110119. lajstromszámú szabadalom • Hajtóberendezés különösen motorhajtású sínjárművekhez

Megjelent 1934. évi június lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110119. SZÁM. Y/b. OSZTÁLY. Hajtóberendezés különösen motorhaj tásu sín jár mű vekhez. Zahnradfabrik Friedriclishafen Aktiengesellschaft cég Friedrichshafen a/B.-hen. A bejelentés napja 1933. évi május hó 6-ika. Németországi elsőbbsége 1932. évi május hó 17-ike. A találmány hajtómű kerékváltórnti alkalmazásával főleg motorhajtású sinjárművekhez, melynél a kerekek egymással állandó kapcsolatban vannak és a kerék-5 párok mindegyikéhez az állandó átvitelre való kerékpáron kívül szabadonfutóberendezés van elrendezve, melynek az a rendeltetése, hogy az egyik sebességi fokról a másikra való áttéréskor a magával 10 vivés értelmében való túlhaladás lehetséges legyen. A találmány lényeges jellemzője, hogy a kapcsolandó hajtóműrészek, illetve kerekek számára rugalmasan egyinásí'elé 15 mozgatható felekből álló karomkapcsolások alkalmaztatnak, mimeliett a karmok tengelyirányban egymásíelé fordított homlokfelületükön le vannak rézselve, úgy hogy a kapcsolófelek egymásraszorí-20 tásakor elsősorban a kapcsoló fogaskoszorúk kölcsönös elhárítása következik be, mindaddig, míg mindkét hajtóműrész sebessége egyenlő vagy majdnem egyenlő, mire rugóhatás alatt a végleges össze-25 kapcsolódás megtörténik. A kerékváltóhajtóműnek a találmány szerint való kiképzésével elérjük, hogy a hajtóműmenetek kapcsolása teljesen lökésmentesen vihető keresztül. 30 A találmány további jellemzője, hogy a hajtómű kapcsolótagjai és a motoron vagy a motor csatlakozó tengelyén alkalmazott fék, valamint kívánat vagy szükség szerint, a jármű hajtótengelyén elren-85 dezett fordítóhajtómű működtető szervei oly módon képeztetnek ki, hogy alkalmas időpontokban a működtető szervek együttműködése lehetséges, hogy ezzel az egész jármű kezelését megkönnyítsük, amennyiben a vezető számára különböző berende- 40 zéseket takarítunk meg", melyeket különben külön kellett működtetnie. A találmány értelmében egyidejűleg gondoskodás történt arról, hogy a különböző működtető emelők kezelése különle- 45 ges elrendezésük, illetőleg kiképzésüknél fogva szembeszökően feleljen meg a mindenkor kívánatos működtetési módnak, pl. a menetiránnyal azonos irányban történjen. Az 50 1. ábra a hajtóberendezés néhány részének összeállítását példakópeni kivitelben mutatja, a 2. ábra a fogaskerékváltómű függőleges metszetét, a 55 2a. ábra a II—II vonal szerint vett metszetet (2. ábra), a 3. ábra a hajtómű egyes részeit vízszintes hosszmetszetben, a 4. ábra a működtetőszerveknek az 1. áb- 50 rához tartozó előlnézetét, az 5., 6., 7. és 8. ábrák a működtetőszervek különböző állásainak sematikus rajzait, a. 9, és 10. ábrák a működtetőszerveik további kiviteli alakjának oldal- és homlok- 65 nézetben vett sematikus rajzait, végül a 11., 12., 13., 14. ábrák az ezen kiviteli alaknál lehetséges működtetési mód sémáját ábrázolják. A motortengellyel előnyös kót egymásba 70 dugott részből és pedig egyrészt az 1, másrészt a 2 részből álló tengely van összekötve. A kétrészes kiképzés célja, hogy a motortengely és a hajtómű között bizonyos csekély hajlékonyságra tegyünk 75 szert, a célból, hogy a járműben fellépő