110020. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidbevonatú katódok előállítására

Megjelent 1934. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BTRÓSJÍO SZABADALMI LEÍRÁS 110020. SZÁM. — vn/d. OSZTÁLY. Eljárás oxidbevonatú katódok előállítására. Westinghouse Electric & Manufacturing Company gyáros cég East Pittsburgh ban, Pa (A. E. Á.), mint Walter T. Millis wilkinsburgi lakos jogutódja. A bejelentés napja 1933. évi február hó 25-ike. A. £. Á.-beli elsőbbsége 1932. évi március hó 24-ike. A találmány eljárás katódok és pedig kiuónösen. elektroncsövek oxidbevonatú katódjainak előállítására. Az oxidbevonatú katódok elektronkisu-5 gárzását (emisszióját) ezekben a katódok­ban tartalmazott szabad alkáli iöldiém Okozza. Mégis az ismert és használatos be­vonatokban a szabad alkáli ibidfémnek, rendesen báriumnak a mennyisége több-10 nyire igen kicsi, minthogy a bomlás mérve nagyon csekély. A szokásos bevonatot rendesen b ári ura-és stroneiumkarbonát alakjában alkal­mazzák, vagy ezt a két vegyületet kál-15 ciumkarbonáttal kombinálják. Azután a karbonátokat hővel oxiddá redukálják és a karbonátok redukciója közben kevés] szabad bárium is keletkezik. Néha azon-l ban aktiváló eljárásra is szükség van a 20 szabad bárium előállításához. Ha a bevonatot teljesen szabad bárium­ból fcészíténők, akkor a katód lövelne ki elektronsugarakat, de a bárium nagy­mérvű elgőzölgése következtében az elek-25 tron-kisugárzás hamarosan megszűnnék. Tehát az oxid azért szükséges, hogy a bá­rium elgőzölgését késleltesse. A találmány főcélja az oxidbevonatban nagyobb mennyiségű szabad báriumot 30 vagy más alkáli földfémet létesíteni, úgy, hogy a bizonyos hőmérsékleten előálló el ektronkilövelés mérve növekedjék anél­kül, hogy olyan mérvű elbomlás állna elő, melynél ez a nagyobb mennyiségű szabad 85 alkáli földfém kimerülhet. A találmány értelmében a katódbevo­natot alkotó bárium- és stroneium-vegyü-Ictek elektron-kibocsátó részét úgy növel­jük, hogy az említett bárium- és stron­cium-vegyül etekkel bárium-azidot keve- 10 rünk, ezt a keveréket vezetőre visszük fel, a vezetőn alacsony hőmérsékleten meg­szárítjuk, a vezetőt léghíjas teret tartal­mazó és légmentesen záró burába vagy tartányba építjük be és a bevonatban lévő í5 bárium-azidot szabad fémbáriummá re-' dukáljuk. A találmány értelmében a szokásos bá­riumoxid és stronciumoxid bevonatú kató­dokhoz bárium-azidot (BaNe) adunk. Ez 50 a bárium-azid báriumnak nitrogénnel való vegyülete, amelyet teljesen szétbon­tunk. A szétbontást levegőben 225 C° hő­mérsékleten foganatosítjuk, amely lég­híjas térben valószínűleg kisebb. A bom 55 lás hőhatására a következő egyenlen ér­telmében megy végbe: BaNe = Ba + 3Na. A bárium-azidot bárium és (vagy stron­cium és) vagy kalcium karbonátjával ke- 60 verhetjük és nitrocellulóze kötőanyagot, előnyösen nitrocellulózet valamely oldó­szerrel, pl. amilacetattal is alkalmazhatunk és ezeket az anyagokat a például fonal­vagy csőalakú vezetőre permet alakjában 65 visszük fel. Más módszert, pl. ibemártást is használhatunk, de a permetezés a bárium­azid alacsony bomlási hőmérséklete miatt előnyösebb. A találmány szerinti bevonat összetétele a következő lehet: 70 25 gr. BaCO, 25 gr. SrCOa 10 gr. BaNs 75 cm3 nitrocellulóze kötőanyag. A bevonatban tartalmazott bárium-azid 75

Next

/
Thumbnails
Contents