110106. lajstromszámú szabadalom • Tartószerkezet

Megjelent 1934. évi junins hö 1-én. / SZABADALMI LEIRAS 110106. SZÁM. — VlII/a. OSZTÁLY. Tartósszerkezet. Hill Mihály műszaki tisztviselő Budapest. A bejelentés napja 1932. évi december hó 29-ike. 10 15 80 25 80 Ismeretes, hogy a folytatólagos, többtámaszú, sztatikailag határozatlan tartókban, a közbenső támpontok sülyedése esetén, igen nagy feszültségnövekedések lépnek fel, amelyek még igen kismérvű sülyedésnél is a megengedett igénybevételek túllépését okozzák. Kedvezőbbek a viszonyok a csuklós, többtámaszú tartóknál, az ú. n. Gerber-tartóknál, amelyekben a támpontok számánál kettővel kevesebb csuklót helyeznekl el, ímiáltal & többtámaszú tartót, lényegében, kéttámaszú, sztatikailag határozott tartókra osztják és a nyomatékok kedvezőbb elosztását biztosítják. Ámde az ilyen tartók rugalmassági szála két támpont között megtörik, ami nagy mozgó terhelésnél hátrányos és ha az ilyen tartóra, a tartó önsúlyához viszonyítva, nagy mozgó terhelés hat, akkor a csuklók hatása nem érvényesül, mert a mozgó terhelés okozta legnagyobb nyomatékok, illetve legnagyobb överők ugyanolyan nagyságrendűek, mint a kéttámaszú tartóknál. i1 Tartószerkezeteknek a találmány szerinti sztatikai elrendezésénél mindé hátrányokat úgy kerülj|üJk el, hogy a tartószerkezetet, egy vagy több támponton, a tartószerkezettel összeépített, szekundér jellegű, háromcsuklós ívvel vagy ivekkel •illetve sztatikai szempontból ilyeneknek tekinthető, építési elemekkel támasztjuk alá, amelyeiknek mindegyik csuklója, azaz két vállcsuklója és csúcsponti csuklója a tartóval és a tartó támaszával szemben viszonylagosan elmozog. A vállcsuklók, előnyösen, egyrészt a szokásos felfekvési etre, pl. támaszlemezre, másrészt a ó öviére felfekvő, különálló mozgó on, adott esetben lengőtámaszokon nyugszanak, a csúcsponti csuklók pedig egyrészt a tartóra felfekvő mozgósarura, adott esetben lengőtámaszra támaszkodik, másrészt pl. a felfekvési felületet a tartó övéhez kapcsoló, hajlításra szilárd, 45 merev összekötő elemekkel szemben mozgó elrendezésű. A csuklóknak ilyen elrendezésével elérjük azt, hogy a csuklók a támpont sülyedése vagy a tartószerkezet deformálódása esetén mind a tartóhoz, 50 mind pedig a felfekvési felülethez viszonyítva elmozdulhatnak. Az ilyen háromcsuklós ívnél a tartószerkezet megterhelése esetén, a vállerőknek a tartószerkezet övezetére ható kom- 55 ponensei a tartószerkezetbein befogási nyomatékokat idéznek elő, amelyeknek nagysága az ív szárai által bezárt szögtől függ. E befogadási nyomatékok az egyes tartószakaszokban fellépő, legnagyobb 00 nyomatékokat csökkentik, úgy, hogy az ilyen tartószerkezeteknél úgy nyugvó, mint mozgó terhelés esetén fellépő, legnagyobb nyomatékok illetve legnagyobb överők ő« ennek következtében a behajlások 65 lényegesen kisebbek, mint az ismert tartószerkezeteknél. E tartószerkezetek teliát az ismerteiknél kisebbre méretezhetők, ami anyagmegtakarítással jár anélkül, hogy ez a tartószerkezetek biztonságát ká- 70 rosan befolyásolná. Az ilyen háromcsuklós ívvel vagy ivekkel bármiyen alakú és rendszerű, hajlításra szilárd tartószerkezetet, pl. akár teljes profilú tartót, akár rácsszerkezetet, 75 legyen az többtámaszú tartó vagy vonórudas ív, stb., alátámaszthatunk. Különösen előnyös annak alkalmazása olyan esetekben, amikor többtámaszú tartó közbenső támaszai utánengedő talajra illetve 80