110020. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidbevonatú katódok előállítására
Megjelent 1934. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BTRÓSJÍO SZABADALMI LEÍRÁS 110020. SZÁM. — vn/d. OSZTÁLY. Eljárás oxidbevonatú katódok előállítására. Westinghouse Electric & Manufacturing Company gyáros cég East Pittsburgh ban, Pa (A. E. Á.), mint Walter T. Millis wilkinsburgi lakos jogutódja. A bejelentés napja 1933. évi február hó 25-ike. A. £. Á.-beli elsőbbsége 1932. évi március hó 24-ike. A találmány eljárás katódok és pedig kiuónösen. elektroncsövek oxidbevonatú katódjainak előállítására. Az oxidbevonatú katódok elektronkisu-5 gárzását (emisszióját) ezekben a katódokban tartalmazott szabad alkáli iöldiém Okozza. Mégis az ismert és használatos bevonatokban a szabad alkáli ibidfémnek, rendesen báriumnak a mennyisége több-10 nyire igen kicsi, minthogy a bomlás mérve nagyon csekély. A szokásos bevonatot rendesen b ári ura-és stroneiumkarbonát alakjában alkalmazzák, vagy ezt a két vegyületet kál-15 ciumkarbonáttal kombinálják. Azután a karbonátokat hővel oxiddá redukálják és a karbonátok redukciója közben kevés] szabad bárium is keletkezik. Néha azon-l ban aktiváló eljárásra is szükség van a 20 szabad bárium előállításához. Ha a bevonatot teljesen szabad báriumból fcészíténők, akkor a katód lövelne ki elektronsugarakat, de a bárium nagymérvű elgőzölgése következtében az elek-25 tron-kisugárzás hamarosan megszűnnék. Tehát az oxid azért szükséges, hogy a bárium elgőzölgését késleltesse. A találmány főcélja az oxidbevonatban nagyobb mennyiségű szabad báriumot 30 vagy más alkáli földfémet létesíteni, úgy, hogy a bizonyos hőmérsékleten előálló el ektronkilövelés mérve növekedjék anélkül, hogy olyan mérvű elbomlás állna elő, melynél ez a nagyobb mennyiségű szabad 85 alkáli földfém kimerülhet. A találmány értelmében a katódbevonatot alkotó bárium- és stroneium-vegyü-Ictek elektron-kibocsátó részét úgy növeljük, hogy az említett bárium- és stroncium-vegyül etekkel bárium-azidot keve- 10 rünk, ezt a keveréket vezetőre visszük fel, a vezetőn alacsony hőmérsékleten megszárítjuk, a vezetőt léghíjas teret tartalmazó és légmentesen záró burába vagy tartányba építjük be és a bevonatban lévő í5 bárium-azidot szabad fémbáriummá re-' dukáljuk. A találmány értelmében a szokásos báriumoxid és stronciumoxid bevonatú katódokhoz bárium-azidot (BaNe) adunk. Ez 50 a bárium-azid báriumnak nitrogénnel való vegyülete, amelyet teljesen szétbontunk. A szétbontást levegőben 225 C° hőmérsékleten foganatosítjuk, amely léghíjas térben valószínűleg kisebb. A bom 55 lás hőhatására a következő egyenlen értelmében megy végbe: BaNe = Ba + 3Na. A bárium-azidot bárium és (vagy stroncium és) vagy kalcium karbonátjával ke- 60 verhetjük és nitrocellulóze kötőanyagot, előnyösen nitrocellulózet valamely oldószerrel, pl. amilacetattal is alkalmazhatunk és ezeket az anyagokat a például fonalvagy csőalakú vezetőre permet alakjában 65 visszük fel. Más módszert, pl. ibemártást is használhatunk, de a permetezés a báriumazid alacsony bomlási hőmérséklete miatt előnyösebb. A találmány szerinti bevonat összetétele a következő lehet: 70 25 gr. BaCO, 25 gr. SrCOa 10 gr. BaNs 75 cm3 nitrocellulóze kötőanyag. A bevonatban tartalmazott bárium-azid 75
