110179. lajstromszámú szabadalom • Szekrénytár öntöltő fegyverekhez

állandóan nyitva tartja, illetve az a törekvése, hogy a fedelet felcsappantsa, ha. az zárva Vfan. Az alsó (20) nyúlvánnyal (4. ábra) ki.5 képezett (16) adogatónak (2. ábra) eltolást, megengedő ágyazása és vezetése van a (2) tárkeretben (2. ábra). A (20) nyúlvány (19) oldalfelületei (4. ábra) a tár alsó széles oldalába vágott (21) liasíték (1. ábra) 10 megvastagított oldalszélei mentén csúsznak, a (22) kiugrások pedig a (21) hasítékot övező (23) perem alá nyúlva (4. ábra) az adogatót a (11) fedél felcsapott helyzetében, a töltények előretolásakor, ki-15 emeléssel szemben biztosítják. A (21) vezetőhasíték (24) kiszélesedése (1. ábra) lehetővé teszi a (16) adogató be- és kiszerelését. A tár alsó oldalából kiálló (20) ado-20 gatónyúlványon a (25) görgő van (2. ábra), melybe a (26) feszítő emelő belefekszik, ha a (16) menesztőt a (27) rugó nyomásával szemben a tárban hátratoljuk. Az emelő (28) fogantyúja (1. ábra) a tár 25 hátsó keskeny oldala mögött van és olyan görbületit emelő'karhoz esatlakozik, hogy az utóbbi nyomása a (25) görgőre (2. ábra> megközelítően az adogató mozgásirányába essék. 30 Magát a (26) emelőt a tár mellső, külső sarkához hegesztett (29) szemben elforgathatóan ágyazzuk (4. ábra) és azt a (29) szem (29a) tekercsrugója önműködően, állandóan vagy az 1. ábra szerinti 3í kiindulási helyzetében tartja, melyben a ('26) emelő a tár (65) toldatához fekszik (2. ábra) vagy peclig kiforgatott helyzetéből a kiindulási helyzetébe viszi vissza. Ilyen elrendezés mellett a lövész a (16) 40 adogatót « (28, 26) feszítő emelőre (1. ábra) kifejtett kényelmes húzással megfeszítheti, mikor is azalatt, míg az adogató a (27) adogatórugónak (2. ábra) ekkor állandóan növekvő feszültségével szemben 45 mindinkább hátratolódik, a (25) görgőnek a (29) szemtől való távolsága (4. ábra) és ezzel a görgőre ható erő forgatónyomatékának karja mindinkább csökken, úgy hogy a feszítő emelő (28) fogantyújára 50 (1. ábra) mindig csak állandó, mérsékelt erőt kell kifejteni. A (27) adogatórugót a- (16) adogatóban utóbbinak behajlított (30) fülei rögzítik és támasztják meg (2. ábra), a rugó másik .55 vége pedig a tár (3) fenekéhez fekszik (1. ábra). A tár fenekében megerősített (31, 32) tövisek megakadályozzák a rugó külső végének kiugrását a (11) fedél nyitott helyzetében. A tár feneke a (33) szemben (1. ábra.) a 60 (34) csap körül (2. ábra) kilendíthető kétkarú (35) záróemeltyűt hordja, mely a (3) tárfenékhez támaszkodó (37) támasztófelíiletével megadott normális helyzetéből a (36) rugó erejével szemben kilenghet. A 65 (16) adogató visszahúzásakor a (20) ágyazó nyúlvány (38) ferde felülete a (35) záróemeltyű alsó karjának (39) orrához ütközik, mely ekkor (36) rugójának nyomásával szemben lefelé kileng. 70 A (16) adogató a tárban most még kissé visszahúzható, és pedig akkora darabbal, amekkora a (35) záróemeltyű alsó karjának a (20) ágyazó nyúlvány (40) hasítékján áthaladásához és ezután (39) orrának 75 a (20) ágyazó nyúlvány (41) felülete elé esappanásához szükséges. Ennél a túlhúzásnál a (20) ágyazó nyúlvány ferde (38) felülete a (35) záróemeltyű alsó karjának ferde (42) felületéhez is hozzáütkö- 80 zik. Ennek következtében e kar lefelé billenése nagyobb, mint amennyit a (39) orr hatása lehetővé tesz. Ha most az adogatóra ható hátranyomó erő megszűnik, akkor az adogató a rugó- 85 jáuak hatása alatt bizonyos darabbal ismét előreesúszik, míg a (36) rugótól felfelé forgatott (35) záróemeLtyű (39) orra a (20) ágyazó nyúlvány (41) nyugaszfeliiletébe nem akad és az adogatót, feszültség 90 alatt, további előrehaladással szemben rögzíti. Előzőleg, vagyis a visszavitt adogató ismertetett visszanyomó hatását megelőzően, a (35) záróemeltyű fölfelé irányuló másik karjának (43) orra a (15) 95 rugó tatása alatt felcsappanni törekvő (11) fedelet zárt helyzetében rögzítve tartotta. A megérkező (16) adogató által kiváltott (35) záróemeltyű elfordulása azonban most felszabadítja a (11) fedelet, 100 mire ez az ábrázolt nyitott helyzetbe csappan fel. A második (42) vezérlő ferde felület, melyet példaképen a záróemeltyű alsó karján tüntettünk fel, a zárószerv kifogás- 105 talan működését biztosítja és az emeltyű (39, 43) orrai zárófelületének gyártási pontossága tekintetében nagyobb toleranciát enged meg. A (11) fedél újbóli leesappantásakor (45) tartóhasítékána'k (44) ferde 110 felülete a záróemeltyű felső karjának (43) orrához ütközik, ezt oldalt nyomja és mielőtt a (43) orr a zárt fedelet rögzítő helyzetébe visszaesappan, a (35) emeltyűt oly mértékben lendíti ki, hogy annak (39^ 115 orra a megfeszített adogató előrehaladását kiváltja. Ennek elérésére a (39) orr kapaszkodó