110171. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hegesztéshez illetőleg kemény forrasztáshoz való segédanyag előállítására

Megjelent 1934. évi junius hó 15-én. , MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 110171. SZÁM. — XVI/d. OSZTÁLY. Eljárás hegesztéshez, illetőleg kemény forrasztáshoz való segédanyag előállítására Kanz Hans öntődetulajdonos Zürich-Allbisriedeii. A bejelentés napja 1933. évi augusztus hó 18 ika. Fémes munkadarabok hegesztéséhez, ill. kemény forrasztásához szükséges segédanyagok többnyire rúd vagy huzal alakjában kerülnek felhasználásra. Ezt az alar 5 kot legegyszerűbben hideg vagy meleg úton történő mechanikai megmunkálás: sajtolás, hengerlés, vagy húzás útján állítjuk elő. De a segédanyagok jelentékeny része, közöttük épen a legértékesebb, ala-10 csony olvadáspontú ötvözetek, ridegségük és törékenységük folytán sem hideg, sem meleg úton mechanikailag nem alakíthat tók. Az ilyen anyagokat ezért eddig öntés útján alakították, ami azonban költséges 15 és körülményes eljárás, melynek további hátránya, hogy épen az a legkeresettebb vékony rudak és huzalok előállítására alkalmatlan, mivel az öntőminták keskeny csatornái nehezen önthetők ki kellőleg. 20 Ezen még a nagy nyomás alatt történő gépi öntés sem igen segít. Eddig tehát azokat a forrasz-segédanyagokat, melyek mechanikai úton nem voltak kellő vékonyságú rüdakká alakítha-25 tók, verőforrasz alakjában használták, melynek használata azonban hegesztésnél vagy kemény forrasztásnál igen kényelmetlen-A hegesztéshez vagy kemény forrasz-30 táshoz használatos vörösréz-horgany ötvözetek (további adalékokkal vagy azok nélkül) túlnyomó része csak akkor alakítható mechanikai úton rúdakká, ha az ötvözet vörösréz tartalma nem túlságosan 35 alacsony, meghaladja az 58°/o-ot. Az ily összetételű ötvözetek olvadáspontja azonban igen magas: kb. 900° C, s ezért cinkdús sárgarézötvözet kemény forrasztására alkalmatlan, mert olvadáspontja a munkadarab olvadáspontjánál alig alacsonyabb. 40 Ezért az ilyen sárgarézfajtákhoz öntött vagy szemcsézett alakban oly vörösrézhorgany ötvözetű forraszokat használtak, amelyek Vörösréztartalma a 4'2%-os alsó. határt is elérte, de használták a költséges ezüst- 45 forraszokat is. De az öntés útján — nem túl csekély átmérőjük folytán még épen előállítható rudak sem felelnek meg az összes igényeknek, mert külsejük durva felületük 50 miatt nem elég tetszetős és a felület egyenlőtlensége alkalmat ad oly szennyeződések lerakodására, amelyek a hegesztés vagy forrasztás műveletét károsan befolyásolják. Igen zavaró az a körülmény 55 is, hogy ezek az öntött rudak rendkivül törékenyek. A találmány az említett hiányosságokat úgy küszöböli ki, hogy egyrészt a hátrányos tulajdonságókat mutató öntött 60 segédanyagrudakat mechanikai úton alakítóit rudakkal pótolja, másrészt a hegesztő és keményforrasztó munkafolyamatokat egyszerűsíti oly módon, hogy a megfelelő 'alacsony olvadáspontú segédanyagot 65 nem szemcsék — verőforrasz — alákjában, hanem rúd vagy huzal formájában használhatjuk. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a hegesztésnél vagy kemény- 70 forrasztásnál nem annyira a segédanyagrúd olvadáspontja fontos, mint az, hogy a már megolvadt segédanyagnak az olvadáspontja megfelelő alacsony legyen. Megfelelő égő-beállítással ugyanis könnyen 75 elérhetjük, hogy a forraszrúd magasabb hőmérsékletre hevül, mint a forrasztási varrat. Ezt az elvet gyakorlatilag a kö-