109966. lajstromszámú szabadalom • Ágynemű vagy egyéb eltartására alkalmas diván

^ Megjelent 1934. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 109966. SZÁM. — VIII/c. OSZTÁLY." Ágynemű vagy egyéb eltartására alkalmas diván. Feuerer Ármin kárpitos Szentes. A bejelentés napja 1933. évi augusztus hó 29-ike. Az ágynemű eltartására alkalmas díváiiok vagy pamlagok többnyire olyian szeirkesztésűek, hogy ülőfelületük az alvázzal csukló révén kapcsolódik úgy, hogy az 5 ülőfelület, az ágynemű kivétele céljából, vízszintes helyzetéből, függélyes helyzetbe állítható. Ennek a szerkezetnek az a hátránya, hogy a dívánt, amely többnyire a szoba fala mellett áll, az ülőfelület föl-0 emelése céljából, a faltól el kell húzni, ami tekintettel annak nagy súlyára — és igen gyakran a helyszűke miatt is — nehézséggel jár. A találmány célja e hátrány kiküszöbö-5 lése, amit a találmány értelmében az ülőfelületnek az alvázzal való, olyan kapcsolata révén érünk el, hogy az ülőfelületet, annak fölemelése előtt, az alvázon, a faltól elhúzhatjuk és így csak az aránylag 0 kisebb súlyú ülőfélületet kell előre húznunk, mire azt az alváz elmozdítása nélkül fölemelhetjük és így az alváz belseje hozzáférhető. A csatolt rajz a találmány szerint szer-5 kesztett díván egy példaképeni kiviteli alakját, vázlatosan szemléltei. Az 1. ábra a díván hosszmetszete az ülőpárna nézetével, a 2. ábra keresztmetszet az 1. ábra II—II D és a 3. ábra keresztmetszet az 1. ábra III— ül vonala mentén, az ülőpárna fölállított helyzetében. Az (a) ülőpárna a (b) alváz oldalfalain > fekszik és helyzetében az ülőpárna keretén megerősített, négy (c) toldat révén van biztosítva, melyek az alváz oldalfalainak belső felületeihez illeszkednek. Az ülőpárna alsó felületén, célszerűen, a hosszközépvonalon megerősített (d) gyű- 40 ríík vagy egyéb vezetőelemek vannak (a rajzon feltüntetett példánál két ilyen gyűrűt alkalmaztunk), melyeken (e) láncok vannak átfűzve. A láncok végei, pl. (f) kampók révén, az alváz falainak belső 45 oldalaihoz vannak erősítve. Az ülőpárnát csakis e (d, e) és (f) részek kapcsolják az alvázhoz úgy, hogy fölemelése, illetve a 3. ábrán látható, függélyes helyzetbe való állítása céljából elegendő az ülőpárna 50 mellső részét egy kissé fölemelni, amíg a (c) toldatok az alvázból kiemeltetnek, mire a párna az alvázon előrehúzható és az (e) láncok a (d) karikákon akadálytalanul keresztül csúszhatnak, a párna el- 55 húzása és fölemelése ellen semmiféle akadályt nem képeznek. Hogy a párna fölemelt helyzetben se csúszhasson oldalt, célszerű a (c) toldatokat a párna hosszoldalain kissé kinyúlóan 60 készíteni, amint azt a 3. ábra mutatja, miáltal a párna fölemelt helyzetében is az alváz homlokfalainak belső oldalaihoz illeszkednek és így a párna elcsúszását annak hosszirányában meggátolják. A (c) 65 toldatok kinyúló részeinek felvételére az alváz oldalfalainak (g) vájatai vannak, melyekbe a (c) toldatok az ülőfelület lefektetésénél behelyezkednek. A rajzon feltüntetett kiviteli alaknál a 70 (h) fejpárnát szekrényszerű, külön (i) alvázra helyeztük, mely a díván (b) alvázával össze lehet erősítve vagy azzal bármely ismert kapoccsal összekapcsolható. Ennek a szerkezetnek £LZ EZ előnye, hogy 75 kisebb tárgyak, pl. párna elhelyezésére vagy kivételére elegendő csak a fejpárnát fölemelni. Természetes, hogy az (e) Ián-