasztjuk és az (XI) kötelet meghúzzuk, úgy az (a) emelőkarok alsó szárai egymáshoz közelednek, a 55 felső szárak pedig, a nyomás folyományaként, a (b) tengely körül elfordulva felemelkednek s az alsó száraktól mindjobban eltávolodva, egymáshoz közelednek, miközben a (cl, c2) feszítőten- 60 gelyekkel hozzájuk kapcsolt, többi emelökarpárokat hasonló mozgásra kényszerítik. A létraállvány kinyujtását azonban csak addig célszerű eszközölni, amíg az 65 (a) emelő'karok által bezárt (0) szög (3. ábra) 80°-nál nem kisebb, mert ennél nagyobb magasság az állóképesség rovására megy. Miközben a létraállvány emelkedik, az 70 (f) fokok a (g) vályúlatokban, az (i) görgők segélyével} eltolódnak s amikor a létraállvány elérte a legnagyobb magasságot, az (i) görgők is elérik a (g) vályúlat (n) végét. Megerősítve mármost 75 az (XI) kötelet az (1) horgon (3. ábra), a létrát az összecsnkódás ellen biztosítjuk.
