110020. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidbevonatú katódok előállítására

százalékos mennyisége nem szigorúan megszabott, hanem a keverékre vonatkoztatva 5%-tói egészen 85%-ig változhat. Kívánatra kálciumkarbonátot adhatunk a 5 keverékhez, vagy ezzel helyettesíthetjük a stroncíum-karbonátot. A bárium-azid a bevonatban a báriumkarbonátot is helyettesítheti. A jó keveredés biztosítására és hogy 10 elég finom eloszlású permetezésre alkalmas emulziót kapjunk, előnyös a karbonátokat együtt megőrölni. Az őrlés sebessége természetesen nem lehet túlságosan nagy, nehogy a bárium-azid a súrlódás 15 következtében szétbomoljék. Azután a bevonatot a fonaldrót vagy egyéb alakú vezetőn, szobahőmérsékleten vagy alacsony pl. 100 C° körüli hőmérsékletű kemencében megszárítjuk. A 2. 20 ábra szerinti megoldási alaknál a (11) fonalalakú vezetéken (10) bevonat van és a kettő együtt a (12) katódot alkotja. A bevont (12) katódot azután valamely csőbe, illetve burába, mint pl. az 1. ábra 25 szerinti (13) csőbe építjük be, amelyben (14) rács és (15) lemez van. A bevont katódot tartalmazó csőben ezután szokásos és jól ismert módon erős vákuumot létesítünk, miközben a vezetődrótot lassan fel-30 hevítjük. Ez az eljárás azt eredményezi, hogy a karbonátok oxidokká bomlanak és hasonlóképen a bárium-azid is szabad fémbáriummá redukálódik, amely a bárium- és stroncium-oxidban oszlik el. 35 Ezzel az eljárással olyan fonalalakú vezetőt kapunk, amelyen bárium- és stronciumoxid bevonat van, amely utóbbiak minden részében a szabad fémbárium bőségesen oszlik el. Bár csak bárium- és 40 stroncium-oxidról beszélünk, a bevonat természetesen kalcium-oxidot is tartalmazhat, amikor is előnyösen kalciumkarbonátot keverünk a bárium- és stronciumkarbonáttal és a keveréket bárium-azid-45 dal kombináljuk, hogy a fent leírt módon oxidbevonatot létesítsünk. A találmány szerinti, több elektronkisugárzó szabad báriumot tartalmazó katódnak határozott előnyei vannak a csupán 50 oxiddal bevont katódok fölött és ez előnyök közül néhányat a 3. ábra grafikusan mutat. Ezen az ábrán látható görbék közül a (16)-tal jelölt a találmány szerinti és a Konal néven ismert nikkel-kobalt-55 vas-titán ötvözeten alkalmazott bevonatnak az ismert bevonatokkal szemben való kiválóságát mutatja, mely utóbbiak tulajdonságait a (17, 18) görbék szemléltetik. A (17) görbe az ismert bevonatnak Konálon, a (18) görbe pedig platinán való 60 alkalmazása esetén előálló tulajdonságait szemlélteti. Lehetséges, hogy a fokozott teljesítőképesség annak köszönhető, hogy a találmány szerinti bevonatban legalább kétszerannyi szabad bárium van, mint az 65 ismert oxidbevonatban. A találmány szerinti bevonatot az ismert oxidbevonatok rendes működési hőmérsékletén, pl. 4 Watt/cm'-nek megfelelő hőmérsékleten redukálhatjuk. A bárium- 70 .'izidnak a bevonat aktiválásakor sokkal alacsonyabb a bomlási hőmérséklete, mint a karbonátoknak. Ennek következtében a találmány szerinti bevonatban lévő nagy mennyiségű szabad bárium a rendesnél 75 sokkal alacsonyabb hőmérsékleten a szokásos elektronkisugárzást, vagy a szokásos működési hőmérsékleten fokozott elektronkibocsátást tesz lehetővé. Ez azt jelenti, hogy a működtetéshez kevesebb 80 Wattot kell felhasználnunk. Ez az alacso nyabb hőmérsékleten való működés egyúttal a katód nagyobb teljesítőképességét és hosszabb élettartamát is jelenti. Jól ismert tény ugyanis, hogy a fonalkató- 85 dóknak magas hőmérsékletnél való működése a csövek rövid élettartamának legfőbb oka. Kísérleteink TJX 281 típusú csövekkel, melyeknek fonalalakú vezetékén a találmány szerinti bevonat volt, azt mu- 90 tatják, hogy ezek a csövek 190 milliampert képesek szolgáltatni, mi mellett a fűtőfeszültség 3.5 volt és az anódfeszültség 100 volt,. Ennél a fűtőfeszültségnél a hőmérséklet annyira alacsony volt, hogy a 95 fonalalakú vezeték látható módon nem melegedett fel (nem izzott). Ezzel szem ben az ismert bevonat teljesítőképessége rendesen 170 milliaimper, mi mellett a fütőfeszültség 7.5 volt és az anódfeszültség 100 100 volt. A bevonat nagy szabad fémbárium tartalma vezetőképességét fokozza és a cső impedanciáját csökkenti. Alapos kísérletek azt mutatják, hogy 105 ellensugárzás (megfordított emisszió) egyáltalán nem áll elő. A bevonat oxidrésze a báriumot az izzókatódán tartja ős megakadályozza ennek a cső egyéb részeire, mint pl. a rácsra és anódra való ne elgőzölgését, ami a fentemlített ellensugárzást okozná. Bár a fentiekben a találmány szerinti bevonatnak főleg drótalakú vezetéken való alkalmazását írtuk le, nyilvánvaló, 11E hogy a bevonatot más vezetőkön vagy tartóalkatrészeken is alkalmazhatjuk, mint pl. a jól ismert szalag- vagy csőszerű